1836.
351836.
A tized nem a klerus tulajdona. Minthogy azonban a klerus a státus szolgája szükséges, hogy a státus annak jólétéről gondoskodjék. Mikép azonban és mi módon kivánja a státus ezen czélt elérni, abban kezét a státusnak senki sem kötheti meg.
Akár publikus, akár privátus alapítványt oly alapra építtetve vélni nem lehet, hogy a nevelés rendszere az időnek minden új kivánatai, a haladott míveltség s a tudományoknak minden új fejleményei között is örökre változatlan maradjon, s a státus abba be ne tekinthessen.
36Oly rendeletekről gondoskodni, miszerint a nevelési rendszer a szükséges tudományokon kívül, különösen a nemzetiség tekintetének is illőlelt megfeleljen, a törvényhozásnak legfontosabb kötelességei közé tartozik.
Nem csak adót adni vagy nem adni, nem csak feltételt szabni, vagy nem szabni, hanem magát a jelenleg fennálló védelmi rendszert egészen meg is változtatni, a nemzetnek jussa és szabadsága van.
A büntető hatalom, ezen legfőbb az életben, mely által a természettől egyenlőnek alkotott ember önszemélyét mások ítéletének alája veté, csupán és egyedül csak társaságos egyesületből veszi eredetét, s csak az összes státus nevében, s egyedül az által gyakorolható, kit e végre a státus megbízott.
Éhség, döghalál és háború három nagy csapás; de bizony az európai fejedelmek visszás politikája következésében végre még oda jutunk, hogy a szegény nép nem a háborút, hanem a tartós békét fogja csapásnak tartani. Mert lám! 20 esztendős békesség után, melynek megszerzésére 37annyi embervér, annyi kincs pazaroltatott, szintoly temérdek katonát kell tartania, mint a hosszas háború alatt tartott; s a különbség csak abban áll, hogy akkor, ha izzadt homloka verejtékével áztatott mezejét az isten megáldotta, legalább ára volt termesztményinek, most pedig a tartós béke olajágának árnyékában alig lát pénzt azon kevésért is, a mit eladhatna. Úgy de azt mondják, béke idején kell harczra készülni, hogy az ellenség ne találjon készületlenül. De minek volt hát a temérdek áldozat? mikor fogja szegény hazánk ennek jutalmát aratni, ha arra vagyunk kárhoztatva, hogy örökös háború terhét viseljük szünetlen?
Lehet, hogy hivatalban lévő ember kővetté választatik, s mint követ a választmány tagjává is neveztethetik; de a mint ez áll, úgy azt sem lehet tagadni, hogy a minő politikai állásban volt valaki, midőn választatott, olyanban kell maradnia követi foglalatossága berekesztéséig, mert meglehet, hogy küldői nem választották volna, ha állása a választáskor más vala. S ha változik ezen állás a nélkül, hogy új választás útján megtudhatnók, vajjon mindamellett is bírja-e még választói bizodalmát, igen természetes, hogy e kétes helyzetben a követi foglalatosság pályájáról le kell lépnie. Így van ez másutt is. Angliában nem csak hogy kormányhivatalt viselő férfiak követek lehetnek, sőt az institucziók belső organizmusa csaknem mulhatatlanúl szükségessé 38teszi, hogy némelyek, névszerint a miniszteriumnak, ha nem minden, legalább bizonyos tagjai követekké választassanak, úgy hogy nehezen állhatna meg azon miniszterium, melynek p. o, a budget előadásával köteles tagja annyi bizodalomra sehol sem találna az országban, hogy követté választatván, az alsóházban széket foglalhasson s szólhasson; de azért mégis, ha vagy egy követ a miniszteriumba lép, vagy akárminő kormányhivatalt vállal, követ lenni azon órában megszűnik, s új választásra van szükség; ott azonban küldői ismét elválaszthatják, ha akarják.
A törvényhatóság választhat követűl olyan férfiút, a ki kormányhivatalban van; választ is, s ennek qualifikácziója tudva lévén, az ország rendei is megtisztelhetik bizodalmukkal. De egészen máskép áll a dolog azokra nézve, kiket a RR. mint hivatalban nem lévőket választottak küldöttjeikké. Ha az ilyen később hivatalt vállal, meg kellene tudni új választás által, vajjon változott politikai állása mellett is megtartotta-e az ország bizodalmát?
Ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy az országos küldöttségek azon tagját, a ki a kormány kinevezésétől függő hivatalt vállal, országos deputátusnak többé el nem ismerem.
39Őseink a hajdankornak véres háborgásai között hazát keresve, hazát és szabadságot védve, nyelv és nemzetiség ügyében keveset tevének. Tőlök a pusztító háborúk szakadatlan folytában majdnem minden óra véráldozatot kivánt, harczok veszélyei foglalák el gondjaikat s figyelmök egyébre nem igen terjedett. Európa példájára felvette a magyar is Róma holt nyelvének jármát, latinúl irattak törvényei, fejedelme latinúl írta rendeléseit, latinul osztotta kegyeit, szóval a nemzet nyelve itt is az idegennek rabja lett. De midőn Európa más nemzetei lerázták már a holt idegen nyelvnek súlyos rabigáját, a magyar hátra maradt még, sőt igen sokan fonák lelkesedéssel ölelték az idegen jármat, mely az édes honi nyelvet a törvényekből, az ítélő-székektől, a közigazgatásból és a nevelésből majdnem egészen számkiveté.
Újabb veszély fenyegette nemzetiségünket a múlt század végén, midőn az önkénynek törvényt szegő hatalma egy más idegen nyelvet hozott be a közigazgatásnak minden ágaiba. Ekkor már keserű panaszra fakadva fájdalmas érzéssel szólalt fel a nemzet, de nem a honi nyelvnek elsőségét sürgette, hanem ekkor is a szintén idegen latin nyelv mellett emelte fel panaszló szavát. A százados megszokás zsibbasztó hatalmának rabjai, kiknek a latin nyelv képzelt szükséggé vált vala, még akkor, sőt azután is sok hosszú éveken keresztül azt állították, hogy a magyar nyelv sem törvényhozásra, sem közigazgatásra nem alkalmatos: azonban naponkint növekedett azoknak száma, kik mélyen 40érezve a sok százados mulasztásnak káros következéseit. fáradhatatlan munkássággal emelték a honi nyelv virágzását; meg lett a méltatlan vád is czáfolva, s naponkint általánosabb lőn azon meggyőződés, hogy lehet is, kell is magyarúl alkotni a törvényt.
Súlyosan éreztük eddig is a káros következéseket melyek nemzetiségünkre s a közértelmesség kifejlődésére a latin nyelvnek honi nyelvünk fölötti uralkodásából származtak, s a kormány mégis honunk közérdekének, a nemzet közkivánatának ellenére tovább is fenn akarta tartani az idegen nyelvet ezen természet elleni elsőségében, és pedig egy oly idegen nyelvet, melynek sem hona, sem nemzete nincsen, mely nálunk divatozó alakjában már nem is Róma dicső nagyságának ékes maradványa, hanem inkább a középkor sötét századainak szüleménye, és tarka vegyületével a hajdani Rómának pontos rövidségű szép nyelvétől oly igen különbözik, hogy Róma pór népe is pirult volna azt magáénak ismerni.
Nincs a polgári szabadság szent ügyének veszélyesebb ellensége, mint az elnyomás és üldözés szülte vallásos felekezetesség, mert ennek indulatos küzdésében gyakran felejtve vannak, gyakran fel is áldoztatnak a hazának legszentebb érdekei; a közegyetértés ellenben a polgári szabadságnak legbiztosabb oltalma, ehhez pedig nem szükséges a 41vallásnak egysége, mint ezt a szabad Amerika példája bizonyítja, de szükséges az, hogy a törvény és közállomány a vallás és lélekismeret szabadsága fölött zsarnoki hatalommal uralkodni ne akarjon.
Ha nemzeti önállásunk érdekeit valódilag méltánylani tudjuk s hazánkat szakádnak, erősnek és virágzónak óhajtjuk, ne tartsuk elégnek, hogy jobbágyainknak élhetése törvény által biztosítva van, hanem neveljük a népet, ébreszszük és tápláljuk keblében az emberiség szelíd méltóságának nemesebb érzeteit, javítsunk erkölcsein, fejtsük ki lelki tehetségeit s terjeszszük a közértelmességet.
Tulajdon és szabadság az iparkodásnak leghatalmasabb ösztönei, tulajdon és szabadság azon édes kötelékek, melyek a polgárt legszorosabban kötik hazájának sorsához.
Olyan országban, a hol a belső elrendelésnek és a fönnálló törvényeknek összesége nem rendszeresen alkottatott, hanem inkább egyes eseteknek, és az egyes körülmények 42összeszövődésének szüleménye, törvényhozás útján rendszeresen és egyszerre javítani majdnem lehetetlen, mert még a legfonákabb törvénynek, sőt még a százados gyakorlat által divatozó visszaéléseknek is találkoznak pártolói, kik vagy megszokásból vagy önérdekük miatt ellenségei a szükséges változtatásnak. A ki tehát a hibák és előítéletek egész tömegét egy csomóba fogva egyszerre akarja kiirtani, sok egyes érdekeket, melyek külön válva nem sok gátot vethetnének, összesít maga ellen; s rendszerének a sikert áldozza fel. Ki kell igenis tűzve lenni a főczélnak s kerülni kell mindent, a mi attól félre vezethetne, de a czél felé minden előlépés, mely a jövendőnek útját nem zárja, valóságos haladás, és minden egyes javítás tettleg használva biztosabb útat készít még több javításra, mert a tapasztalásnak meggyőző ereje leghatalmasabb mindenkor.
Addig, míg a nemzet értelmes többsége valamely javításnak hasznos, sőt szükséges voltáról meggyőződve nincsen, azt a törvényhozás rendes útján megállapítani úgy sem lehet, valamint ellenben, ha ezen meggyőződés általános, az óhajtott javításnak sikerét csak halasztani képes az átalkodott ellenszegülés, de azt végképen eltávoztatni hatalmában nincsen, mert a jobblétre vágyás oly természeti ösztön, melyet elnyomni soha sem lehet. De épen a lépésenkint haladás szülheti ezen általános meggyőződést, és 43valóban sok visszaélés, melyet egykor ezerek pártolának, későbben közakarattal lett eltörölve, sok igazságos, hasznos, sőt szükséges törvény, melyet előbb ezerek gátolának, lett közakarattal elfogadva ott, hol az igazságnak és közügynek baráti csüggedést nem ismerő buzgósággal újra és ismét újra küzdöttek az előítéletek ellen igazság és közügy mellett.
Azon nagy kiterjedésű javak, melyek hazánkban az egyházi rendnek kezén vannak, a közállománynak kétségtelen tulajdonai lenni soha meg nem szűntek és nem kételkedünk, hogy azokról, mint státus javairól, a törvényhozás szabadon rendelkezhetik, sőt előre látjuk, hogy ha majd a köznevelés, de kivált a népnek nevelése országos tanácskozások alá kerül, ha majd a törvényhozásnál a vallásnak azon szolgáiról leszen szó, kik a gazdag egyházi javaknak igazságtalan arányban fölosztott jövedelmeiből nem részesülve, gyakran szűkölködni kénytelenek, holott a vallásnak ás népoktatásnak legszentebb, de legsúlyosabb kötelességeit ők teljesítik, elkerülhetetlen lesz a közállománynak ezen jussát tettleg gyakorlatba venni; de épen ezért el nem ismerhetjük azt, hogy a kormány ezen javakra önkényesen és egyoldalúlag terheket vethessen, mert a nemzet köztulajdona fölött a kormánynak egyoldalúlag rendelkezni törvényes hatalma nem lehet, s a polgárok bármely osztályának 44a végrehajtó hatalom önkényes terheltetéseitől mentnek kell lenni.
Azon elvet, miszerint az egyházi javaknak jövedelmeit is lehet az ország védelmére vagy más közhasznú egyházi és nemzeti intézkedésekre a törvények értelmében fordítani, az ország rendei sem vonják kétségbe, de a törvényhozás rendes útján kívül egyoldalúlag behozott és tettleg folytatott megrovást alkotmány és törvény elleni sérelemnek tartják és annak megszűntetését ismét sürgetik.
A nemzetnek méltó kivánata, hogy a magyar ezredeknél a kormányszavak magyarosíttassanak, a magyar nyelv az egész magyar katonaságnál behozassék, és ennél a főhadikormányzótól kezdve csak azok alkalmaztassanak, kik az 1830. évi VII, és VIII. t.-cz. rendelése szerint nem csak magyarúl tudnak, de születésükre nézve is magyarok.
Amennyiben a polgárok természeti szabadsága törvény által korlátolva nincsen, azt egyoldalú kormányi rendeletek által csorbítani, sértése az egyesek törvényes szabadságának s elnyomása a nemzet kétségtelen jussainak.
45Azon választottainkat, kik időközben királyi kinevezéstől függő hivatalt vállalnak, országos választmányunk tagjainak többé el nem ismerjük, mert választatásuknak alapja megszűnt, s meg vagyunk győződve, hogy senki közülük kötelességéről s önbecsületéről annyira megfelejtkezni nem képes, hogy az őt választók bizodalmának, választása föltételének és ezen tábla közegyetértéssel hozott végzésének magát ellenszegezni akarja.
A sajnos tapasztalásnak keserű oktatása mélyen meggyőzte nemzetünknek képviselőit arról, hogy a népnevelés- és közművelődésnek ügyében munkátlanúl vesztegleni oly vétkes mulasztás, mely századokon keresztül gátot vet a nemzet erkölcsi és polgári kifejlődésének.
Minden egyes polgárnak sérthetetlen jussa van öngyermekeinek nevelésére fölügyelni és még egyes polgárt sem szabad a kormánynak ezen jus törvényes gyakorlatában kényszerítőleg háborgatni, annyival kevésbbé lehet pedig az egyes polgároknak összeségét, az egész nemzetet, megfosztani azon hatalomtól, hogy a nevelésnek elrendelésében elhatározó befolyással legyen; mert hisz sem a nemzet, sem az egyes polgárok le nem mondottak atyai jussaikról, 46 nem adták át öngyermekeiket és azoknak nevelését. lelki mívelődését és egész jövendőjét a kormánynak határtalan intézkedései alá.
Fájdalmas valóban, hogy hazánkban, hol a polgárok szabadságát törvény és alkotmány biztosítják, a kormány, melynek legelső kötelessége törvény és alkotmány mellett őrt állani, épen azt, a mi szabad embernek legszebb jussa, alkotmányos nemzetnek legszentebb sajátja, a gondolat és vélemény szabad kijelentését és közlését, akarja korlátolni.
Századunkban nem szűkebbre szorítani, hanem inkább szélesíteni kell a képviselői rendszernek alapját, mert csak ott erős a polgári szabadság, hol minden polgár védi azt mint öntulajdonát.
Az elnyomás csak gyávaságot szül s csak a szabadság boldogító érzete képes független elhatározást ébreszteni a szabad polgárok keblében.
