PEST, január 10-én 1857.
PEST, január 10-én 1857.
[85]
[85]
Kedves Szidim! A legszívesebb örömmel olvastam kedves sorait. Forrón köszönöm nyájas megemlékezését s teljes 236mértékben viszonzom a szíves kívánatokat, mikkel engem oly igen megörvendeztetett.
De megvallom gyengeségemet. Az emberek azon sajátsága vagy talán hibája, miszerint soha ki nem elégíthetők, s minden örömnél, szerencsénél azt feszegetik, hogy az még nagyobb is lehetett volna, az én hibám is. Alig olvastam végig a kedves nyájas levelet, azon gondolat lepett meg, hogy azt még kedvesebbé s az én örömömet még sokkal nagyobbá tehette volna az által, ha magyarúl írta volna a szíves sorokat.
A reánk zúdúlt vihar eltemette minden örömünket, reményünket s mi a hajótörésből a hitvány örömtelen életen kivűl csak egy kincsünket menthettük meg: nemzetiségünket. – De ez is a hatalom folytonos megtámadásainak van kitéve s leszorítva a nyilvános élet teréről, csak ott ápolhatjuk, ott tarthatjuk fel azt, hová a hatalom szava nem hat, a társas élet magán körében, s ha itt is elhanyagoljuk, elvész az örökre s visszahozhatatlanúl.
Ezért fáj az nekem, ha derék lelkes magyar nő németűl beszél és németűl ír, mert mindig úgy tekintem azt, mint újabb sebét nemzetiségünknek, s mint fenyegető haladását az elnémetesedésnek.
Megbocsát úgy-e kedves Szidim! hogy köszönet helyett, mivel szívességeért tartozom, elég vakmerő vagy legalább gyengédtelen vagyok megrovás színét viselő észrevételeket tenni. De szíves barátsága feljogosított s hozzá szoktatott, szíves szeretettel, tartózkodás nélkűli bizalommal tárni fel 237érzelmeimet. Tekintse azt úgy, mint legvalódibb jelét őszinte tiszteletemnek.
Isten áldja meg legszebb áldásával s tartsa meg szíves barátságát. Tisztelő barátja
DEÁK FERENCZ.
Jegyzet. Deák a föntebbi két levelet egy igen tekintélyes zalamegyei családhoz írta: a család fejéhez s asszonyához. A családfő ugyanis a magyar irodalom emelésére irányuló törekvését jelezte a megyének egy, Deákhoz írt levelében s megemlékezett arról is, hogy a szükséges költségeket mi úton szerzik be. A jövedelmi források közt említett egy bankot, a melyet nemcsak a nagyvárosi pénzhatalmak ismernek, hanem a vidéki urak is, a kik sokszor egyéb szórakozás hiányában kénytelenek a kártyához folyamodni s a kártyázás véletlenségeire bankot alakítani. Erre a bankra teszi Deák csípős, gúnyos megjegyzéseit első levelében. A második levél önmagát magyarázza meg.
