VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Gelénes. Az Uporiaké. Már 1366-ban vár állt e helyen. 1474-ben a törvény – lerontását rendelte el. (29. t.-czikk.)
Kovászó. Castrum Kowazo – 1492-ben és 1495-ben tűnik föl, mint a Matucsinaiak (talán a kusalyi Jakcsoktól zálogban) birtoka. (1495: Lelesz. 31., 1495: Lelesz. elench. statut. )
Munkács, alján a hasonló nevű várossal és számos faluval egy uradalmat képezett, a XIV. sz. végén s a XV. elején az u. n. munkácsi herczegséget. A XIV. sz. közepén Nagy-Lajos a litván Koriatovics Tódor herczegnek adta, kinek utóda bírta a XV-ik elején is. Zsigmond király idejében Brankovics György rácz despota kezébe kerűlt (1430-ban már bírta); 1439-ben és 1440-ben a Pálóczi László, 1448-ban a Hunyadi János, 1448-ban és 1461-ben ismét a despota és Hunyadi János birtokában találjuk. Végül 1463-ban a Szilágyi Erzsébeté, a ki Korvin Jánosnak hagyományozta. (1484.) Munkácshoz tartoztak 1484-ben: Munkács, Vári, Szász (Beregszász) és Bereg m.-városok, továbbá Bereg-Ujfalu, Jánosi, Déda, Gát, Gút, Nagy-Lucska, Kis- Lucska, Sztrabicsó, Kisfalu, Izsnyéte, Oroszváros, Iványi, Rákos, Bobuvika, Ruszkócz, Kajdanó, Lohó, Lauka, Viznicze, Makarja, Sarkad, Pisztraháza, Bárdháza, Sztánfalva, Kis-Kereped és Dragabartfalva. 1466-ban Szilágyi Erzsébet asszony Munkács vár következő kenézségei fölött intézkedik Kerepecz, Lafalva, Sztánfalva, Závidfalva, Hátmeg, Ardánháza, Medencze, Dragabartfalva és Sándorfalva. (L. Erdőd a. is. – V. ö. Pesty. Brankovics birt. 21. 33. 35. 36. 46. – Dl. 13587. 15795. 19003. és 1466-hoz: Tört. Tár. 1890. 168.)
Szolyva-Szent Miklós. Zsigmond kir. 1403-ban megengedi Perényi Imrének, hogy «in tenutis et territorio possessionis Saluasenthmiclos unum castellum seu fortalicium» építhessen. Felépített-e, nem találom nyomát. (Dl. 8927. – L. Szent-Miklós város a. is.)
Összesen: 4 vár.
