Házközösség.
Házközösség.
Emlitésre méltó a házközösségi intézmény is, melyet a vezető körök – az akkori felfogás szerint – azért hoztak be, mert meggyőződésük szerint, a közös háztartásban és egy családfő alatt élő néppel legjobban lehetett a Határőrvidéket fenntartani. A házközösség, melynek eredete ősrégi és mely különösen a délszláv népeknél »zádruga« elnevezés alatt a legtovább tartotta fenn magát, oly intézmény, vagy inkább szövetség, melyben több közös származásu egyén, vagy több vérrokon család együtt él és a legöregebb tag vezetése alatt közösen dolgoznak és gazdálkodnak. Minden házközösségben a legöregebb férfi: a családapa, Hausvater, sztaresina s annak neje a családanya volt. Ők őrködtek a házhoz tartozók vallásossága, erkölcsei és békéje fölött és a közös szükségletekből is ők gondoskodtak. A családtagok kötelessége volt őket a legnagyobb tiszteletben részesiteni és rendelkezéseiknek engedelmeskedni. A családbeliek keresménye közös vagyon volt, a melyből a család szükségleteit fedezte. A házközösségnek kötelessége volt a szolgálattevőket családjaikkal együtt eltartani, s ezért évenként némi pótlékot kapott.
