Az 1833. évi inség.
Az 1833. évi inség.
A rossz termés okozta inség az 1833. évben is sanyargatta a vármegyét. Deczember havában a helytartó-tanács értesítette a vármegyét, hogy a katonai kormánynyal lett megállapodás szerint, az inség miatt a lovas katonaságnak csak fél részlet széna adandó, a másik négy fontot tevő szénarészlet helyett 5 6/10 font árpaszalma, vagy zabszalma. A következő 1834. év október havában pedig a helytartó-tanács értesítette a vármegyét, hogy az inség enyhítésére a vármegyében tanyázó lovasságból fél századot Ungvármegyébe, ellenben Hevesből fél század és Sárosból is fél század Zemplén vármegyébe helyeztetett át. A vármegye tehát, az eddiginél még fél századdal túlterheltetvén, feliratilag kérte a helytartó-tanácsot, hogy legalább azt az újabban idehelyezett fél századot helyeztesse át más vármegyébe. Ugyanekkor a vármegye, a takarmány-szűke miatt, a fuvar-(előfogat-)pénzt is felemelte, az elnöklő másodalispán meg november hó 29-én előterjesztette, hogy az ez évi szárazság miatt beállott rossz termés a felső járásokat a legnagyobb szükséggel fenyegeti, miért is elrendelte az inségesek összeíratását; a közgyűlés pedig elrendelte, hogy a szolgabírák a zenélést, dorbézolást tiltsák el és a korcsmárosok két forinton felül ne hitelezzenek. A sztropkói kerület szolgabírája az 1835-iki tavaszi közgyűlésre bemutatván az éhezők összeírását: a kért segély megadatott, oly utasítással, hogy ha az nem elég, a szolgabíró segítsen, a hogy tud. A májusi közgyűlésen több szolgabíró bemutatta az éhezők részére gyűjtött összegeket, melyeket Ujházy Lászlónak, mint az ez ügyben alakított küldöttség elnökének adtak át; a többi szolgabírákat pedig a gyűjtés buzgóbb folytatására serkentették. A deczemberi közgyűlésen Boronkay Albert táblabíró beszámolt az éhezők részére begyűlt 1296 frtról, jelentvén, hogy a fenmaradt 121 frtot a hadi pénztárba tette. Ugyanígy beszámol a gálszécsi kerület esküdtje 472 vf. 31 krról. A felelősség terhe alól mind a ketten feloldatván, a letett pénzeknek alkalmilag biztos helyen kamatra való kiadatását rendelték el.
1840 június hóban ismét felkérte a vármegye a helytartó-tanácsot, hogy a lovasságból legalább két századot helyeztessen át más vármegyébe; de a válasz ekkor is késett.
A kórházi küldöttség 1834 márczius 1-én bemutatott oly jelentésére, hogy a kórház már megnyílt, a vármegye a kórházalaphoz csatolta a néhai báró ’Sennyey Jánostól a szegények részére adott 10.000 frtot és az 471elmebetegek részére letett 5000 frtnyi alapítványokat is; a szolgabírák pedig felhívattak, hogy az ajánlott, de még be nem fizetett összegeket szedjék be, és további adományokra is szólítsák fel a birtokosokat. A kórház igazgatósága három táblabíróból alakult. Ezek jelentése alapján az 1836-iki tavaszi közgyűlés a napi élelmezési díjat – az orvosszereken kívül – a téli hónapokban húsz és a nyári hónapokban 16 1/2 krban állapította meg.
