Gödényhalak (Macropharynx A. Br.)
Gödényhalak (Macropharynx A. Br.)
A gödényhalak, Macropharynx A. Br., testének eleje magashátú, körvonala ívelt, s a test hátulsó része csaknem derékszögben csatlakozik hozzá. Állkapcsuk csúcsáról a nagy fogak hiányoznak. Mellúszójuk nincs. Farkuk hegyén ismeretlen rendeltetésű szerv van, amely Brauer szerint világítószerv is lehet.
A hosszúfarkú gödényhal (Macropharynx longicaudatus A. Br.)
Mélytengeri halak. 1. Argyropelecus hemigymnus Cocco. - 2. Bathypterois atricolor Gthr. - 3. Macropharynx longicaudatus A. Br. - 4. Stylophthalmus paradoxus A. Br. - 5. Malacosteus indicus Gthr. - 6. Gigantura chuni A. Br.
A hosszúfarkú gödényhal, Macropharynx longicaudatus A. Br., legfőbb ismertetőjele a roppant nagy száj, amellyel nincsen arányban a vékony állkapocs. Fogai hosszúak, de vékonyak és gyengék. Garatja is rendkívül tágas. Teste csupasz, színe fekete. Oldala lapos. Farka vékony, hosszú és ostorszerű, a végén levő hosszúkás duzzanat felső részét festéksejtek színezik, alul ellenben színtelen. Szeme feltűnően kicsi. Mell- és farokúszója nincs. Oldalán fejétől a farkáig vékony csövek sorakoznak egymás mögé, amelyeken az oldalszerv nyílásai láthatók. A hosszúfarkú gödényhalat a „Valdivia” az Atlanti-óceánban, a Guinea-öbölben fedezte fel, ahol 3500 m-es mélységből gyüjtötték.
A hosszúfarkú gödényhal nálánál nagyobb halakat is bekap, s a garattájék vékony bőre ennek következtében annyira megfeszül, mint valami túlságosan felfujt gumigömb fala. Falánksága gyakran vesztét is okozza. Legalább is erre vall, hogy azok a példányok, amelyeket ilyen túlságosan jóllakott állapotban fogtak ki, elvesztették mozgási képességüket.
