Németujváriak.
Németujváriak.
A tatárjárás után elhatalmasodott Németujváriak, ez a vitéz, de garázda és pártütő nemzetség, a vasmegyei határvárak urai, azért, mert az atyja ellen felkelő trónörökös ellenében IV. Bélát támogatták, féltek az új király, V. István boszujától s Ottokár cseh királylyal szövetkeztek. Alig, hogy kitört a háború Ottokárral 1270-ben, az eddig viselt szlavon báni méltóságtól megfosztott Németujvári Henrik bán, a család feje, vasmegyei várait, u. m. Kőszeget, Szent-Videt, Szalonakot, Borostyánkőt, Lékát, (ez csak 1260-tól volt a család birtokában) és Kertest Ottokár kezére játszotta, maga pedig elmenekült Prágába.
A honmaradt Németujváriak ezalatt kedvök szerint dulták Vasmegyét, míg ezen évben (1270) a Jakab és Osl testvérek Kőszeget a magyar király számára meghódították, Ottokár pedig a kötött béke értelmében kötelezte magát, hogy a kezére játszott várakat a királynak visszaszolgáltatja. Miután ezen kötelezettségét nemcsak hogy nem teljesítette, de sőt a Németujváriak védelme alatt továbbra is rabolta a vármegyét, 1271-ben ujból kitört a háború.
Ottokár Sopron elfoglalása után Vasmegyébe szándékozott betörni, azonban Németujvári Iván e tervében megakadályozta. A Vasmegye éjszaki határszélén levő, patakokkal körülvett helyen majd hogy kelepczébe nem került s egykori pártfogoltjától megszégyenítve, kudarczczal tért vissza Csehországba. 1801273-ban ujra kitört a harcz; Csák Máté vezérlete alatt ez év februárjában magyar és kún csapatok dulták Alsó-Ausztriát, mire viszonzásul az osztrák és cseh lovagok ezer vitézből álló serege a tavaszszal betört Magyarországba, Győr elfoglalása után egész a Rábáig nyomultak előre; útközben égetve, rabolva, elfoglalták Szombathelyt és felgyújtották Körmendet.
