Katonák toborzása.
Katonák toborzása.
Ezidőtájt rendelte el a miniszterelnök 10.000 „mozgó nemzetőr” felállítását. (Ezekből lett később az első tíz honvéd-zászlóalj). A miniszterelnök rendeletének foganatosítására, a főispán előterjesztése alapján) Fáy Gyulát megbízta a vármegye, hogy négy lelkes ifjút maga mellé vegyen és azonnal kezdje meg megyeszerte a toborzást; a beállott újonczokat pedig küldje Kassára, – a hol a 9-ik zászlóaljat szervezték – és Miskolczra. A toborzásnak oly sikere volt, hogy a hadfogadó parancsnokság nemsokára értesítette a vármegyét, hogy a létszám betelt s így a toborzás megszüntetendő.
De Zemplén vármegye ifjúságából nem azok ajánlották fel életöket elsőkül a hazáért, a kik a 9-ik zászlóaljba állottak be; mert már az első felhívásra számosan siettek fel a fővárosba és az első honvédzászlóaljba soroztatták be magokat. Ezek között voltak: Marschalkó Tamás, a hadjárat végén őrnagy és dandárparancsnok, utóbb magyar királyi honvédezredes, továbbá Molnár István, jelenleg szolgálaton kívüli magyar királyi honvédőrnagy, Zemplén vármegye nyugalmazott főispánja és még számosan.
A toborzás költségeit Zemplén vármegyében a nemesi pénztár viselte. A nemzetőrség őrnagya Belolosits Ignácz sárospataki lakos lett.
Zemplén vármegye már korábban 500 példányban nyomott felhívással buzdította a polgárokat: hozzanak áldozatot a haza oltárára. Az önkéntes adakozások azonban nagyon gyéren folytak be, minek következtében elhatározták, hogy előlegképen a november hó elsejétől esedékes adóra minden nemes és nem nemes, a Homonnáig terjedő részben holdanként négy-négy ezüst-krajczárt, Homonnán felül pedig két krajczárt fizessen, az erdőségből husz holdat egy hold földnek számítva. A városi házakra, iparosokra stb. a közzépponti választmány dolgozzon ki kulcsot. Minthogy pedig a mult évi inség enyhítésére a nemesség 40.000 frtot ajánlott fel, de némelyek a magok részét még be nem fizették, az inség azonban megszünt, ezek a hátralékok tehát azonnal beszedendők és a haza védelmére fordítandók.
Minthogy a tiszti főügyészt, két főszolgabírót, egy alszolgabírót képviselővé választottak, állásaikra a vármegye pályázatot hírdetett. Ez ellen azonban Buday András főügyész felszólalt, mire a belügyminiszter kimondotta, hogy a megválasztott képviselők előbbi állásaikról nem kötelesek véglegesen lemondani és így a vármegye csak helyettesítésökről gondoskodjék.
479E közben, július hó 2-án, Pesten megnyílt a nemzetgyűlés. A főispán, mint a főrendiház tagja és titkárjaként e sorok írója is, oda utaztak.
A főispán, ki a főrendiház jegyzője volt, a válaszfeliratot elkészítette s azzal annyira eltalálta az országgyűlés közhangulatát, hogy utóbb a képviselőház is, a mely az irat szerkesztésével Kazinczy Gábort bízta meg, teljesen hasonló feliratot terjesztett fel.
A főispán a zempléni képviselőkké megválasztott négy tisztviselő helyét következőleg töltötte be: főügyészszé Gönczy Gedeon első alügyészt, nagymihályi főszolgabíróvá Stépán Mihály deregnyői szolgabírót, bodrogközi főszolgabíróvá Balásházy József tiszai szolgabíró, gálszécsi alszolgabíróvá Fáy Gyulát helyettesítette. Utóbb Fáy Gyula helyére Szemere Józsefet választották meg.
A porosz herczeg nevét viselő 34-ik gyalogezred fölhívta a vármegyét, hogy jelöljön ki két ifjút, a kik tiszti rangra emelhetők. Erre a vármegye titkos szavazással első helyen Marschalkó Tamást, a második helyen pedig Schmidt Károlyt ajánlotta, a ki már akkor az ezrednél szolgált. Arra az esetre pedig, ha ezek valamelyike a kinevezést el nem fogadná, Bárczy János volt testőrt és Füzesséry Menyhértet jelölte a vármegye. Ez utóbbi még nagyon fiatal lévén, kijelenté, hogy ha tisztnek be nem válnék, közlegényként kíván az ezredbe felvétetni.
A levéltárban őrzött jegyzőkönyvekben itt ismét hiány van: az 1189–1195 számú határozatokat a német kormány 1851 július hó 20-án megsemmisítette. Ez iratok között 1189. szám alatt van a pénzügyminiszter rendelete, mely szerint, mivel az osztrák pénzügyminiszter az ottani közpénztárakat a magyar bankjegyek elfogadásától eltiltotta, viszont ő is eltiltja az itteni közpénztárakat az ausztriai egy és két frtos bankjegyek elfogadásától. Az 1192. számú irat pedig az önkéntes nemzetőrségről intézkedik, olyképpen, hogy annak kötelezettsége csak egy évre terjed; továbbá az igazságügyi miniszter felkéretik, hogy a háború idejére minden perlekedést függeszszen fel, a kormány pedig szólítsa fel az egyházi hatóságokat, hogy a papok és tanítók állását, abban az esetben, ha honvédeknek állanak is, visszatértükig fenntartsa és a megüresedett helyeket csak ötven éven felül levő egyénekkel helyettesítse. Az 1296–1305. számú jegyzőkönyvek szintén megsemmisültek. Az ezekre vonatkozó iratok azonban csak magánügyeket tárgyalnak.
