B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. KEHIDÁN, november 30-án 1845.
B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
KEHIDÁN, november 30-án 1845.
[49]
KEHIDÁN, november 30-án 1845.
[49]
Kedves komám! Szíves örömmel üdvözlek mint férjet, atyát és komámat, szíves örömmel üdvözlöm Ninát mint nődet, anyát és komámasszonyt. – Nem, barátom, épen nem kedvetlenűl lepett meg barátsátos tudósításod, sőt megvallom, rég megrögzött agyamban s keblemben azon meggyőződés, hogy néked szerető női kebelre van szükséged, ki szerelmének angyali lángjaival felderítse napjaidnak bús éjjelét, nőre, kit szerelem és házasság édes lánczai kössenek szívedhez, személyedhez; nőre, kit nem anyagi érdek, nem szolgabér, hanem kölcsönös bizodalom és tisztelet tegyenek ápolóddá, s őrangyaloddá. – Hittem, hogy a sors annyi méltatlan csapás után pótlékkal tartozik szenvedéseidért, s hiszem, hogy e pótlékot nődben adta meg, nődben és gyermekeidben, kiknek azt kívánom, hogy legyenek éltednek legszebb örömei mindenkor.
Két leveledre, miket ez utolsó soraidban említesz, egy levélben feleltem már egy pár hét előtt, feleltem pedig részletesebben, 172különösen W… dolgára nézve kifejtve nézeteimet, s csodálom, hogy e levél még kezedhez nem érkezett, de hiszem, hogy ez ideig már megkaptad azt.
Isten veled, kedves Miklósom. Nődet igen szívesen tiszteld nevemmel és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
