II.
II.
A VIII. t. czikket a KK. és RR. többsége nem fogadván el, az 1835. január 2-dikán tartott kerületi ülésben Deák Ferencz a következő indítványt tette:
Deák Ferencz: Az ország rendei azt terjesztették fel az úrbért tárgyazó repraesentatiójokban, hogy a jobbágyok személyének, vagyonának mindennemű önkény elleni biztosítása végett alkotják a VIII. t.-czikkelyt; erre épült a kir. válasz is, mely az önkény elleni biztosításra nézve feliratunk érdemével megegyez, midőn ezeket mondja: suam majestatem cupere, ut quisque subditorum suorum, atque ideo numerosa etiam rusticorum classis in concreto, sicut et singillative, non solum in sua erga dominos terrestres correlatione, sed quavis alia quoque ex parte contra omne arbitrium tuta, in rebus et in persona, debita perfruantur securitate. Ennyiben tehát az ország 113rendeinek felirata és a királyi válasz egymással megegyeznek; tudjuk pedig, hogy a miben ezek megegyeznek, abból kell a törvénynek készülni. Ezen kir. válasz felszólítására elejtették ugyan a RR. a VIII. t.-czikkelyt; de szintén annak felhívására szükségesnek láták az úrbéri viszonyokat tárgyazta kicsapongások megzabolására külön specialis provisiót tenni, s e végett alkották a VII. t.-cz. 5. §-át. Már tagadni nem lehet, hogy ha akkoron, midőn ezen 5. §. alkottaték, a VIII. t.-cz. nem létezett volna, a KK. és RR. kétségen kívül ezen 5. §-ba igtatták volna a kir. resolutiónak önnön feliratukkal megegyező említett principiumát, s ezt csak azért nem tették, mert a VIII. articulusban volt az kimondva, ott volt törvénybe igtatva; ez azonban most elesett, azt pedig, miben az országos felirat és kir. válasz egymással megegyeznek, hallgatással elmellőzni nem lehet, mert ez a törvénynek anyaga; annyival inkább szükséges tehát a kir. válasznak ama principiumát elfogadni, s az 5. §-ban kitenni, mivel már a stilaris concertatio is megszünt, s ő felsége, az ország rendeinek kivánsága szerint, a törvény szavaira nézve is kiereszkedik kir. válaszában. A magyar törvényekben szebb, dicsőségesebb elv még kifejezve nincs, mint melyet ezen kir. válaszban olvasunk; ne mulaszszuk el azt a VII. cz. 5. §-ába betenni; a mit el sem mulaszthatunk, mert miben a törvényhozó hatalom két része megegyez, az az ország tulajdonává vált, melytől hazánkat megfosztani nem lehet. A VII. t.-cz. 5. §-ának bevezetését tehát e következő szavakra kivánom általváltoztatni «ut subditi in concreto, sicut et singillative quavis ex parte, adeoque in sua quoque erga dominos terrestres correlatione, contra omne arbitrium tuti, in rebus personisque debita perfruantur securitate statutum est: 1-o stb.; a feliratban pedig kifejeztetni javaslom, hogy valamint ezen átalános elvnek specificus alkalmaztatását az úrbéri viszonyokra nézve itt megtettük, úgy a jobbágyok egyéb polgári viszonyaira illető helyütt szintén megteszszük.
