Vadtenyésztési felosztás.
Vadtenyésztési felosztás.
Vasmegye vadászati és vadtenyésztési tekintetből egymástól minden tekintetben eltérő négy részre osztható.
1. A sikság Szombathely vidékétől keletnek elterülve, a Moson, Győr és Komárom vármegyei, ugynevezett felföldi siksággal egyesülve, a Vértes aljáig huzódik. Határait nyugatról és észak felől az úgynevezett soproni hegycsoport, tulajdonképpen a Lajta-hegység délnek irányuló alacsony kiágazásai képezik, melyeken a Gyöngyös derékszögben tör keresztül, kelet felől a felföldi nagy sikságba szakad, dél felől pedig a Rába képezi határát. A síkságnak terepképződés tekintetéből három érdekes pontja van. Egyik a soproni hegycsoportból Kőszeg és Pereszlény között a síkságba belenyuló, majd gyors hanyatlással a Répczéig terjedő keskeny domblánczolat. A második a Répcze mentén, körülbelül Kemény-Egerszeg táján leginkább kiemelkedő s keletnek lejtő kemenesaljai fensík. A harmadik a Sorok-Ujfalu tájékán kiemelkedő s a Rába felé, délnek néző fensík, mely a Rába mentén Szent-Gotthárdon keresztül, jobbára széles völgyet képezve, a stájer határig terjed.
2. A Pinka völgye Sopronmegye határától délnek a Rábáig terjed, a Lajtahegység déli kiágazása és a stájer határ között.
3. A Tótság a Rába folyó, továbbá Stájerország és Zalamegye között fekszik; keleti határát – hogy egy félig-meddig megközelitő irányt említsünk – talán egy Körmendtől egyenesen délnek gondolt vonal képezi.
4. A Hegyhát a vármegyének a Rába folyó, a Tótság, továbbá Zala és Veszprémmegyék közötti részét képezi.
A vadászati viszonyok e vármegyében ma sokkal kedvezőbbek, mint azelőtt, bár az erdők nagyon megfogytak. A vadászat szakszerü kezelése és a vadak gondozása mellett, nemcsak az őzállomány szaporodott el mindenfelé, de a Farkas-erdőben, a káldi, bögötei, gyertyáni, tacskándi és a sitkei, valamint az ezekkel kapcsolatos erdőkben ez idő szerint már fővad 433is van, még pedig olyan számban, hogy bizonyos időszakokban 40–50 darabot is látnak ott egy-egy falkába verődve.
