Kisazar.
Kisazar.
Kisazar, tót kisközség 103 házzal és 539 lakossal, kiknek nagyobb része gör. kath. vallású. Postája, távírója és vasuti állomása Gálszécs. 1413-ban találjuk első írott nyomát, a mikor Peléthi Miklós és János az urai, de egy évvel később már az Azary család is felbukkan. Ettől kezdve, majd egy évszázadon át az Azary, vagyis, az akkori oklevelek szerint: a Kisazary és a Nagyazary családok az urai. 1591-ben Károlyi Jánost iktatják egy rész birtokába, míg az 1598-iki összeírás Azary Istvánt, Miklóst és Pétert, Azary Mártonnét, Morvai Jánost, Ujlaky Gergelyt és Pelejtey Gáspárt említi birtokosaiul, mely utóbbi egynek látszik az ez időtájt szereplő Gáspár deákkal. Ugyanakkor Zobos Andrást iktatják itt egy kúriába. 1774-ben Szemere László, Tomsics Ferencz, Forgách János, Máriássy Sándor, Soóky 61László, Őszy István, Kovács József, majd később a Mocsáry, Szinnyey, Szenczy, Rácsay, Brigand, Medeváry, Szalay, Pilissy, Horváth, Pálóczy, Püspöky, Ocskay, Versikovszky, Pekáry, Bekes, Tomasics, Dienes és Zámbory családok az urai, míg most csak Szemere Lajosnak van itt nagyobb birtoka. Van a községben két régi kúria, melyek közül az egyiket Pálóczi Horváth László építtette, a másikat meg Szemere István. Az első most Dienes Istváné, az utóbbi pedig Szemere Lajosé. Scholtz császári vezér 1600-ban a községet porrá égette, 1663-ban pedig a pestis pusztította lakosait. A falubeli két templom közül a róm. katholikus 1600-ban, az ev. református 1803-ban épült. A katholikus templom előtt egy fából készült, érdekes harangláb emelkedik, mely 1619-ből való s ma is egészen jókarban van. A ref. egyház 1639-ből való szentedényt őriz. Kisazar határában feküdt hajdan Razimó község, mely 1525-ben már pusztaként van említve. Egyébként Kisazar sorsában osztozott, s birtokosai is ugyanazok voltak, csak 1429-ben Lészi Márton és 1506-ban Móré István azok, a kik Kisazar birtokosai között nem fordulnak elő.
