ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD AZ ŐSISÉGRŐL Pozsony, 1834. június 25.
ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD AZ ŐSISÉGRŐL
Pozsony, 1834. június 25.
Pozsony, 1834. június 25.
Törvényes értelemben hogy lehessen kétségbe hozni, hogy aviticitás1 nélkül lehet örökösödés, meg nem foghatom. Az örökösödés természeti szabály, mely a szeretet ideáján épül, s oly fokonként száll, amint feltenni lehet, hogy a megholt személy ezt amannál inkább szerette, példának okáért gyermekét testvérei előtt, ezeket a fiskus előtt s a többi. De ezen praesumptio2 azt ki nem zárja, hogy valaki világos rendelkezés által szeretetét másképp ne nyilváníthassa, s éppen ebben van a különbség: mert az aviticitás az, mely a rendelkezési szabadságot korlátozza. Az örökösödés egész Európában meg van állapítva in casu intestati3 , anélkül hogy a végrendelkezési szabadság sok országokban kizáratnék, vagyis az aviticitás ösmértetnék. És ez a dolognak valódi értelme, mert az elidegeníthetetlenség s az ezen épült invalidatio4 az aviticitásból nem következik, sőt merem állítani, hogy az egy oly monstrum5 , melyet erőszakkal csavartak ki belőle némely törvények, oly monstrum, mely (bátran kimondom) egyenest csaláson alapul, ti. hogy ha idők körülménye szerint az eladott jószág becse nevekedett, azt visszavenni, különben pedig a vevőnek nyakában hagyni lehessen. Mit a királyi városok követei az eddigi szokásról mondanak, az helyén lenne, ha valamely eddigi eset elítélése végett bírói széket ülnénk; de a törvényhozás szent helyén bennünket csak a hon javának tekintete és nem az eddigi szokás vezérelhet. Liptó követének6 a 83hiteltől merített ellenvetése állana, ha hogy az írott jegypénznek más adósságok felett elsőség adatnék; de midőn nem adatik, egyedül a rendelkezés szabadságának elve forog itt kérdésben, pedig a tapasztalás tanít, hogy minden szabadság, amely a polgári társaság céljával összefér, leghatalmasb rugója az iparnak, ez pedig egyetlenegy út a polgárok materiális boldogságára, és így a szabadságnak mindezen korlátozása, melyet a társaságos lét meg nem kíván, nemcsak a polgárok boldogságát sérti, de a társaságos viszonyok miatt korlátozást nem kívánó természeti jussokba is bevág. Ha tehát olyasmit határoznánk, ami ily természet elleni korlátozást foglalna magában, nem törekednénk a polgárok boldogságán, s törvényhozói kötelességünket sem teljesítenők. Szavazatom tehát oda megy, hogy ne hozzuk be a városokba az aviticitásnak egy új nemét, s bárminő volt is némely helyeken az eddigi gyakorlat, állítsuk fel itt, hol az írott jegypénzről van szó, a rendelkezés szabadságát. Részemrül, ha majd a testamentom7 , ha majd az adás-vevés előkerül, mindenütt előadom hasonló tartalmú kívánságomat.
deak-001-002-011-0011 Ősiség.
deak-001-002-011-0022 Feltevés, gyanú.
deak-001-002-011-0033 Végrendelet hiányában.
deak-001-002-011-0044 Érvénytelenítés.
deak-001-002-011-0055 Torzszülött.
deak-001-002-011-0066 Platthy Gáspár (1783–1839), Liptó megye alispánja és országgyűlési követe.
deak-001-002-011-0077 A jobbágyok végrendelkezési jogának kérdése.
Országgyűlési Tudósítások 1832/1836. 3. köt. 270, 271. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 89, 90. p.
deak-001-002-011-0011 Ősiség.
deak-001-002-011-0022 Feltevés, gyanú.
deak-001-002-011-0033 Végrendelet hiányában.
deak-001-002-011-0044 Érvénytelenítés.
deak-001-002-011-0055 Torzszülött.
deak-001-002-011-0066 Platthy Gáspár (1783–1839), Liptó megye alispánja és országgyűlési követe.
deak-001-002-011-0077 A jobbágyok végrendelkezési jogának kérdése.
