Makkoshogyka.
Makkoshogyka.
Makkoshogyka, magyar kisközség 480, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Házainak száma 82. Postája, távírója és vasúti állomása Sárospatak. Hajdan Makramál, azután Hughka, majd Hoghka, Makramal aliter Hughka alakban van említve. IV. Béla és V. István királyok sűrűn keresték fel s vadásztak a községgel szomszédos erdőkben. E birtok közepéből kihasított egy részt 1262-ben István király és azt Húgkának s öt fiának adományozta, a kik után szakadatlan lánczolatban szüléről-gyermekre szállva, ma is csaknem ugyanazon határai vannak, melyek az ősi adománylevélben olvashatók, s az árpádkori dülő-, illetve hely-elnevezések is máig fenmaradtak. Így: „Mons Popol” – Papalj, vulgo Papaj (valaha szőlővel volt beültetve, ma erdőség); „Rivulus Kuach”, ma Kovácspatak; „Rodowan”, ma Radvány; „Rivulus Sebus”, ma Sepespatak; „Silva Nogsum”, ma Nagysom. A Hogykayak kihalta után ezt a birtokot házasság révén a Beyczy család örökli 1569-ben, a melytől leányági jogon Róth János György ezredes szerzi meg 1700 táján, kinek viszont a leányai lépnek örökébe s a Tolcsvai Bónis és a Boronkay Boronkay családokat juttatják a birtokhoz. 1790 táján Meczner Sámuel szerzi meg s a birtok fele jelenleg id. Meczner Gyuláé és herczeg Windischgraetz Lajos örököseié. Makkoshogyka többi részének korábbi birtokosa volt 1460-ban Herczeg László, a ki után 1466-ban a Palócziak kapnak reá királyi adományt. 1494-ben, a mikor Hokka alakban van írva, Erdődi Bakócz Miklós az ura, de 1483-ban Csontosfalvi Zsófiát, 1497-ben pedig Kisfaludi Miklóst, 1548-ban Erdődy Pétert, 1551-ben Makra Dánielt iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeíráskor Malikóczy Gábor és Báthory István az urai. Az újabb korban a Zörcseky, Patay, Okruczky, Szőke, Marton, Sütő, Görgey, Bajusz, Gamcsik, Rozgonyi és Vitányi családoké. A reformátusok temploma 1823-ban épült. A XVIII. század végén az egész község leégett s az akkor állott templomban az összes okiratok és anyakönyvek megsemmisültek. Makkoshogykához tartoznak a Kishegy és Paul vadászlakok.
