KOSSUTH LAJOSNAK. KEHIDÁN, augusztus 17-én 1846.
177KOSSUTH LAJOSNAK.
KEHIDÁN, augusztus 17-én 1846.
[52]
KEHIDÁN, augusztus 17-én 1846.
[52]
Kedves barátom! Füred nékem semmit nem használt, sőt azóta még inkább háborgat az aranyér ezerféle alakban, különösen két hét óta derékfájás kínoz, s lehetetlenné teszi a kocsizást, még csak a gazdaság körűl is. Ha járok vagy nyugalmasan ülök, fájdalmaim csekélyebbek, de kocsin kiállhatatlanok. E mellett levert kedély, szokatlan ingerűltség, s rendkívűli tehetetlenség a munkára, szokott kisérői bajomnak. Elhatározám megkisérteni Strahl Móricznak, a berlini orvosnak gyógymódját, mely öcsémnek, Deák Józsinak és Császár Ferencznek oly igen használt; mert ha e baj nem múlik vagy legalább nem enyhűl, a nyavalyának lelket nyomó terhe alatt alkalmatlan leendek minden komolyabb dologra.
Legközelebbi kedvetlen következése megroncsolt egészségi állásomnak az, hogy Pestre nem mehetek; pedig magam dolgában is és rokoniméban is múlhatatlanúl kellene mennem; s ezen felűl oly igen számoltam sok jó emberrel szívesen találkozhatni. Azonban ez úttal a lehetetlenség rontja el számításomat. Mondd el, kérlek, barátinknak is, hogy egyedűl betegség gátolt szandéklott leútazásomban. Még tegnapelőtt is megpróbáltam, a határban egy távolabb eső földemre kocsin kimentem, de gyalog kellett visszajönnöm, mert kocsin nem maradhattam. Fiáth Pista volt 178nálam, már akkor sem sok vala reményem lemehetni, és ezen remény azóta még inkább elenyészett. Tudósíts, kérlek, azokról, mik köztetek történendenek; tudósíts az iparműkiállításról is, mit látni oly igen óhajtanék, hogy legalább a távolból is részesűlhessek örömeitekben, gondjaitokban.
Nődnek és magadnak, úgy hallom, használt a szliácsi fürdő s ennek igen nagyon örűlök.
Isten veled kedves édes Lajosom! Nődet üdvözlöm. – Írj és szeresd hű barátodat
DEÁKOT.
Csányi, ki levelemet viszi, válaszodat is meghozandja.
