Tervezete egy hadjáratnak Ausztria belsejében, hogy az 1859. évi szerencsétlen háború következéseinek eleje vétessék és tartós er…

Full text search

Tervezete egy hadjáratnak Ausztria belsejében, hogy az 1859. évi szerencsétlen háború következéseinek eleje vétessék és tartós erőhöz lehessen jutni.
A) Az osztrák hatalom jelenlegi tényleges állapota.
1. Valóságos és megbízható külső szövetségek teljes hiánya és egyúttal
2. sülyedt tekintély a külföldön.
Előidézték ezt:
a) a több éven át ferde irányban vezetett külügyi politika, kapcsolatban
b) ama vég nélkül való phrasisoknak a külföldön jól ismert alaptalanságával, a melyek nem győzik eléggé dicsőíteni e politikának a belföldön elért úgynevezett sikereit;
c) a pénzügyek általánosan ismert ziláltsága és amaz eszközök ferdesége, a melyeket eme folyton növekedő baj gyógyítására eddig alkalmaztak;
d) az 1859. évi hadjárat szerencsétlen kimenetele és
e) azon szerves kötelékeknek a külföldön jól ismert meglazulása, a melyeknek szilárdsága a monarchia heterogen elemei cohaesiójának feltétele.
3. Sülyedt tekintély ide benn.
Előidézte ezt:
a) az 1848-diki mozgalmak valódi természetének teljes félreismerése; valamint
b) amaz eszközök ferdesége, a melyeket alkalmaztak, hogy a márczius előtti szervezet valóságos fogyatkozásait elmellőzzék;
c) amaz eszközök sikertelensége, a melyeket a monarchia szerves egységének érdekében foganatba vettek;
d) az, hogy ezen eszközök bomlasztó eredményre vezettek és mindinkább terjed az a nézet, hogy a belső politikának Schwarzenberg-Bach-féle rendszere nem nyugszik egyében, mint nagy hazugságok kártyavárán, s hogy eddig is csak azért tartotta fenn magát, mert ezen rendszer tényezőinek árulással határos impudentiája ki tudta vinni, hogy az igazság ne jusson el a császárhoz;
e) az 1848/49-ben tett igéretek visszavonása, a nélkül, hogy időszerű, tartós, végleges állapotot teremtettek volna;
f) ama rendszabályok sikertelensége, melyeket jobb közigazgatás és törvénykezés szervezésére alkalmaztak;
213g) a sok végleges provisorium és a sok ideiglenes definitivum, a melyeknek nem láthatni végét;
h) a törvénykezési és közigazgatási törvények s rendeletek belső hibái, melyek 10 év alatt a kormányra nézve idült betegséggé váltak és őt a sok ellenmondás miatt, melyekbe önmagával jutott, rossz hírbe keverték;
i) ama szemérmetlen merészség, a melylyel a mozgásba hozott megvásárolt vagy buta tollak a kudarczot sikernek kürtölgették;
k) azon tisztességtelenség, a melylyel a megvásárolt tollak kenyéradói az elkövetett ballépéseknek napvilágra került rossz következéseit évek óta eltagadták és a császárnak mint elért sikereket tüntették fel;
l) az állam pénzével és vagyonával folytatott nyilvánvaló rossz gazdálkodás;
m) Bruck báró pénzügyi politikájának szédelgő volta és még előbb a nemzeti kölcsön körül tett zaklató és szédelgő műveletek, a melyek az osztrák pénzügyi igazgatást lealacsonyították, soliditása és tisztessége hírétől megfosztották;
n) a törvénykezés és igazságügy terén mindinkább elharapózott önkény, a melynek uralma alatt tulajdonképeni jogállapot immár nem is létezik;
o) a kormánygépezetnek minden részében lábrakapott corruptio.
4. Az állam pénzügyi hitelének bel- és külföldön egyaránt tapasztalható sülyedése.
5. Elégedetlenség, rossz hangulat, elcsüggedés, nyilt vagy titkos forrongás, elkeseredés, a mely az állam népességének minden elemében és osztályában el van terjedve.
6. A magyar koronához tartozó országokban minden dynastikus ragaszkodás kihalása; növekedő gyűlölet Ausztria ellen az olasz tartományokban a csalódott remények következtében, melyeket a háború kimeneteléhez kötöttek; forradalmi eszmék érdeklődése a többi tartományokban.
7. Mély és növekedő gyűlölet a németség ellen, a szerencsétlen germanizáló politika miatt, elterjedve a monarchia minden nem német elemében.
8. Ama kormányférfiak képessége iránt, kiknek végzetes működése a bajokat létre hozta, mély és növekvő bizalmatlanság, hogy ezen vigasztalan állapot helyébe jobbat tudjanak állítani.
9. Eltűnt remények, hogy a császár akaratának egymagában sikerülhetne az utóbbi eredmény létrehozatala; ezzel ellentétben azon általános meggyőződés, hogy ez csak új útakon, a népek közreműködésével érhető el.
10. A föntebbiek következtében kétségtelen erkölcsi és anyagi elgyengülése az osztrák hatalomnak.
214B) A tényleges állapotnak közel álló elmaradhatatlan következései.
1. A külföld becsülésének folytonos apadása.
2. Ugyanannak növekvő étvágya az osztrák monarchiára, megindult széthullásának mint czélpontnak szemmel tartásával.
3. A forradalmi pártoknak növekedő reményei.
4. E pártoknak ugyanabban az arányban növekedő áskálódásai czéljaik elérésére.
5. Növekedő pénzügyi nehézségek; az elégedetlenségnek, forrongásnak és elkeseredésnek, a dynastikus talaj aláásásának és a kormány tekintélye s hitele csökkenésének folytonos terjedése.
6. Az alkotó elemek növekvő benső szétbomlása.
7. Hasonló mértékben teljes elgyengülése a szerves kötelékeknek, melyek a monarchiát összetartják.
8. Ugyanabban az arányban a külső és belső válságokkal szemben ellenálló képességük gyengülése.
9. Tovább haladása a megindult szétbomlásnak.
10. Teljes szétbomlás.
C) A baj elhárítására alkalmas egyedüli eszköz.
Teljes és becsületes, szakítás a rendszerrel, azaz: a koronától kiinduló szabad, minden külső és belső nyomástól független, dictatori módon keresztülvitt reformátori átalakítása a külső és belső politikának, mely egy államcsiny rohamosságával és ellenállhatatlanságával volna életbe léptetendő, nyilvánulván gyorsan egymásra következő sorában messze kiterjedő nagy rendszabályoknak, melyeknek czélja volna, hogy a conservativ historiai jogalapon megindítva, a jogállapotot egyszerre helyreállítsák és javításának szabad útat nyissanak. Ezen átalakításnak ki kellene terjednie:
1. a külső politikára. Abba kellene tehát hagyni:
a) a Schwarzenberg herczeg által inaugurált és Buol gróf által a külföld irányában folytatott politikát, a mely egy tarthatatlan tervből eredő.
b) a német rokonszenvvel való kaczérkodást, mely azon nagy hazugságon alapszik, hogy Ausztria német állam, vagy hogy valaha azzá lehet, továbbá hogy egyedüli igaz és hatalmas bajnoka a német érdekeknek, vágyaknak és kívánságoknak, észak, kelet, nyugat és dél felé, valamint kötelességszerű vértese mindennemű német phantasteriának és pedanteriának.
2. Ezen átalakulásnak ki kellene terjednie a belső politika összességére. Egészen abba kellene tehát hagyni:
a) a szerencsétlen II. József császártól egyszer már siker nélkül megkisérlett germánizáló politikát az államélet minden irányában;
b) a Schwarzenberg-Bach miniszterium alatt bureaukraticus szörnynyé nevelt mechanicus centralisatiót, mely azonban, miként a rendszer tényezői maguk is megvallják, mindenütt csak félig van befejezve, a mi 215kétségtelenné teszi e gépezet szörnyeteg voltát és elviselhetetlen költségeit;
c) a Ferencz császár óta következetesen nyilvánuló politikát, hogy minden tartománybeli önállóság, minden tartománybeli élet rendszeresen megsemmisítendő és a bureaukratia korlátlan uralmával helyettesítendő;
d) le kellene mondani ama nevetséges igényről, hogy azt akarják a világgal vagy a népekkel elhitetni, hogy a már nagyban előrehaladt benső rothadás egy szép jövőt ígérő állapot, és hogy a dolgoknak mai helyzete kitünő, holott mindenki tudja és érzi, hogy a monarchia az örvény szélén áll;
e) teljesen abba kellene hagyni az eddigi több mint könnyelmű pénzügyi gazdálkodást;
f) szakítani kellene a senkit meg nem győző, senkitől sem vallott ama tannal, mely szerint a monarchia léte vagy népeinek boldogsága szükségessé teszi, hogy a legfőbb államhatalom a népek összes adóerejéről és gazdasági helyzetéről korlátlanul rendelkezzék, és hogy az összes törvényhozói hatalmat absolut módon magában egyesítse, vagy hogy a közigazgatás és törvénykezés ezen polyglott monarchiában egy mechanicus minta szerint egyformán rendeztessék;
g) egyszer s mindenkorra abba kellene tehát hagyni az absolutismust, a mely valójában nem az úr teljhatalmát, hanem szolgáinak elbizakodottságát és túlkapását jelenti;
h) lemondani a conservativ eszmék színleléséről, a melyeket a demokratiának és a demagogiának egyidejűleg adott engedmények a gyakorlatban meghazudtolnak s minden történeti jogot kímélet nélkül lábbal tapodnak.
D) Okok, melyek a historiai jog alapján való átalakítást halaszthatatlanul követelik.
1. A legitimitás a maga legnagyobb veszedelme nélkül nem utasíthatja el magától a historiai jogot; ha pedig Ausztriában meg akarják tagadni a pragmatica sanctiót és következményeit, akkor a császárnak a monarchia legnagyobb részében nincsenek többé alattvalói, hanem csak anyagi hatalom erejével meghódoltságban tartott lakóssága; akkor a monarchia nem közjogi intézmény, hanem csupán egy ez idő szerint fennálló államforma.
2. Semmiféle államhatalom nem képes valamely jogfogalmat a maga tetszése szerint megalkotni, vagy meggyökerezett fogalmakat és szokásokat egy tollvonással eltörölni, megsemmisíteni; egy sem állhat tartósan más alapon, mint a kormányzottak részéről megnyugvással fogadott legalitás alapján, és egy nem merítheti tartósan erkölcsi tekintélyét, erejét más forrásból.
3. A legalitás eszméje a jog fogalmához van kötve, ez pedig az idők folyamán szövetett és nevekedett, a hagyomány nemzedékről nemzedékre átszállítja, tehát függ azoktól a nézetektől, melyek a szokások folytonossága által képződtek.
4. Az osztrák kormányt az ő tettei a monarchia többi részében sok év 216óta, az utolsó évtizedben pedig Magyarországban és a koronájához tartozó részekben teljesen eltávolították az uralkodó jogfogalomtól; itt is, ott is alig van valaki, a ki az absolutismust fönnálló jognak tartaná, vagy mást látna benne, mint oly létező állapotot, mely minden inkább, mint kielégítő.
5. Szemben az uralkodó jogfogalmakkal, az osztrák kormány sem itt, sem ott nem tehetett szert arra az erkölcsi tekintélyre és erőre, a melyet az általánosan elismert legalitás forrásából lehetett volna merítenie.
6. Ugyanazokból az osztrák kormány nem lehet képes arra, hogy octroi útján új közjogot teremtsen; ellentétbe kellene jönnie az uralkodó jogfogalommal; különösen Magyarországot és a koronájához tartozó részeket illetőleg új alkotmány octroyálása egyértelmű volna egy létező jognak felforgatásával, mert az uralkodó jogfogalmak szerint Magyarország alkotmányossága jogilag még fennáll, habár ez idő szerint hatályon kívül van helyezve; törvényeket csak az ország közreműködésével lehet hozni, és az oly államhatalom cselekvényei, a melyet a körülmények hatalma törvényen kívüli körbe kényszerített, legalább is az ország utólagos jóváhagyása alá terjesztendők.
7. Minthogy a jogfogalmak hagyomány útján nemzedékről nemzedékre szállnak át, a kormány természetszerűen soha sem remélheti, hogy itt szert tehessen arra az erkölcsi tekintélyre, mely az általánosan elismert legalitásból származhatik, s mindennek, a mit a kormány tesz, mindinkább a bitorlás szinében kell feltűnnie, következőleg az egész lakósságnak a forradalom karjai közé tereltetnie. Ugyanennek az eredménynek szükségkép be kell következni a monarchia többi részeiben is, főleg mivel az utolsó évtized tapasztalatai minden hitet tönkre tettek az absolut kormányforma közhasznúsága iránt.
8. Szilárd alapon nyugvó jog nélkül nincsen szilárdúl megállapodott rend és közbizalom; új alkotmányok octroyálása, a létező historiai jogalapok mellőzésével, nem teremthet szilárd alapon nyugvó jogot, mert azt támadja meg, a mit meg akar alapítani.
9. Új alkotmányok octroyálása, a hol a historiai jogalapok még léteznek, arra mutat, hogy az államhatalom magának tulajdonítja a constituáló hatalmat, a mely pedig őt nem illeti meg, tehát ugyanazt a hatalmat más irányban is felidézi.
10. Ez idő szerint csak a legmélyebb bizalmatlanság uralkodik és semmi bizalom, az utóbbit még csak ébreszteni kell. Ez azonban lehetetlen, ha a kormány oly hatalmat tulajdonít magának, a mely őt nem illeti meg; épen úgy lehetetlen, ha egyik helyütt a historiai jognak hódol, másutt meg semmibe sem veszi azt, itt az alkotmánynak, ott az absolutismusnak talapjára áll.
11. A Magyarországon és a koronájához tartozó részekben uralkodó jogfogalmak már egymagukban döntő okot képeznek arra, hogy a monarchia többi országaiban is, a hol csak történeti alapok vannak, az átalakítást ezekre kell építeni. Ehhez még hozzájárul az, hogy a körülményeknél fogva az államhatalomnak Magyarországon korlátozó, a monarchia többi részében 217fejlesztő irányban kell működnie; ha tehát a történeti alapokat mellőzni akarná, szükségkép ingatag térre jutna.
12. Egy további ok az ellen, hogy a historiai alapot mellőzve új alkotmányokat octroyáljanak, abban van, hogy nem létezik osztrák nép, hanem csak osztrák monarchia, összealkotva a legkülönbözőbb népekből és országokból, a melyek sajátságaikhoz és hagyományaikhoz ragaszkodnak; a kormány tehát nem lehet képes arra, hogy mindnyájára nézve egyformát és mindnyájukat kielégítőt octroyáljon reájok.
13. Új rendi alkotmányok ott, hol historiai jogokkal bíró régi rendek vannak, ép oly kevéssé octroyálhatók, a mint az államhatalom nem képes új rendek teremtésére; ezen felül alig van valaki, a ki a kormánynak ily eljáráshoz való jogát elismerné; jogtalanságot követne tehát el, midőn új jogot akarna teremteni.
e) Okok, melyek a mellett szólnak, hogy ezen átalakulás gyorsan, mindenre kiterjedőleg és dictatori módon történjék.
A döntő ok itt abban van, hogy az ily átalakulás, ha üdvös akar lenni, csak a koronától indúlhat ki, és mert jelenleg összes állapotaink oly zűrzavarban vannak, hogy egy hosszasabb, előzetes megfontolások után csak később bekövetkező, fokozatos átalakítás útjának választása elkésett és lehetetlen. Sőt csak a császár képes dictatori beavatkozással a fenyegető veszélyt elhárítani, minthogy csak ő felségének állanak rendelkezésére amaz eszközök, a melyekkel az egész helyzetet azonnal lényegesen megjavítani, az uralkodó zavarból a rendre, a törvényen kívüli állapotból egyszerre a törvényesre áttérni lehetséges.
Ezenkívül e mellett szólanak a következő politikai és tényleges indító okok:
1. Ama történeti igazság, hogy a monarchia területi épségét 1849-ben nem a tulajdon benső erők közreműködése, hanem egy véletlen körülmény, a mely el is maradhatott volna, – az orosz interventio – mentette meg.
2. Amaz igazság, hogy a monarchia 1859-ben megint nem saját benső erejének köszöni, hogy Lombardián kívül sokkal többet nem veszített, hanem más körülményeknek, nevezetesen Ausztria ismert szerencséjének; de ily véletlenre a monarchia fennállását hosszú időn át nem alapíthatni.
3. Az a további igazság, hogy miként az események, nevezetesen az 1855. és 1859-dikiek, mutatják, az európai területi jogállapotnak, a mint azt az 1815. évi szerződések megalapították, nincsen többé valóságos benső szilárdsága és igaz biztosítéka, nem számíthatni tehát tartós békére, s így közel a veszély, hogy a külső válság összeesik a belsővel, a mely minden valószínűség szerint a monarchia szétbomlását vonná maga után.
4. Ama nyilvánvalóvá lett tény, hogy Ausztriának a külhatalmak közt nemcsak hogy becsületes szövetségese nincsen, de ellenkezőleg csak hamis barátai vagy igen hatalmas ellenségei vannak, és hogy különösen az a Németország, 218a melynek kegyét a monarchia bensejében követett germánizáló politikával évek óta hajhászszák, semmi más, mint geographiai fogalom, mely alatt egy csapat philisterszerű apró állam értendő.
5. Európa állapota általában, a bonapartista politika természete és különösen Olaszország állapota, a hol a felrázott forradalom Ausztriának ezentúl még kevésbbé fog békét engedni, mint eddig.
6. Magyarországnak és a koronájához tartozó részeknek tényleges állapota, melyet az utolsó tíz év óta követett szerencsétlen politika rendszeresen egy második Lombardiává nevelt, a mely azonban a valóságos Lombardiánál tizenkétszer nagyobb és harczra százszor képesebb; örvény ez és az ország már ennek szélén áll és csakis a dolgoknak gyors és mindenre kiterjedő fordulata ránthatja onnan vissza.
7. Ama tagadhatatlan igazság, hogy az osztrák politika minden irányban veszélyes tévutakra jutott, hogy tehát nem ezen utak új elágazásaira, hanem egészen új utakra kell rátérni.
8. Annak bizonyossága, hogy ilynemű teljes átalakulással a kormány sülyedt erkölcsi tekintélye minden irányban egyszerre emeltetnék, mert általa az államhatalom jogérzetet, ruganyosságot, elhatározottságot és önismeretet tanusítván, e fordulat másfelől rohamossága- és ellenállhatatlanságával a mostani lehangolt, elkedvetlenedett, eltompult nemzedékre oly módon hatna, a mely egyedül alkalmas nagy siker létrehozására.
9. Az osztrák betegség rendkívül aggasztó előrehaladásából következő ama kényszerűség, hogy a minden irányban sajnálatos, egynémely tekintetben siralmas, sokban nagyon veszélyes jelenlegi állapotot haladék nélkül és egyszerre mással és jobbal kell felváltani, s így a lefolyt tíz év mintegy eltöröltetvén és mint rém-álom a feledésnek adatván át, egyúttal a császárnak a reformátor nagy szerepe vindikáltassék, a forradalmi párt lába alól a talaj elvonassék és a közel multra vonatkozó recriminatiók fonala egyszer s mindenkorra elszakíttassék, az elkeseredést, a bizalmatlanságot, elcsüggedést egy jobb állapot és a megnyílt pályán további haladással biztató remények váltsák fel, s a stagnatióra kényszerített szellemi erők előtt (otium pulvinar Diaboli!) a tevékenység sorompói újra megnyíljanak.
10. Annak szüksége, hogy a nem sikerült soknemű kisérlet után egyszer már állandóssághoz jussunk, mely a tán már ebben a pillanatban megszüntethető visszásságokat elenyésztetné, csak így lévén elkerülhető annak veszélye, hogy a külföld és a forradalom nyomást gyakoroljanak a kormányra, és viszonyaink, ha a létező miasmákat tovább engedik tenyészni, beláthatatlan forradalmi zavarba jussanak.
11. Magának a betegségnek természete, mely egy rákszerű daganatban mutatkozik, a melyet nyomban ki kell vágni, ha a fene veszélyétől és a reá következő feloszlástól meg akarunk menekülni; tehát nem az orvosi consiliumnak, hanem a műtét végrehajtásának van itt az ideje.
219F) Az átalakításnak formulázása főbb vonásaiban.
1. Oly miniszterium kinevezése, a melyben:
a) a minisztertanács elnökének nem volna tárczája, hanem hivatása lenne őrködni az ügyek rendes és összevágó menetére s a politikai vezetésre; ugyanő közvetítené a miniszterium viszonyát a császárral;
b) csak három szakminiszterium volna: a külügyekre, a pénzügyekre és a hadseregre;
c) továbbá legalább három, legfeljebb hat állam- és tanácsbeli miniszternek és miniszteri ranggal biró három udvari kanczellárnak volna benne ülése és szavazata.
2. Ennek következtében eltörlése az igazság-, a bel- a kereskedelem- és az oktatásügyi négy miniszteriumnak. (A kereskedelmi ügyek a pénzügyi tárczához tartoznának; a közmunkaügy számára egy kevés tagból álló igazgatóság ép úgy a közoktatás számára egy felügyelő tanács alakíttatnék.)
3. Eltávolítása amaz öt miniszternek, a kik köztudomásúlag rossz tanácsaikkal a mostani állapotot előidézték vagy állásukra köztudomás szerint képtelenek; ezek név szerint: Bruck, Bach, Thun, Nádasdy, Toggenburg.
4. A három udvari kanczellária, az egyesült, a magyar és az erdélyi kanczellária visszaállítása. Az egyesült kanczelláriában két osztály felállítása: a) az olasz, b) a galicziai ügyekre; ezen osztályok élén két alkanczellár állana.
5. Visszaállítása a magyar, az erdélyi, a horvát alkotmánynak, az 1849-diki eseményekből folyó három nagy elv szemmel tartásával, a melyek: a) az urbér eltörlése, b) a nemesi adómentesség megszüntetése és c) a katonakötelezettségnek mindenkire való kiterjesztése. Ehhez képest a szerb vajdaságnak és a temesi bánságnak, a Muraköznek és a magyar tengerpartnak Magyarországgal való egyesítése; a helytartó-tanácsnak Budán és a hétszemélyes, valamint a királyi táblának Pesten visszaállítása; helyreállítása a városi, a vármegyei és a kerületi szervezetnek, a szükséges reformokkal; egész terjedelmökben visszaadása azon jogoknak, a melyek Magyarországon és Erdélyben a protestánsokat törvény szerint megilletik; a hat helytartóság és a hat felső törvényszék eltörlése.
6. Életre keltése a többi országokban a márczius előtti rendi alkotmányoknak, összeköttetésben olynemű fejlesztésökkel és bővítésökkel, – nevezetesen a polgári és a paraszt elem képviselete útján – a minőt az idők körülményei parancsolnak, és a minő alkalmas arra, hogy a siralmas «Postulatenlandtage» emléke elenyésztessék, s a mi megadja ezen intézményeknek a szükséges életrevalóságot, elkerülésével egyfelől a merev conservativismusnak, másfelől a hebehurgya szabadelvűségnek, valamint gyakorlati és közhasznú hatáskörüknek a legtágabb értelmű országos ügyekre való korlátozásával. Vezérlő elv: 1. nem restaurálni túlhaladott előjogokat, de megóvni azon befolyást, mely a conservativ elemeket, különösen a nagy földbirtokot megilleti, 220tehát nem adni engedményeket a theoreticus szabadelvűségnek és nem nyitni tért a demagogiának. 2. Ezen országoknak összevonása több csoportba: a) Csehország, b) Morvaország és Szilézia, Felső- és Alsó-Ausztriával és Salzburggal, Stiria-, Krajna- és Karinthiával, c) Galiczia és Bukovina, d) Illyria és a tengerpart, e) a velenczei tartományok, f) Tyrol és Vorarlberg.
7. A birodalmi tanács átalakítása – az azt megalapító pátens szellemében – a császárnak alkotmányos, rendi, törvényhozó és pénzügyi tanácsává, az egész monarchiát érintő és külön-külön felsorolandó ily természetű ügyekre nézve. A birodalmi tanácsot a császár évenkint deczember havában, legfeljebb három hónapra, hívná össze, hogy az imént említett tárgyakat elintézze, – rendkívüli esetekben a császár tetszése szerint híván azt össze – a midőn a császár a fennálló összes adóügyi törvényeket, továbbá azokat, melyek a vámokra, a pénz- és bankügyekre és az újonczozásra vonatkoznak, szerves birodalmi törvényeknek nyilvánítaná, egyúttal ezekre nézve a kezdeményezés jogát a birodalmi tanácsnak adná meg, korlátozva oly törvények javaslatba hozatalára, a melyek a létező adók megváltoztatását vagy új adók kivetését, a vámügyi törvényhozást, az ujonczozási törvényt, a pénz- és bankügyet illetik. Hasonló kezdeményezési joga volna, de korlátlanul, a kormánynak, a mely a birodalmi tanács közreműködése nélkül az egész monarchiát kötelező törvényt jövőben se ki nem bocsáthatna, se meg nem változtathatna, a birodalmi tanács beleegyezése nélkül államkölcsönt nem köthetne sem a létező adók mennyiségét fel nem emelhetné, sem új adót ki nem vethetne. A költségvetés mindig egy évvel előbb – példáúl az 1861-diki már 1860-ban – terjesztetnék elő. Az előirányzatot az állam bevételeinek hováfordítása iránt pro futuro a kormány a birodalmi tanács elé terjesztené, szintúgy a hováfordítás kimutatását pro praeterito; a birodalmi tanácsnak megvolna az a joga, hogy ezen kimutatásra megjegyzéseket tegyen, vagy az előirányzatokon változtatásokat javasoljon. Az elintézés a császár elhatározása által történnék, a melynek alapján a birodalmi törvények a császár által, a minisztertanács ellenjegyzésével közzététetnek. A birodalmi tanács állana: 1. egy elnökből és húsz tagból, kiket három évre a császár nevezne ki; ezek nem viselnének más állami hivatalt és a moanrchia legkitünőbb és legfüggetlenebb férfiai közül volnának kiszemelendők; ezen férfiak nem kapnának fizetést. 2. Legfeljebb százhúsz tagból, a kiket az országgyűlések kebelükből három-három évre választanának (a választás módja tekintettel az országok terjedelmére, népességére, adójára és egyébkénti fontosságára volna megállapítandó); ezen férfiak, ha az országok úgy határozzák el, országos alapból kárpótlásban részesülhetnek. A tárgyalások nyilvánosak volnának. A házszabályokat a birodalmi tanács maga alkotná meg. A minisztereknek a birodalmi tanácsban sem ülésök, sem szavazatuk nem volna. A kormány fentartaná magának a jogot, hogy esetről-esetre kormánybiztosokat nevezzen ki, akik a netán szükségeseknek mutatkozó felvilágosításokat és magyarázatokat megadnák. A birodalmi tanács először 1860-ban gyűlne össze.
2218. A jelenlegi birodalmi tanács föloszlatása, minden mostani tagjának nyugdíjazásával, vagy egyébkinti alkalmazásával.
9. Előzetes reformok a belső közigazgatásban és a törvénykezésben a német örökös, a galicziai és a velenczei tartományokban, abból a czélból, hogy a legkiáltóbb visszásságok azonnal megszüntessenek, lényeges megtakarítások eléressenek, alapja vettessék további javításoknak, a bureaukraticus mindenhatóság korlátozásának és az észszerű önkormányzatnak. További reformok az országgyűlések meghallgatása után foganatosítandók.
10. Egy 1860-ra szóló költségvetés összeállítása és nyilvánosságra hozatala, mely a kiadásokban 1858-hoz képest legalább is 50–60 millió forinttal kisebb összeget mutatna föl s a kiadások és a bevételek közt az egyensúlyt mindenesetre helyreállítaná.
11. Ezen megtakarítások elérésére: a) a csendőrség beosztása a cs. k. hadseregbe (11 millió forintnyi megtakarítás); b) a szárazföldi hadsereg és a tengerészet költségeinek 85 millió forintra leszállítása (30 millió forintnyi megtakarítás); c) a közigazgatás különböző ágaiban teendő megtakarítások 10–15 millió forint erejéig, mindenesetre oly összeggel, hogy a bevételek és a kiadások közt az egyensúly helyreálljon.
12. Az anyagi teher enyhítésére: a) az örökösödési adó eltörlése; b) az 1859-ben 1859-re nézve 50%-kal emelt hadi adópótlék leszállítása; c) ennek teljes eltörlése az 1859/60-diki katonai évtől kezdve; d) az úgynevezett országos szükségletek czímén kivetett adópótlékok leszállítása 20–30%-kal 1859/60-ra; e) azoknak 1860/61-től kezdve az országgyűlések rendelkezése alá bocsátása; f) az úgynevezett községi pótlékokkal űzött visszaélések megszüntetése; g) földhitelintézetek felállításának engedélyezése a monarchia minden országában, a nélkül, hogy a birodalmi hitel igénybe vétetnék; h) megszüntetése amaz elharapódzott visszaélésnek, hogy a pénzügyminiszter árva- és letéti pénzeket, valamint földtehermentesítési alapokat magához vonjon, és ezen alapoknak jelzálogos beruházásokra utalása, illetőleg az országgyűlések kezelése alá bocsátása.
13. Az úgynevezett országos pótlékok hováfordításának kimutatása, a mi tíz év óta nem történt; ezen kimutatásoknak az országgyűlésekkel való közlése.
14. Az 1849-től fogva kibocsátott birodalmi és országos törvények revisiója, tekintettel tárgyukra, abból a czélból, hogy azok, a melyek a mostani rendszabályokkal ellentétben vannak, hatályon kívül helyeztessenek.
15. A császárnak mint magyar királynak megkoronázása Szt. István koronájával Pozsonyban, s mint Csehország királyáé Prágában, s az országgyűlések egybehivása.
16. Eltörlése, illetőleg fölfüggesztése azon rendeleteknek és rendszabályoknak, melyek a concordatum következtében bocsáttatván ki, alkalmatosak arra, hogy a különböző vallásfelekezetek közt elidegenedést, gyűlöletet és 222elkeseredést tápláljanak, kapcsolatban a protestáns kérdés megoldásával a német örökös és a galicziai tartományokban.
17. Fölfüggesztése az államvizsgáknak és az előléptetéseknek a közigazgatás és a törvénykezés körében.
18. Megszüntetése azon rendszabályoknak, a melyek által a német nyelv a politikai közigazgatás, az igazságszolgáltatás és az oktatás körében Magyarországon s a tartományokban és általában ott, a hol 1848 előtt mint olyan nem létezett, hivatalos vagy oktatási nyelvűl behozatott, s visszaállítása az ott 1848 előtt dívott hivatal- és oktatásbeli nyelveknek, azon hozzáadással, hogy minden panaszos, fölebbező vagy folyamodó jogosítva van az országabeli nyelvek valamelyikén szerkesztett panaszos-levelében, föllebbezésében vagy folyamodványában megjelölni, hogy az ítéletet, a végzést vagy az elintézést melyik nyelven kivánja, s hogy ezen kivánságnak mindenütt meg kell felelni.
19. A nemzeti banknak 1861-től kezdve fölmentése azon kötelezettség alól, hogy jelzálogra kölcsönt adjon, s új rendezés vele, hogy a neki jelzálogba adott korona- és államjavak ezen teher alól felszabaduljanak.
20. Egy koronabeli nagy hitbizománynak kiszakítása a korona- és államjavakból, hogy a civillista kelletlen kérdése elenyészszék.
21. A községi törvény fölfüggesztése és az országgyűlések elé utalása tárgyalás és alkotmányos elintézés végett. A közbeeső időben ideiglenes választási mód a czélból, hogy a községeknek ügyeik önálló igazgatása biztosíttassék és megszabaduljanak a bureaukratia túlkapásaitól.
G) A megjelölt rendszabályok sorrendje:
A) A minisztertanács kinevezése.
B) A 2. alatt megnevezett négy miniszterium megszüntetése.
C) A 3. alatt megnevezett miniszterek elbocsátása.
D) A visszaállítandó három udvari kanczellária főnökeinek kinevezése.
E) A rendeletek revisiójának megkezdése, miként 3. alatt.
F) Pénzügyi rendszabályok, mint 10., 11., 12. és 13. alatt.
G) A mostani birodalmi tanács feloszlatása, mint 8. alatt.
H) A concordatumra és a protestáns kérdésre vonatkozó rendszabályok mint 16. alatt.
I) Az államvizsgák felfüggesztése, mint 17. alatt.
K) A német nyelvre vonatkozó rendszabályok felfüggesztése, mint 18. alatt.
L) A községi törvény felfüggesztése, mint 21. alatt.
M) A magyar és a többi rendi alkotmányok életre keltése, mint 5., 6. alatt.
N) A birodalmi tanács átalakítása, mint 7. alatt.
O) Bankügyi rendszabályok, mint 19. alatt.
P) Koronázás Pozsonyban és Prágában s országgyűlések egybehivása.
223Ezen rendszabályok életbe léptetésének időpontja:
1. ABCDEHIKL: 1859. szeptember hava folyamában.
2. FG: 1859. szeptember végén.
3. M: 1859. november havában.
4. O: 1859. november havában.
5. N: 1859. deczember 2-dikán, mint a császár trónra lépte napján.
6. P: 1860. január végén Pozsonyban, február végén Prágában, és így tovább.
Ezen átalakítások végrehajtásainak módozata.
1. Ő császári és apostoli királyi felsége egy meghatalmazott udvari biztost, azon joggal, hogy öt további tagot hozzon javaslatba, vagy pedig legfelsőbb bizalmát biró hat tagból álló szervező bizottságot kegyeskednék kinevezni. Ezek a legfelsőbb helyen elfogadandó elvek alapján megtennék javaslataikat a megjelölt rendszabályok végrehajtására; azokat a legfelsőbb helybenhagyás alá terjesztenék és azután életbe léptetnék.
2. Ezen bizottság tárgyalásait a legteljesebb és legszigorúbb titokban folytatná.
3. Ahhoz képest, a mint ezen rendszabályok életbe lépnek, minden kinevezésre nézve az új igazgatási főnökök közreműködésével tétetnének meg a javaslatok és következnék be az elintézés, illetőleg azok, akiknek helyettesítése, áthelyezése, nyugdíjazása, ideiglenes szabadságra küldése vagy elbocsátása szükségesnek mutatkoznék, ily módon helyettesíttetnének, áthelyeztetnének, szabadságra küldetnének, nyugdíjaztatnának vagy elbocsáttatnának.
H) A siker feltételei.
Csak három van: 1. A béke fönmaradása; 2. a szervező bizottság tagjainak szerencsés választása; 3. a császárnak szilárd és rendíthetetlen akarata, hogy ezen átalakítást dictatori módon hajtja végre, és hogy magát a végrehajtásban személyekre vagy tárgyakra való semmiféle tekintet által nem zavartatja.
Ezen feltevésekben a teljes siker kétségtelen.
Dessewffy Emil gr. bécsi éleményeiről Pesten 1859. augusztus 22-dikén kelt következő levélben értesítette Szögyén Lászlót:
Kedves Barátom! Tegnap indultam el Bécsből. Valék Rechberg és Hübnernél. Összesen 11 óráig értekeztem a kettővel. Gondolhatod, ily hosszas értekezés közben mily mélyen bocsátkoztunk a tárgyba. Ismered eszem járását. Eszmém comprehensivus természetűek. Így volt ez most is. Eszméimet azon nap tettem írásba, midőn a villa-francai békét megtudtam. Sámuelt és Józsefet Patakon találtam. Ott ismertettem meg velük eszméim 224vázolatját; de nem végleg és tisztán formulázva. Szt.-Mihályon aztán tisztázva leírtam. Ehhez járult egy levél Rechberghez. Bécsbe menve, elküldtem a levelet. A válasz mindjárt jött, s így lőn, hogy háromszor valék nála, összesen 8 óráig, és az ő kívánságára Hübnernél – 3 óráig. Mindkettőnek elolvastam aphorismáimat. A hatás nagy és mély volt. A rögtöni sikerhez nem volt reményem. Meggyőződtem, hogy a legfőbb akadály nem bennük fekszik. A miket a mai újságban olvasok, azt már Bécsben tudtam. Ezek engem nem lepnek meg. Nem változtatják a «quid inomisse, in complexu et sine mora faciendum» iránti nézeteimet. Sámuel, József és Sennyey osztják őket. Nézeteim comprehensivusak; egy a mostanival egészen ellenkező országlási rendszert contemplálok. Rövid szóval: a legfelsőbb hatalom erősítése, a helyzet nagybani javítása; mint mód: dictatura útján megalapítása a legalitásnak és ezért névmegtagadás (azaz nem oly absolutista, mint Ferencz, nem oly németesítő, mint József, de bátor és szilárd, mint Ferencz József). A bécsi újsági programm újabb nagy hiba. Én annyival inkább állok a magamé mellett. Ha Te felhívhatod, legjobb mindezt ignorálnod, kivált, hogy rólam tudsz valamit. Ha e monarchia megmentéséhez járulni akarunk, ne devalváljuk egymást. Concordia res parvae crescunt. Haec pro statu notitiae. Ama tuum Aemilium.
Dessewffy Emil gr., a ki azt óhajtotta, hogy a minisztertanács elnökének ne legyen tárczája, és hogy csak három szakminiszterium legyen, ezalatt «a miket a mai újságban olvasok», ő felségének Laxenburgban augusztus 21-dikén kelt legfelsőbb kéziratát értette, a mellyel Rechberg gr., a császári ház és a külügyek minisztere, miniszterelnöknek, Hübner Sándor b. rendőri miniszternek, s Goluchowski gr., Galiczia helytartója, belügyminiszternek neveztettek ki. Egyuttal fölmentetett Bach Sándor b. a belügyminiszterium vezetésétől s Kempen b., a legfőbb rendőri hatóság és a csendőrség főfelügyelője, nyugdíjaztatott. A legfelsőbb kézirat a kereskedelmi, iparügyi és a nyilvános építkezések miniszteriumát megszüntette, s elrendelte, hogy teendői a külügyi, a belügyi és a pénzügyminiszterium közt osztassanak föl. Ennek következtében Toggenburg lovag rendelkezési állapotba helyeztetett.
A hivatalos Wiener Zeitung-ban augusztus 22-dikén megjelent programmnak, a melyről levelében Dessewffy Emil gr. megemlékezik, tartalma ez volt: Hogy a kormányzat különböző ágaiban a szükséges összhang létrehozassék; hogy a javítások, melyeket a császár manifestuma kilátásba helyezett, valósággá váljanak, mindenekelőtt a sikeres működés föltételei és a szükséges rendszabályok iránt kell tisztába jönni. Ez volt a császár előlülése mellett tartott tanácskozmányoknak czélja s azok tárgyát több fontos kérdés képezte. Az utóbbiak közül megemlítjük: a pénzügyi helyzetet; annak szükségét, hogy a kiadások hatályosabb ellenőrzés alá helyeztessenek; hogy a törvényesen elismert nem katholikus vallásfelekezeteknek önkormányzat és vallásuk 225szabad gyakorlása biztosíttassék; az izraeliták állása időszerű módon, de a hely- és tartománybeli állapotok tekintetbe vételével szabad gyakorlása biztosíttassék; az izraeliták állása időszerű módon, de a hely- és tartománybeli állapotok tekintetbe vételével rendeztessék; a községi törvény, a tartományok minden osztályából bizalmi férfiak meghívásával, haladék nélkül az egyes koronaországok viszonyaihoz alkalmaztassék; az ügyeknek egy jelentékeny része, a melyeket most a felség által kinevezett hatóságok kezelnek, a mennyire lehetséges, maguknak az illetőknek autonom közegeire ruháztassék, s ezen sürgős legelső föladatok megoldása után az egyes koronaországokban rendi képviseletek életbe léptetése.
Dessewffy Emil gr. 1859. szeptember 2-dikán Pozsonyból eme levelet intézte Jósika Samu báróhoz:
«1. Szécsen Antal barátom aug. 30-dikán Bécsből ide jött hozzám. Beszéltünk eleget. Tőle hallám, hogy Téged Rechberg Bécsbe meg akar hívni, és hogy ez a Császár akaratjával történt. E szerint egy pár nap mulva Bécsben lehetsz.
2. Megjegyzem, hogy én – Zichy Feri távozása miatt Diószegen nem vadászhatván – itt mulatok 5-dikéig bezárólag, és ekkor Waldsteint Csicsőn – ki csak 5-dikén estve érkezik haza – akarom meglátogatni és onnét per Pest Szt.-Mihályra visszatérni.
3. Minapi Bécsből távoztom előtt írtam Apponyi György barátunknak, s a levelet Kalksburgban hagytam. Ebben tudósítom, hogy Rechberg és Hübnerrel összesen 11 órai conversatióm volt; hogy ezeknek eszméimet formulázva felolvastam; hogy Te, Ürményi és Sennyey eszem járását ismeritek és azzal egyetértek; hogy tehát kívánatos, hogy ő is megismerkedjék vele: így hát, ha 30-dika és 2-dika között térne vissza, látogatna meg itt engem Pozsonyban. Ma pedig megírtam napamnak Hitzingbe, hogy 5-dikéig bezárólag itt maradok, a mit ő Apponyival közleni fog, ha már ott van.
4. In nuncleo közlöttem Veletek S.-Patakon eszméimet, azóta azokat tisztán kidolgoztam, bővítettem és szabatosabban formuláztam. Sennyey és Szécsen ezen új és már teljesebb alakban olvasták és mindenekben osztják nézeteimet.
5. Jelenleg egy Függeléket készítek, melyben az osztrák alkotmányos és beligazgatási kérdés számára igyekeztem egy megoldást formulázni. Ez több értelmes osztrák férfiakkal hosszasan és régtől fogva folytatott értekezésemnek abstractiója. Ámbár ez ügyben magamat teljesen otthonosnak nem mondhatom, de úgy hiszem, hogy ezekben sok hasznavehető és praktikus eszmék foglaltatnak, miket lényegeseknek tartok.
6. Minapi Pesten létem alatt írtam Szögyény László barátunknak és közlöttem vele azokat, miket Apponyinak írtam.
7. Ugyanakkor Ürményi barátunkat fölkértem, bánátosi és bácskai értelmes emberektől igyekezzék az ottani hangulatot voltaképen kitudni. Tegnap biztos úton kapott levelét ide rekesztem. Bizonyosan hasznát veheted ezen nagy figyelmet érdemlő közleménynek.
2268. Rechberg és Hübnerrel folyt conservatióm abstractiója ez: Eszméim, comprehensivus és sokoldalú természetüknél fogva, meglepték őket; a benyomás mély és nagy volt; tetszhettek nékie eszméim, de egyik sem érzi magát a Császár bizalmában elég erősen állónak, hogy ilyen nagy dologgal föllépni merjen. Hogy ezen 11 óra alatt mindent elmondtam, a mit eszméim támogatására csak birtam, gondolhatod. A magyar kérdést nem érti és nem értheti egyikük sem. Teljesen téves eszméket találtam náluk két dologra nézve: 1. a Woywodina tekintetében, melynek visszakeblezését a szerbek miatt tartják veszedelmesnek; 2. a tabula rasára nézve, mely hogy létezett és létezik, velök is elhitették. Megczáfoltam mindkét téveszmét. Egyébiránt mindketten a Metternich-féle iskolában nevekedtek, és így az alkotmányos eszmékre nézve némi balitéletektől el vannak fogulva. Eszemjárása azon főfő árnyéklatát, hogy a történeti alapra állás által erőre kap a kormány, holott az octroyirozások mezején a legnagyobb bajoknak megy elibe, nem birták teljesen felfogni. Ez onnan van, mert a beldolgokkal való ismeretlenségöknél fogva nem vetettek magokkal számot, hogy az octroyirozás útján szükségképen hová kell jutniok. Ép oly kevéssé értették meg, hogy az én methodusom mindenek között a legkiméletesebb a legfelsőbb hatalomra nézve, mert nem mint ismétlése a 2-dik József-féle hátrálásoknak, hanem mint egy egészen új és epochalis országlási rendszer megalapítása jelenik meg. Egyébiránt mindkettőnél a németesítés kártékonyságára, nagyszerű változtatások szükségére nézve elég tiszta fogalmakat találtam. Így különösen Rechbergnél sok praktikus eszmét és jóakaratot sejtek a beligazgatás egyszerűsítésére nézve, sőt annyira ment, hogy a magyar megyei rendszert, mint példányt állítá oda, mely után kellene képződni a többi ilyneműeknek. Az én Függelékem e tekintetben sokat tartalmaz. Az alkotmányos eszmék között, miket formuláztam, a Reichstrath tanácskozásainak nyilvánossága megijesztette Rechberget. Én azonban nem tágítottam és e körül soha sem fogok tágítani. Ugyancsak ezen testület öszvealakításánál általam javallott módja nem tetszett nekie. E tekintetben is megfeleltem neki. Különben mind ő, mind Hübner a «Ständische Vertretung» eszméjének alapján állanak, de ezt nem értik úgy, mint én és mi. Különösen kiemltem nekiek, hogy nekünk vagy másoknak valami újat teremteni képtelenség, és így hogy nincs más út, mint a históriai alap itt is, ott is, valahol még csak létezik. Függelékem ez iránt becses adatokat tartalmaz az örökös német tartományokra nézve; a dolog magyar oldalát úgy is tudjuk. Egyébiránt az octroyirozási eszme kártékonyságát, sőt lehetetlenségét bőven fejtettem ki programmomban, mely különben aphoristicus alakját megtartotta. Figyelmeztettem mindkét minisztert, hogy ha a régi miniszteriumból csak egy tag vagy pedig a régi Reichsrath megmarad, úgy nincs kilátás a közbizodalom helyreállíthatásához, és hogy egyáltalában kevesebbel, mint a mit tervezek, azt helyreállítani nem lehet. Diagnosisomat mindketten igaznak találták, Hübner különösen egész methodusomat helyeselte, de megjegyzé, hogy sem 227Rechberget, sem magát nem hiszi ez idő szerint elég szilárd állásúnak, hogy kivihessék. Rechberg nem nyilatkoztatta ki lehetetlennek, de mégis felette nehéznek ismerte. Igen nagy contestatiókkal váltak el tőlem. Én a legnagyobb nyiltsággal és egyenességgel léptem fel, téveszméiket, azon hazugságokat, melyeken az egész mostani rendszer áll, kiméletlenül és mélyre hatva bonczolgattam és döntöttem fel. Programmomat mindketten óhajtották volna maguknál tartani. Nem adtam oda. Én tervkoholó és terveket hurczolgató nem vagyok. Az én eszméim a magam szemében csak egész complexusokban birnak becscsel. Azokat én a Felség mostani tanácsosaival közölni magamat elhatároztattam; de minthogy azon sikerhez, melyet én tőlök várok, reményem csak úgy lehet, ha 4–5 embernél több nem tudja őket, és ha életbe léptetésükhöz magam is járulhatok és abban tanácscsal és tettel közremunkálhatok, programmomat azon veszélynek, hogy ide s tova hurczoltassék és lényegéből kivetkőztetve, elvégre azt lehessen reám fogni, hogy egy vagy más kisebb dolog, mit netalán tenni találnak, az én programmom következtében történt, ki nem tehettem. E felett ezen programmot nem tekinthettem már akkor sem csupán a magam eszméjének. És ezért, úgy hiszem, jól cselekedtem, hogy magamnál tartottam.
9. Megjegyzem: Goluchowski még nem volt mint miniszter kihirdetve Bécsbe érkeztemkor, de már az első beszélgetésből láttam, hogy a belügyi tárczának gazdája van. Okaim egy belügyi tárcza létezése ellen hatottak Rechbergre, de kimondta, hogy e tekintetben elkéstem.
10. Mind Rechberg, mind Hübner megigérték, hogy programmom létezéséről hallgatni fognak. Mint Szécsen beszédjéből látom, szavukat megtartották.
11. Szécsen volt 11/2 óráig Goluchowskinál; mint állítja, értelmes ember. Az értekezés tartalmát nem tudhattam meg, rövid volt ennyire az idő.
12. Szécsen nem adott be emlékiratot Rechbergnek, hanem csak egy hosszú levelet írt, melyben, állítása szerint, a gondolatmenet az enyimmel összevág, csakhogy a conclusiók nincsenek oly tisztán formulázva.
13. Én Bécsbe érkezve, egy hosszú levéllel köszöntöttem be Rechbergnél. Ennek folytán kért magához. Öszvesen háromszor voltam nála, 31/2, 21/2 és 3 óráig. Szeretném, ha olvasnád e levelemet; ha említi, kérd el.
14. Szécsen beszédjéből értém, hogy a Te meghívásod az öreg Windischgrätz sürgetésére történt. A Császárnak nem volt hozzá kedve, de az öreg úr insistált és a mint némi praeventiókat sejtett, egyenesen kimondta, hogy a Te irányodban ilyeneknek helyt adni nem szabad. Szécsent Rechberg kérte meg, hogy adná neki adressedet, nem tudta, innét küldtük el Rechbergnek.
15. Jól megjegyezni kérem: nem mondtam Rechbergnek, hogy programmomat nehány barátaim ismerik, sőt egyenesen csak azt, hogy in genere ismerik eszemjárását, és hogy nem hiszem, hogy bármelyik desavouirozzon; 228valamint, hogy teljesen hiszem, hogy bár az országtól megbizásom nincs, de az, mit Magyarországra nézve formuláztam, az ország legáltalánosabb óhajtása, és hogy a nélkül a dynastia soha sem lehet képes ezen országban ismét moralis erőre vergődni. E szerint eddig a programm csak úgy ismeretes Rechberg és Hübner előtt, mint az én meggyőződésem, ha csak Szécsen nem vallotta magáénak is, midőn tegnapelőtt Rechberghez ment bucsúzni.
16. Szécsen állítása szerint Károlyi Lajos, az ifjabb, igen helyes szempontból fogja föl az öszves ügyállást és nevezetes szolgálatokat tehet körüle. Jelenleg az alföldre ment, de várják vissza Bécsbe.
17. Hübnernek, ki a magyar közjogi állapotokról informáltatni kívánt, elküldtem Cziráky Jus Publicumát és Somssich munkáját.
18. Megjegyzem: Rechberg és Hübner okos emberek; az utóbbi gyorsabb felfogású, azonban arról, hogy a dolgok ide, a hol látjuk, mikép jutottak, informálva nincsenek, és ezért nem is foghatják fel egész öszvegökben őket. Utasítottam őket a herczeg Metternich-féle Aufzeichnungokra, az én nyilt leveleimre a bécsi Llyodhoz jan.–februárban 1850., a memorandumra, ugyancsak a bécsi Llyodra ápril 1850. és az 1857-diki Petitióra, mely, mint Sennyeítől tudom, Nádasdynál megvan. De ezeken kívül, ha azt akarod, hogy teljesen megértessél, felolvasásokat kell nekiek tartanod. Legjobb, ha öszveszeded eszméidet és úgy aztán feljegyezve őket, sorjában rectificálod és illetőleg megfundálod az egész procedurádat.
19. Windischgrätz, mint hallom, a napokban távozik magyarországi jószágára és ott akar több heteket tölteni. Részemről szeretni fogom, ha távol leszen Bécstől ottléted alatt.
20. Az öreg Hummelauer sem lesz ottan, ezt is szeretem. Ő is azok közé tartozik, kik a mai helyzet szükségeit felfogni nem birják.
21. E szerint egészen magad leszel; ezt igen szeretem, és ajánlom, tartsd zárva ajtaidat holmi alkalmatlan, pletykáló interveniensek előtt, kik csak zavarni fognak és semmit sem használni. Különösen kérlek, a Wirkner és compagnie-féle embereket tartsd most távol magadtól. Senki se tudja jobban, mint én, hogy azon praeventiója a publicumnak, mely irányodban létezik, nem igazságos, de azért kimélni kell a balitéleteket is és kivált mostan.
22. Nem kétlem, hogy a Császárhoz menned kellend. E tekintetben, mint barátod, tartozlak figyelmeztetni, hogy Ellened benne praeventiók léteznek. Azonban csak Tőled függ azokat eloszlatni. Ha már az első kihallgatáson megbizonyítod, hogy őtet reád nézve is csalták, és hogy Te nem vagy szenvedélyes és egyoldalú, sőt épen az ellenkező, egészen más fordulatot vehet a dolog. Egyébiránt, ha meggondolom, hogy 10 év óta mennyire csalták a Császárt, mennyi téveszméket kürtöltek a fülébe, mint axiomákat, nincs reménységem, hogy ha mint Chysostomos fogsz is szólani, nevezetes benyomást tehess, ha csak Grünne által (ki Badenben volt még nem régen) ki nem viszed, hogy 4–5-ször beszélhess fesztelenül és hosszasan a Császárral, 229és ekkor a legnagyobb szelídséggel és nyájassággal a formákban, de a legnagyobb hatálylyal a dolgokban, rendszeresen nem igazítod meg eszméit, egy előre megállított terv szerint, egészen ad captum szólván vele. Én részemről nem szólnék, ha csak eleve fel nem szabadítana, hogy mondhassak mindent, a mit lelkiismeretem az ő javára kimondani parancsol.
23. Megjegyzem: Rechberg és Hübner, mint Szécsentől tudom, mai napig sincsenek tisztában magukkal a quid és quomodo faciendum részleteire vagy öszvegére nézve. E szerint magadnak igen kedvező vitatkozási mezőt fogsz biztosítani, ha nem Te kezded rendszeredet előadni, hanem tőlök kérded, hogy mit akarnak és miben áll végczéljuk? Concret feleletet nem fogsz kapni; tétovázásaik irányában annál nagyobb sikerrel és hatálylyal fogod a magad rendszerét mint egyedüli mentőszert feltüntethetni, minél világosabban látandják, hogy nekiek nincs kész és átgondolt rendszerük. Ugyanezt a rendszert követném a Császárral. Ő bizonyosan azt fogja felelni, hogy a birodalmat meg akarja tartani és erősíteni és népeit boldogítani, és ekkor könnyebb lesz bizonyítanod, hogy azon az úton, melyen jár, egyikhez sincs remény.
24. Megjegyzem a magam programmjára nézve: az ma is úgy áll, mint azt S.-Patakon veletek közlöttem, csakhogy ki van gyalulva, argumentumokkal jobban megspékelve és tisztára leírva. S.-Patakon abban (lényegét és nem legapróbb részleteit értve) megnyugodtál. Jelenleg a Császárhoz vagy híva, hogy neki tanácsot adjál a birodalom ezen válságos perczében. Ily alkalomkor legfőbb szükség, hogy az országférfiú és hazafinak itélete teljesen szabad legyen a quid consilii, quomodo, quando és quibus auxiliis-re nézve. Én tehát abból, hogy programmomat ismered, sőt lényegében el is fogadtad, legkisebb politikai vagy elvbaráti köteleztetést nem származtatok Reád nézve irányomban. Tégy és járj el legjobb és legtisztább belátásod szerint. A következők mindenesetre megfontolandók: 1. Kívánatos-e, hogy legyen valamely megállapított és részletekig formulázott terv, melyből kiindulni lehessen? 2. Ha kívánatos, jelen van-e a percz, hogy azzal előálljon az, ki arra hivatva van? 3. Ha ezen percz jelen nem volna, meg kell-e azt in petto tartani és időközben semmibe sem avatkozva, kedvezőbb pillanatot várni? 4. Indicálva van-e, hogy az osztrák országlási rendszernek átmenete az absolutismusról a történeti alapon nyugvó alkotmányosságra, általunk formuláztassék és mint az öszves ügyek czélszerű rendezésének conditio sine qua non-ja felállíttassék? 5. Nem veszélyes-e hazánkra és nem lehetetlen-e magunkra nézve bármibe is avatkoznunk, mielőtt azon tekintetben teljesen biztosítva nem vagyunk, hogy az absolutismus végkép megdőlt?
25. Ezek után egészen természetesnek kellene találnod, ha programmomat Neked se küldeném el. Nagyravágyás és hiúság bennem nem dolgoznak. Azonban ezen programmot azon abstractiónak tartom, mely egy igen nagyszerű fontosságú perczben, igen nagy nehézségek irányában, egy epochalis megoldást tartalmaz. Ezen programm atyja én vagyok. Gyermekét 230senki sem szeretheti jobban, senki sem ismerheti teljesebben, mint az atya. A gyermek fölnevelésének főfelelőssége, hogy az atyát illesse, természetes és igazságos. És ezen felelősséget elvállalni kész is vagyok, – hogy micsoda minőségben? az iránt fentartom elhatározásomat. Ha tehát a felebbieknek ellenére mégis leteszem kezeid közé ezen programmot, magában értetődik, hogy mint barátom és becsületes embernek kezébe teszem le. Nem azért teszem le, hogy Te lépjél fel vele helyettem. Rechbeg és Hübner nyilatkozatai után ezt indicáltnak nem tarthatom. Hanem egyszerűleg azért teszem le, hogy újra elolvasd és megfontold. Vagy újra is elfogadod, vagy nem? Az utóbbira, nem tekintve a már történtekre, egyenesen felszabadítlak. Ha azonban elfogadod, mint magában értetődő dolgot tekintem, hogy az útakat fogod elkészíteni egy comprehensivus intézkedésre, és ha az illetők készen lesznek reá, a részletek meghatározásában, a kiviteli módok megállapításában kellő befolyásomat biztosítani fogod. Az én programmom csak úgy vihető ki, ha 5–6 embernél több nem tud róla. Ép úgy nem szabadítlak fel, hogy bárkivel is közöld, az egy Apponyi Györgyöt kivéve, de ezzel is csak titokban. Hogy kezedből kiadjad, arra egyáltalában nem szabadítlak fel. Goluchowski és legvégső esetben a Császárral csak azon esetben közölheted, ha az ily comprehensivus intézkedésre készeknek látod. Ezen értelemben megvan a pactum közöttünk – befolyásom később conditio sine qua non, mint ezen programm atyjáé, kinek tehát méltányos azon kívánsága, hogy gyermeke felneveléséhez hozzászólhasson. Ez tehát azt is feltételezi, hogy semmiféle «fait accompli»-k addig ne foglaljanak helyet, melyek programmom életbe lépésének útját állhatnák.
26. Ez így állván, szükségesnek tartom röviden resumálni eszmémet.
A) Teljes rendszerváltoztatás, azaz átmenet az absolutismusról a historiai alkotmányosságra az egész birodalomban. B) Mint kiviteli mód: egy Staatsstreich, több mélyre vágó intézkedések kiséretében. C) A németesítő politika teljes abbanhagyása. D) Mint lényeges feltételek: a régi miniszterium még meglevő három tagjának elbocsátása, a régi birodalmi tanács feloszlatása, jövendőre csak három tárcza-miniszteriumnak, u. m. a pénz-, a kül- és a hadseregügyinek fennállása és az «Obercommando der Armee-nek a Császár által való abbanhagyása.
27. Annyit kénytelen vagyok kimondani, hogy valamíg ezek, habár nem kihirdetve, de véglegesen elhatározva nem lesznek, addig a Te helyeden azt, hogy kész vagyok hivatalba lépni, ki nem mondanám, annyival kevésbbé lépnék bele, míg elhatározva nincsenek és míg nem tudom, kik lesznek kollegáim, azokkal a quid faciendumra nézve egyetértés létezik-e és vajjon úgy állanak-e a dolgok, hogy a legfelsőbb elhatározások a miniszterium mellőzésével és tudtán kívül többé helyt nem foglalhatnak.
28. Most még némi egyebekre nézve teszek némi megjegyzéseket:
a) Igen czélszerű lesz tudni Neked, hogy Deák Ferencz és azok, kik vele egyetértenek, micsoda szempontból fogják fel a mostani perczet és a 231létező nehézségek megoldására nézve mikép gondolkoznak? Igyekezni fogok Pesten átmenve, Ürményi útján, ezt kezedbe juttatni.
b) Tegnap Schwarzenberg Frigyes barátunkkal találkoztam. Valami igen figyelemre méltót mondott: eddig katonásdit játszottak, már most attól fél, hogy alkotmányosdit fognak játszani! Fogod látni ezen igen okos embert a napokban. Igen nagy szerencsének tartanám, ha a Császár conferentiális miniszterének nevezné ki; a csehek és főaristokratáknak egy okos bók volna az ilyen.
c) Szécsentől hallám, hogy neki Schmerling izent és értekezni kíván vele. Vedd figyelemre és igyekezzél ezen okos és becsületes emberrel öszvejönni.
d) Hogy mit tegyél, nem mondom. Te azt tudni fogod. Csak azt mondom, mit tennék én a Te helyeden. És ez az volna: a formákban felette nyájas volnék, a dolgokban felette feszes és nehézkes. Mert hiába, ha azon fordulat, melyre a birodalomnak most szüksége van, nem magyar kezeken keresztül és nem általok intézve történik, sem komoly és valódi, sem helyes nem lehet.
e) Megjegyzem: én 6-dikán Waldsteinnál leszek, 8-dikán Pesten, 9–10-dikén Sz.-Mihályon, de ott csak 18-dikáig maradok, mert nagy urbéri dolgom van. Ekkor megyek Ladányba és ott maradok 23-dikáig, akkor vissza Sz.-Mihályra. Ha Sz.-Mihályra akarsz nekem valami olyat írni, mi nem postára való, úgy legjobb lesz a tiszai vasut hivatalos iratai között küldeni nyiregyházi főesperes Perger Jánoshoz, reá írva, hogy sietve küldje hozzám futárral.
Ha Ladányba akarsz írni, ugyanezen módon lehet a tiszai vasut mezőberényi állomására küldeni, azon rendelettel, hogy az ottani kasznár, Megele Bertalan, küldje sietve nekem Ladányba.
Egyébiránt elvárom barátságod és okosságodtól, hogy engem Bécsbe citálni nem fogsz, ha csak nem positivum az, hogy az általam formulázott eszmék általam formulázott módon való kivitelére az illetők el vagynak készülve. Semmi egyébben résztvenni nem akarok és nem is fogok, el levén határozva a politikai mezőn semmiben mint mozdító és intéző részt nem venni, a mivel teljesen egyet nem értek.
f) Felfogásom szerint sokat leszel Bécsben Magad és lesz reflexióra időd elég, és ezt nagyon kívánom és minden tekintetben jobbnak tartom, ha ez így van, mintha sok mindenféle ember jár Reád és aztán minden, mit teszel vagy szólsz, ex condicto történtnek állíttatik. Minthogy Te vagy a hivatalos, a felelősség is a Tiéd magadé, azonban mint becsületes magyar ember, attól nem igen fogsz Te megijedni. Így levén ez, ime küldök némi könyveket, melyeket olvasgatni üres óráidban felette ajánlok; megmondom mindegyikben, mire hívom fel figyelmedet:
1. Somssich könyvében a 91-dik laptól a 105-dikig egy octroyirozott birodalmi alkotmány képtelensége győzelmesen van kimutatva.
2322. Az 1849-diki Reichsverfassung-ot méltó elolvasni, hogy egy részről absurditása, másodszor azon roppant különbség kitűnjék, mely a mi eszünk járása és az octroyirozók között létezik. Hiszen az én általam contemplált Reichsrathban minden ország a sajátlag őtet illető jogokat gyakorlaná, per delegationem, midőn ellenben a márcz. 4-diki alkotmány azon kezdi, hogy minden ország öszves historiai jogát elveszi tőle és a Reichsversammlungra transferálja. Ezért az én Reichsrathom csak négy dologgal foglalkozik: egész monarchiát illető budget és adóügy újítása vagy változtatása, vámügy, bank- és forgó pénzügy és katonaujonczozási törvény.
3. Ide zárom az 1849. decz. 30-án a cseheknek adott Landesverfassungot. Méltó elolvasni és látni, mily absurdumokra vetemedtek akkor az emberek.
4. Ide zárom az 1791-diki törvényeket. Benne a diploma és a cardinális articulusok. Könnyű belátni, hogy mily bölcsek voltak eleink és mily szépen tudták a haereditarius Rexet a legitimustól (legitime coronatus) megkülönböztetni. A diploma nem nagy változtatással megmaradhat.
5. Rauch compendiuma becses kis könyv. Megtalálod benne az 1848. ápr. 25-diki alkotmányt is.
6. Bárjám Marzell könyvecskéje a confusioról, némi eredeti és figyelmet érdemlő nézetet tartalmaz.
7. A magyar miniszterium névkönyvét mint nevezetességet küldöm.
8. Fiquelmont hasztalan könyvecskéjét is méltó megtekinteni, nevezetesen a 91-dik laptól kezdve. Látni belőle, mily fonák volt az ő felfogása.
9. A pragmatica sanctio historiájában Wolfftól sok a becses adat.
10. Szabó Béla könyve ugyane tárgyban 1848-ban jött ki, méltó olvasgatni. Egymással szembe van benne állítva az ellenzéki és conservativ 1847-diki programm.
11. Eötvös könyve a Gleichberechtigungról, mindig igen nevezetes marad.
12. «Rückblicke auf das Memorandum», jól fejtegeti azon absurdumokat, miket akkor reánk fogtak.
13. A manifestumok Sammlungjában meg vannak a lapok jegyezve, melyekre figyelmedet felhivom, nevezetesen a melyek a pragmatica sanctióra provocálnak.
14. Wildner könyvét a magyar alkotmányról csak azért küldöm, mert magában foglalja azokat, miket 1843-ban a németek felhozni szoktak alkotmányunk ellen.
15. A Genesisben sok becses adat foglaltatik.
g) Még egyet befejezésül. A mint Szécsentől értém, Rechberg, ki nagy dicsérettel emlékezett meg rólam, engem a theoria emberének és az általam contemplált fordulat hatásaira nézve ábrándosnak tart. Ha méltónak tartod, e tekintetben rectificáld eszméit. Szécsen azon magyarázatot adta, hogy journalista voltam és így hozzászoktam a legnehezebb kérdésekre nézve is 233megoldást találni. Fejtsd meg Te hát neki, hogy mi és ki vagyok, és hogy mi volt az az én journalistaságom?
Az Isten áldja meg útjaidat és működésedet. Ne felejtsd el azt az egyet: a megrendült közbizodalmat csak egy nagyszerű fordulat állíthatja helyre. Ezen fordulat nem lehet egyéb, mint az önkény megszűnése, a törvényesség helyreállítása. Ez fogja a kormány morális tekintélyét helyreállítani, a közbizodalmat ismét feléleszteni és e kettő a dolgok állandósága iránti hitet megszülni és fölnevelni.
Dessewffy Emil.»
Hübner Sándor b. rendőri miniszter Bécsből 1859. szeptember 14-dikén eme levelet írta Dessewffy Emil grófnak:
Méltóságos Uram!
Ön oly jó volt s késznek nyilatkozott Bécsbe jönni, ha jelenlétét a mindnyájunknak annyira szívünkön fekvő ügyek rendezése óhajtandóvá tenné. Meg vagyok hatalmazva, hogy gróf Rechberg nevében kérjem meg Méltóságodat, szíveskednék bizalmas értekezésre október 6-dika felé Bécsbe jönni. Egyelőre csupán alárendelt, de természetüknél fogva sürgős ügyekről leszen szó, a melyeken kívül az Ön jelenléte alkalmat adhat még a Magyarország állapotait illető nagy kérdések bizalmas megbeszélésére is. Gróf Gooluchowski, a ki e pillanatban távol van, s csak október 5. vagy 6-dikára várható vissza Galicziából, szintén igen nagy súlyt fektet reá, hogy Méltóságod átlátszón világos és a helyi viszonyok ismeretén alapuló nézeteit hallhassa. Hogy részemről teljesen osztozom miniszterelnökünk és az utóbb említett miniszter kívánságában, azt alig kell különösebben kiemelnem.
Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását.
Hübner.
Dessewffy Emil gr. szeptember 23-dikán Körös-Ladányról felelt Hübner b. levelére:
Nagyméltóságod
szeptember 14-dikén becses soraival tisztelt meg, melyek ide küldettek utánam, hol családostul látogatóban vagyok sógoraimnál. Levelében október 6-dikára bizalmas értekezésre hív meg engem. E meghívás, be kell vallanom, meglepett, a mint hogy alig is tudom belátni, mi hasznát vehetnék Nagyméltóságod és Rechberg gróf úr újabb időzésemnek Bécsben és nézeteim ismételt meghallgatásának. Sőt inkább azt vagyok hajlandó hinni, hogy Önökre nézve nem segítő, hanem zavaró elem volnék. Midőn augusztus közepén kötelességérzetem parancsára, felszólítás nélkül is közlém Rechberg gróffal eszméimet, akkor a tények állása a mostanitól felette különböző vala. A belügyminiszteri állás még nem volt betöltve, s jogosnak hittem ama várakozásomat, mely szerint egészen új miniszterium alakítását és az eddigi rendszerrel való teljes szakítást vettek szándékba. Azt tartám továbbá, hogy 234a jövőben követendő rendszer iránt, valamint egyáltalában még nem történt végleges elhatározás. Csakis e föltevésekben láthattam akkor tett lépésemnek elégséges indító okát. Ám manap egészen másként látszanak a dolgok állani. A kormányzat élén oly kabinet áll, melynek tagjai felerészben a régi miniszteriumból kerültek ki, s e kormányt oly eszmekörben látom elfogódva, melyben azt követnem vagy támogatnom meggyőződéseimnél fogva nem lehet. E fölfogásomat a Wiener Zeitung-ban közzétett miniszteri programmra, gróf Goluchowski körlevelére, a községi törvényt illetőleg elfogadott eljárásra, a protestánsok ügyében szeptember 1-sején kibocsátott pátensre és a Tyrolt illető rendeletre alapítom. A legutóbbi határozottan és egész általánosságban kimondja, hogy országos szabályzatok fognak kibocsáttatni s egyúttal mindjárt praecedenst állít fel kidolgozásuk módjára nézve. Úgy látszik tehát, hogy már végleges megállapodásokhoz jutottak, s én az Önöktől ekkint elfogadott irány és a Bach-miniszteriumé közt nem voltam képes eddigelé oly lényegesb különbséget fölfedezni, mely arra birhatna, hogy Önökkel akár csak nem hivatalos jellegű összeköttetésbe is lépjek. Minthogy ily szempontból tekintem a dolgokat, Excellentiád és gróf Rechberg is természetesnek fogja találni, ha méltó kétség támad bennem kölcsönös értekezéseink lehető haszna iránt, s ha indíttatva érzém magam, hogy Önt erről értesítsem. Úgy tetszik nekem, hogy amaz elvi eltérés, mely, a mint ezt már Bécsben észrevettem, gr. Rechberg és Nagyméltóságod eszmejárása s az enyém között van, immár egészen világosan nyilatkozik. Ezzel egyszersmind azon reményem is tova tűnt, hogy valahára oly politikai irányzatra térnek reá, a mely nekem, mint a jognak megfelelő, czélravezetőnek és az ügyek állása által követeltnek mutatkozik. Minthogy legkevésbé sem áhítozom a nagy államkormányzati ügyekben való részvétel után, s mivel másfelől nem szokásom közelebbi érintkezésbe lépni olyanokkal, kiknek végczéljait nem ismerem, vagy a kik az enyéimtől különböző czélokat követnek: mindezek folytán Önökkel való közremunkálásomról nem lehet szó. Ilyentől meggyőződésem, egész multam és Magyarországon vitt nyilvános szereplésem jelleme egyaránt eltiltanak. De nézeteim meghallgatása már csak azért sem lehet kívánatos Nagyméltóságod és gróf Rechberg részéről, mivel már a lehető legteljesebb mértékben szolgáltam velök. Eszméimet igen világosan fogalmaztam s azok beható és hosszadalmas értekezések tárgyát képezék. Az azóta történtek számomra annak bizonyítékaiként szolgálnak, hogy nézeteim nem tettek nagyobb hatást, s azt engedik hinnem, hogy köztünk a quid et quomodo faciendum-ra nézve, a mindkét részen követett eltérő gondolatmenet folytán, megegyezés nem várható. Mindkettőjök iránt sokkal nagyobb tisztelettel vagyok, hogysem föltehetném, hogy egy Bach-féle bizalmi férfiú méltatlan és szánalmas szerepét szánták volna nekem. E miniszternek ugyanis az a jó szokása volt, hogy a midőn saját eszméivel már tisztába jött, akkor úgynevezett bizalmi férfiakat hítt meg, a kiket meghallgatva, rendesen a legszebb reményekkel bocsátott haza. Némi idő multán e jó emberek arra ébredtek, hogy mindannak, 235a mit ők ajánlottak, egyenes ellentéte, már rég el volt határozva, s most végre is hajtatik. Nagyméltóságod mindezek után természetesnek fogja találni, hogy nem lelek választ e két kérdésre, mit tehetnék Bécsben s miért mennék oda? Amaz ismert szabályt követve, mely szerint «in dubio abstine», tartózkodom meghívásának eleget tenni. Ha Excellentiád abban a helyzetben vagy azzal a szándékkal van, hogy a talányt megfejti, kérem, tegye meg ezt a lehető legőszintébben. Pár nap mulva haza megyek. Ha a történtek daczára is arra a meggyőződésre juthatnék, hogy föltevéseim tévesek, és hogy, a mint a deák mondja: «res semper integra adhuc est», akkor nem haboznám október 6-dika táján Bécsen megjelenni.
Fogadja Nagyméltóságod legőszintébb és kiváló tiszteletem nyilvánítását.
Gr. Dessewffy Emil.
Hübner bárónak szeptember 28-dikán kelt válasza ez volt:
Méltóságod
nyilt és egyenes szót kíván. Soha sem élek mással, s azt hiszem, levelemben is így tettem. Ama bizalmas értekezések folyamán, melyekre Önt gr. Rechberg és gr. Goluchowski részéről, valamint a saját nevemben is meghívni szerencsés voltam, a belügyminiszternek a községi törvényt illető rendeletében érintett kérdések lettek volna első sorban megvitatandók, s ezek után Magyarország nagyobb ügyei is megbeszélés tárgyát képezték volna.
Magától érthető ugyan, de ezuttal határozottan is szerencsém van Önnek kijelenteni, hogy a kabinet tagjai és magyarországi független államférfiak között folyó ilyetén értekezletek legkevésbbé sem korlátozhatják akár az egyik, akár a másik fél nézeteit. Bármi lenne is ez összejövetel eredménye, nézeteinek teljes és tökéletes szabadságát mind a két fél sértetlenül megőrizné azontúl is. A császár tanácsában ülő férfiaktól távol áll ama szándék, mely Önt aggasztani látszik, hogy a másként gondolkodókat átcsalogassák saját táborukba. Elutasítják maguktól az ily eszközöket. Csupán azt óhajtják, hogy meghallják néhány oly férfiú nézeteit, kik a magyarországi viszonyok beható ismeretével birnak, teljesen független és befolyásos állást foglalnak el hazájokban, s e mellett a császár hűséges alattvalóinak hirében állanak. Egyebet azon megbeszélésekkel elérni nem óhajtanak.
Teljesen saját belátására kell biznom, s elhatározására sehogy se akarok befolyást gyakorolni, vajjon meggyőződése megengedi-e Önnek meghívásunk elfogadását, vagy hogy jobbnak tartja-e, a mit őszintén sajnálnék, a kölcsönös megértés minden reményéről lemondva, kérésünket visszautasítani.
Legmélyebb tisztelettel
Hübner.
236Október 7-dikén Dessewffy Emil gr., Jósika Samu b., Majláth György és Szécsen Antal gr. együtt voltak Bécsben s ott többször értekeztek Rechberggel és Hübnerrel. Fáradozásaiknak semmi sikere sem volt. Hübner b., a ki az október 19-dikén tartott miniszteri tanácsban két órai beszédben hiában fejtette ki, hogy az alkotmányosságra át kell térni és Magyarország jogait vissza kell állítani, október 21-dikén lemondott állásáról.
A Tagesbote aus Böhmen nyomán a Pester Lloyd 1859. október 18-dikán egy bécsi tudósítást közölt, mely a magyar conservativek törekvéseiről következőleg szólott: Magyar- és Erdélyország conservativ pártjának négy legjelentékenyebb egyéniségei, úgymint Dessewffy Emil gr., Majláth György, Szécsen Antal gr. és Jósika b. Bécsben vannak, hol tizennégy év óta most lehet látni ezen uraknak legelső közeledését a kormány köreihez. A híres Széchenyi István gr. is, ki bár évek óta teljesen jól van, de a Görgen-féle őrültek házát Döblingben még nem akarta odahagyni, most ismét élénken foglalkozik a politikai ügyekkel. Ezen párt kiinduló pontját minden esetre a történeti jog képezi, a nélkül azonban, hogy ama régi intézményekhez, melyek már többé nem korszerűek s nevezetesen a nemességi előjogok megszüntetése folytán keresztül nem vihetők, szorosan ragaszkodnék. A magyarok a nekik engedményezendő jogokra nézve legnagyobb biztosítékot abban találnának, hogy azokban a császári állam többi országai is részeltessenek; tehát szó sincs Magyarországnak különös előjogokban való részeltetéséről, s ez az által kerültetnék ki, hogy a többi országok is hasonló előnyöket élveznének, nem pedig az által, hogy mindannyian a mostani helyzetben maradnak. Időelőtti lenne részleteket közölni ennek kiviteli módjáról. Csak ennyit említünk még, hogy mindenekelőtt az egész császári államban levő conservativ elemek consolidatiójára törekszenek. Mint értesülünk, ezen törekvések rövid időn publicistai úton is nyilatkozni fognak. Irányt adó körökben a legnagyobb hajlandósággal vannak, hogy ezen fontos mozgalom iránt a lehető figyelmet tanusítsák, s legalább pontosan átvizsgálják a tett indítványokat, melyek mint a föntebbiekből kitünik, nem szorítkoznak csupán Magyarországra, hanem a többi koronaországok igényeivel összhangba hozandók. Figyelemre méltó, hogy a szabadelvű párt Magyarországon – Deák, Eötvös és a többi – az eddig történt lépésekhez nem csatlakozott.
«Nyilvános titok, – írja 1859. október 20-dikán a Pester Lloyd – hogy a miniszteri tanácskozmányokban főleg Magyarország szerepel s a kormány komolyan azon van, hogy az országnak, mely a lefolyt évtized több intézkedése által leglényegesebb nemzeti érdekeit látja megsértve, rokonszenvét visszanyerje. Szükségeink és kívánataink pontos felvilágosítása végett oly férfiakat hívtak a székvárosba, mint a minők Dessewffy, Jósika, Majláth, Szécsen. Önként értetik, hogy mindenki izgatottan várja ezen tanácskozmányok eredményét. Sietünk a legjobban értesült tollból folyt következő tudósításunk közlésével: Ön ismeri – írja levelezőnk – a hazánkból ide hívott egyének nevét; ők csupán személyes, 237bizalmas tanácskozmányok végett hívattak meg, a miért is az eredményről kevés biztosat lehet mondani. Annyi bizonyos, hogy a császár tanácsosai függetlenebb és a dolgok állását jobban ismerő férfiak nézeteit meg akarják hallgatni. Ez most már megtörtént, még pedig a legtágabb értelemben. A nevezett négy mágnás meggyőződhetett, hogy a miniszterek, kik őket hallani óhajtották, őszintén, elfogulatlanul meg akarnak ismerkedni az ügyek valódi állásával. Közbenjárásról, transactióról s határozott tervek formulázásáról itt szó sem volt, épen oly kevéssé együttműködésről. Miután a miniszterek előleges czélja eléretett, a négy mágnás ismét elutazott. Tévedés volna ezen elutazásból valamely hátrányos következtetést vonni ama reményekre, melyeket a dolgok jobb fordulatára vonatkozólag a dynastia minden őszinte híve és a monarchia minden igaz barátja táplál.»
A Pesti Napló 1859. november 5-dikén megjelent számában a lap élén a közönségeseknél nagyobb betűkkel a következő czikket tette közzé: «Több felől föl vagyunk híva, felelnénk azon epés czikkekre, melyek némely bécsi lapokban a magyar dolgokról, az általuk úgynevezett «conservatitv párt» kívánatairól stb. megjelentek. Részünkről fölöslegesnek tartunk e részben minden polemiát. Nem reméljük azon urakat megtéríthetni. Legyen elég ez okból nem az ő, hanem az általuk félrevezetett közönség felvilágosítására egyszer mindenkorra megjegyeznünk, hogy már maguk a tények is, melyekre okoskodásaikat építik, merőben alaptalanok. Magyarországon ugyanis 1848 előtt voltak ugyan pártok és különböző nézetek a reformkérdések fölfogása körül: de e pártok azon nagy átalakulás következtében, melyet hazánk szenvedett, elenyésztek, s jelenleg minden nemzeti fontosságú közkérdések körül lényegileg teljes egyértelműség uralkodik, alárendelt részletek lehetvén csupán, a mikre nézve eltérések mutatkozhatnak. A «conservativ» párt emlegetése ez okból, midőn magyar ügyekről van szó, oly dolog, melynek viszonyaink közt nincs értelme. Nem kevésbbé alaptalan mindaz, a mit az általuk úgynevezett «ó conservativ» férfiak programmjából ausztriai és némely németországi lapok idéztek. A legnagyobb határozottsággal mondhatjuk, hogy azon négy magyar úr, kiknek nevét az érintett lapok emlegetik, semmi ilyen részükről készített programmról nem tudnak semmit, hogy ilyes programm általuk benyujtva nem volt: s ha az említett magyar urak egy vagy más alkalommal kívánatokról beszéltek, nem valamely conservativ párt, hanem az összes nemzet kívánatait tolmácsolhatták, melyekről a bécsi lapok szerkesztőségei is meggyőződést szerezhetnek, ha nem röstellnek Magyarország bármely vidékére leutazni, s a honpolgárok bármely osztályát megkérdeni.»
Dessewffy Emil gr. – miként maga írja – az 1859. augusztus havában Bécsben tett lépések sikertelensége miatt és a rendszer merev változatlansága ellen, 1860. január havában nyilatkozatot szerkesztett, a melyről azt 238akarta, hogy ezer tekintélyes magyar ember írja alá és így tétessék közzé a bel- és külföldi lapokban.
«1. Azon hazugságokat, – írja Dessewffy Emil gr. – melyeket ellenünk terjesztenek, 11 pontra vittem vissza és így igyekeztem, azokat megczáfolva, az igazságokat ellenökbe állítani.
2. Ezen hazugságokon alapul az egész mostani osztrák kormányzási rendszer.
3. A nyilatkozatot úgy igyekeztem szerkeszteni, hogy minden olvasó átlátássa, hogy itt elhatározott férfiak, higgadtan és minden szenvedély nélkül, nyilatkoznak.
4. Száraznak akartam, mert a hatás az ezer tekintélyes aláíró s a dologtól várható úgy is, és nem az írásmódtól.
5. Oly formát igyekeztem a dolognak adni, hogy francziára könnyen fordíttathassék.
6. Minél jobban átgondoltam e dolgot, szüksége és korszerűségéről annyival inkább meg vagyok győződve.
7. Az ily lépés kimaradhatatlan nagy hatását kétségtelennek tartom.
8. Kivihetőségéről, ha Deák Ferenczczel iránta értekezhetek, semmi kétségem sincs.
9. A dolgozat csak kisérlet és terv, melynek módosítása tekintetében Deák Ferencz ellenokainak engedni kész vagyok.»
A dolgozat így szól:
«Tekintettel arra, hogy a közvélemény oly hatalom, a melynek minden tévedéstől való megóvása közérdek; tekintve továbbá, hogy a magyarországi viszonyokról s ez ország lakóinak érzületéről évek óta hamis hireket és véleményeket terjesztenek; figyelembe véve azt, hogy a művelt olvasó közönség elámítását és tévútra vezetését czélozó ezen szakadatlan törekvés félre nem ismerhető alapját ama szándék képezi, hogy a közvéleménynyel szemben az így költött álhirek oly állapotok föntartásának igazolásául szolgáljanak, a melyek gyökeres javításának szükségét minden oldalról elismerik; tekintettel arra, hogy a alulírottak honában ez idő szerint föl van függesztve azon közegek működése, a melyek az ország szükségeinek, nézeteinek és óhajtásainak törvényes kifejezést adni hivatva lennének; tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló egyéb utak és módok egyikétől sem várható a közvélemény oly sikeres felvilágosítása, mint a minőt alulírottak egy a valódi tényállást földerítő és nevük aláírásával megerősített őszinte nyilatkozattól remélnek; továbbá az igazság szüntelen folyó elferdítése és az ebből keletkező fogalomzavar veszélyének elhárítása szempontjából; nem különben azon szándékban, hogy az ezen egészségtelen helyzet nyomán támadható károknak, úgy mint a szenvedélyek fölizgatásának és a kedélyek elkeseredésének eleje vétessék; hogy egyúttal minden gondolkodó és itéletre képes főnek, a kit csak illet, a tényállás tiszta megértése lehetővé tétessék; hogy az elfogulatlanok az említett tévedésektől és a belőlük netán levonandó hamis következtetésektől 239megóvassanak; s mindezek fölött azon óhajtól hevülvén, hogy a jogszerű állapotok általános és szilárd megalapítását, a mennyire legalább rajtok áll, az igazságnak régi jogaiba való visszahelyezésével mintegy előkészítsék; a felsoroltakon kívül még polgártársaik igényei, óhajai és érzületének ismeretére támaszkodván, mindennemű kötelességeik teljes tudatában s azon meggyőződésben, hogy polgártársaik a becsületes és értelmes emberek egyetemének elfogulatlanságához intézett eme nyilatkozatukat helyeselni fogják, indíttatva érzik magukat alulírottak az alábbiak nyilvános kijelentésére:
1. Alaptalan amaz állítás, a mely szerint Magyarországban egymással egyet nem értő és elérni szándékolt czéljaikra nézve egymással ellentétes pártok léteznek; valamint alaptalan az is, hogy Magyarországon a különböző nyelvű nemzetiségek közt viszály dúlna, avagy hogy e nemzetiségek valamelyike a német nyelvnek a hivatalos érintkezés minden ágaiba és a közoktatás legnagyobb részébe is szándékolt bevitelét és kiterjesztését az ország érdekében állónak ismerné.
Az igazság ezekkel szemben az, hogy: alulírottak tapasztalatai szerint nyelvviszálynak nyoma sincs az országban; az egy évtizeddel ezelőtt lángra szított egyenetlenségek rég megszüntek, s az egyetértés helyreállott; Magyarországon ugyan több különböző nyelvű nemzetiség él, de csak magyar szívek dobognak, s ezek egyeteme egy osztatlan nemzetet képez, a mely egyetért közös hona iránt ápolt szeretetében és e hon anyagi úgy mint szellemi javára irányuló törekvésében; e nemzet egyuttal rég belátta, hogy a német nyelvnek a hivatalos érintkezés minden és a közoktatás több ágába való bevitele korántsem áll az ő érdekében, hanem pusztán az emberek azon osztályára nézve lehet kívánatos, a melyről köztudomású tényként ismeretes, hogy más úton, mint ezen, a nyilvános életben nem érvényesülhetne.
Az igazság továbbá az, hogy a mint alulírottak tapasztalták, Magyarországon pártok egyáltalán nem léteznek, hanem hogy az ország gondolkodó és birálatra képes egyéneinek osztatlan egésze egyetért a mostani állapotok elitélésében, valamint azon meggyőződésben, hogy az utóbbi évtized folyamán megkisérlett eszközök és követett útak semmikép sem vezethetnek üdvös eredményre; hogy minden oly kisérlet, a mely ez ország elégületlenségét alkotmányos állapotai visszaállítása nélkül remélné megszüntetni, a jövőben is teljesen eredménytelen lenne, s hogy ezek folytán ez ország ügyeinek rendezése semmi más módon, mint alkotmányos tényezői együttes működése útján, el nem érhető.
II. Alaptalan azon állítás is, hogy Magyarországon, bármely oldalról, bármely osztály avagy egyének részéről reactionarius törekvések lennének folyamatban, avagy észrevehetők.
Az igazság alulírottak tapasztalatai értelmében az: hogy valamint a törvényes úton már régebben elhatározott reformok, úgy a magyar alkotmánynak 2401848-ban a magyar törvényhozó hatalom által eszközölt nagy átalakítása, mint: a jobbágyság és robotszolgálat megszüntetése, a nemesség adómentességének és kiváltságainak eltörlése, a törvényhozásban való képviselethez és az ország municipális szabadságaihoz való általános jogosultságnak osztálykülönbség nélkül az állam minden lakójára történt kiterjesztése, az egyébként régebben sem törvényes alapon dívott censura eltörlése, továbbá a városi községeknek saját ügyeikben önjogú rendelkezése, valamint igazságos és szabadelvű alapon rendezett képviseletök és belső szervezetök, minden oldalról s általánosan jogos elhatározáson nyugvó és befejezett tényekül ismervék el és sehonnan, senki részéről kérdésessé nem tétetnek, meg nem támadtatnak.
III. Alaptalan, hogy az alkotmányos állapotok helyreállítását czélzó kívánságoknak bármi köztük is volna bizonyos retrográd irányzatokhoz.
Az igazság, a mint alulírottak tapasztalták, az: hogy e minden oldalról és általánosan nyilvánuló óhajtások minden retrográd irányzattól oly messze távol állanak, hogy inkább azt a reformokat alkotó törvényhozói munkásság újra felvételét szándékolják, mely a belső szükségletek helyes fölismeréséből indulván ki, az 1848–1849-diki események folytán ugyan félbeszakadt és álútra került, manap azonban az időközben szerzett nagy tapasztalatokkal csak gazdagabb lőn; kiemelve itt is azt, hogy e törvényhozói munkásság folytatásánál minden felől elismert államjogi alapul a II. pontban említett nagy átalakulások logikai következményei ismertetnek el s tartatnak szem előtt.
IV. Azt állítják, hogy az 1884–1849-diki háborús és egyéb események halomra döntötték a magyar alkotmányt és a benne gyökerező jogokat: hogy különben is a magyar alkotmányos intézmények már régebben elveszték életrevalóságukat, a mint hogy ez intézmények egyáltalán lehetetlenné tettek volna minden észszerű haladást, s így eltörlésök nem vala egyéb, politikai kényszerűségnél.
Az igazság ezzel szemben az: hogy alulírottak tapasztalatai szerint emez állítás első része teljes ellentmondásban áll a magyar jogtudattal. Mert a midőn egyrészt már a jog fogalma eleve is egyáltalán kizárja annak lehetőségét, hogy háborús és erőszakos tényeknek alkotmányos állapotok felforgatását eszközlő hatása jogosnak ismertessék el, s midőn másrészt e tények folyamán olyatén más természetű események nem történtek, a melyekből ily jogérvényű hatás következhetnék: világos, hogy a Magyarországban uralkodó jogi felfogás értelmében, ez ország alkotmányos jogai bárminő háborús vagy egyéb erőszakos tények folytán felforgathatók csak úgy nem valának, a mint hogy a magyar alkotmány jogi léte az 1849. márczius 4-dikén erőszakkal életbe léptetett birodalmi alkotmány következtében korántsem szűnt meg, sőt még csak nem is csorbult, nem is érintetett.
A fenti állítás második részére vonatkozólag, alulírottak tapasztalatai szerint, az ország gondolkodó és itéletre lépes egyéneinek egyetértő véleménye 241az, hogy az ezen állításban foglalt vád teljesen alaptalan, minden bizonyíték híjával szűkölködik és úgy a történelem, mint a fennálló tények tanuságával homlokegyenest ellenkezik; a mennyiben ép oly elvitázhatatlan az alkotmányos és másnemű előhaladás, mely épen a szóban forgó magyar intézmények fennállásának köszönheté lendületét, a mily kétségtelen és köztudomású másfelől ama szüntelenül élő hű ragaszkodás, melylyel az egész ország ez intézményei iránt viseltetik. A józanul itélők egyetemének nézete szerint tehát ez intézmények félrelökésének állítólagos szükségessége teljesen koholt s már csak azért is légből kapott, mivel maga az ország, melynek véleménye pedig e részben az egyedül irányadónak lett volna tekintendő, e felől soha sehol nem nyilatkozott, s így a fenti állítást merőben illetéktelen oldalról s minden jogosultság hijával hangoztatják és terjesztik; ama kérdésekben ugyanis, mennyire felel meg az ország alkotmánya népe igényeinek, s esetleg mennyiben óhajtandó ez alkotmány módosítása, csupán Magyarország törvényes és alkotmányos tényezőinek alkotmányos úton kifejezett itélete tekintendő illetékesnek, s más ezen kérdésekben biró nem lehet.
V. Alaptalan továbbá azon állítás, hogy az alkotmányos állapotok visszavívására czélzó óhajtásoknak bármi közük volna a forradalomhoz, avagy hogy ez óhajok mögött oly szándék lappangna, mely a saját területünkön visszaállítandó alkotmányosság mellett, annak a szomszédos országokban való létrejöttét meggátolni törekednék.
Az igazság ezzel szemben az, hogy Magyarország soh’sem táplált oly óhajt, soh’sem árult el oly törekvést, minőt az utóbbi vád szemére vet; Magyarország sokkal becsületesebb, hogysem a jog mindenütt leendő elismerését és érvényre jutását melegen ne óhajtaná, és sokkal értelmesebb, hogysem a valódi haladást mindenütt őszinte rokonszenvvel és örömmel ne kisérné, elég belátással birván arra, hogy a jog általános uralmában saját jogainak van becses biztosítéka. Magyarország alkotmányos jogait továbbá, alulírottak tapasztalása szerint, az ország gondolkodó és itélőképességgel biró egyéneinek összesége, élénk jogtudatukból folyólag, nemcsak szakadatlan jogérvényben állókul, hanem egyúttal a felséges uralkodóház érdekeinek oly szilárd biztosítékai gyanánt ismeri el, melyet semmi más pótolni nem képes. Az uralkodói jogok alaja ugyanis a pragmatica sanctio-ban foglalt pactum conventum, és így a legfelsőbb uralkodóház törvényes örökösödési rendje a magyar alkotmány egyik alkotó része. Ehhez képest Magyarországon minden értelmes ember ép azt a véleményt tekinti antidynastikus- és forradalminak, a felforgató irányzatokkal egy úton járónak, mely a magyar alkotmány visszaállítására czélzó törekvéseket a forradalommal szeretné azonosítani.
VI. Alaptalanul állítják, hogy az alkotmányosság visszaállítását csak egyes osztályok és csupán önző czélból óhajtják.
Az igazság az: hogy alulírottak tapasztalatai szerint a magyar alkotmányban 242gyökerező s a magyar jogtudat értelmében folyton élő jogok egész Magyarország közös tulajdonát, összes lakóinak közös alkotmányos jogait képezik. Tudvalevő dolog, hogy hazánkban manap senki sincs e jogok élvezetében, hogy mindannyian azok hijával vagyunk, s így e jogok védői csak a közös jog oltalmára kelnek, s nem saját különálló javukért, hanem a közjó érdekében küzdenek.
VII. Alaptalan azon állítás, a mely szerint a közigazgatás és az igazságszolgáltatás terén Magyarországban életbe léptetett és jelenleg érvényben álló intézmények, valamint azok hatása oly természetű, hogy a lakosság egy része vagy csak bárki is megfelelő kárpótlásként tekinthetné ez intézményeket a régi alkotmányos szervezet fejében.
Az igazság az: hogy alulírottak tapasztalatai szerint ezen újonnan életbe léptetett intézmények az országban senkit ki nem elégítettek, a mint hogy a magyar nemzet gondolkodásmódja és jogérzete mellett, a régi alkotmányos intézmények elvesztéseért ez ország lakóinak semmiféle kárpótlás sem nyujtható, mert a magyar alkotmányt a nemzet történelmi és jogi alapon nyugvó tulajdonának tekinti. Az új intézmények és gyakorlati kihatásaik továbbá, a mint alulírottak tapasztalták, különben sem oly természetűek, hogy a nélkülözött régi intézményekért kártalanítást lelhetnének bennök, vagy hogy ez intézményeket feledtetni képesek lennének.
VIII. Alaptalan azon állítás, hogy a Magyarországon úgy anyagi mint szellemi téren mutatkozó haladás a jelenlegi új intézmények üdvös hatásaként tekintendő.
Az igazság ezzel ellentétben a történelem és a tények tanusága szerint az: hogy e haladás, a mostani intézmények életbe léptetése előtt, Magyarország népességének saját józan belátása, természetes hajlamai és munkásságra való ösztöne, saját közérzülete s az ország tulajdon anyagi és szellemi segélyforrásai következtében, az alkotmányos tényezők törvényes közremunkálásával, már rég kezdetét vette s a mostani politikai és igazságszolgáltatási intézmények mellett sem szűnt meg tovább fejlődni.
IX. Alaptalan azon állítás is, mintha az úgynevezett német cultura terjesztése Magyarország szükségeinek megfelelne.
Az igazság e részben az: hogy Magyarország korántsem zárkózik el a kor mívelődési irányzata elől, sőt rég hozzácsatlakozott már e mozgalomhoz, s jókor felismerte magasb szellemi és tudományos kifejlődése szükséges voltát. Alulirottak tapasztalatai szerint azonban az ország itélőképességgel biró egyéneinek összhangzó határozott véleménye, még pedig nyelvkülönbség nélkül az, hogy Magyarország teljes joggal követelheti e pontban az utak és módok szabad megválasztását, s ebben senkitől sem kell magát befolyásoltatnia. Az ország értelmes egyéneinek nézete továbbá, alulirottak tapasztalatai szerint, az, hogy az oly cultura, melyet erőszakkal akarnak a nép nyakára kényszeríteni, mindenütt csak visszahatást szül, s hogy Magyarország szellemi szükségeinek 243saját hozzájárulása nélkül való megitélésénél ez ítélet illetékességét az ország soha sem fogja elismerni.
X. Alaptalanul állítják, hogy csupán és csakis a német cultura lehet az egyetlen kötelék, mely az osztrák monarchia heterogen elemeit egybefűzheti.
Az igazság az: hogy alulírottak tapasztalta szerint e tétel ezen országban elismerésre soha sem számíthat. Az ország gondolkodó és itéletre képes egyéneinek egyetértő véleménye ezzel szemben az, hogy ily köteléket csupán a pacta conventa megtartása s az összes érdekeltek java és jogainak minden oldalról való kölcsönös tisztelete képezhet, mint a melynek egyedül biztos alapján a közbizalom, az életre való jogállapot oltalma alatt ujra felépülhet.
XI. Alaptalan azon állítás, a mely szerint kilátás van arra, hogy talán már a most élő, de a jövő nemzedék bizonyára meg fog barátkozni a mostani helyzettel, s ősrégi alkotmányos élete hagyományairól kész leend lemondani.
Alulirottak jól ismerik honfitársaik érzületét s gondolkodásuk módját, s ennek alapján állíthatják, hogy az igazsággal homlokegyenest ellenkező vastag tévedés az, melyet a fenti nézet terjesztői a világgal elhitetni akarnak; mert míg egyrészt a most élő nemzedék szilárdan el van határozva, rendületlenül küzdeni alkotmányos hagyományai és honának területi épsége, valamint alkotmányos jogaiban álló palladiuma mellett: addig másrészt gondja lesz arra, hogy e hű ragaszkodást a jövendő nemzedékek is átörököljék.
A mit ezennel, az igazság érdekében a magyar állapotok forgalomba hozott hamis és elferdített előadásának helyreigazítására és a végből, hogy az elfogulatlanok e hireszteléseknek hitelt ne adjanak s belőlük hamis következtetéseket ne vonjanak, ezennel nyilvánosan kijelentünk s e kijelentésünk hitele okáért nevünk aláirásával megerősítünk.»
Deák Ferenczczel 1860. február elején közölte tervét Dessewffy Emil gr. Deák ellene nyilatkozott, minek kövekeztében Dessewffy elejtette a tervet.
Ő felsége 1860. márczius 5-dikén kelt cs. pátenssel megalapította az időszakonkint egybehivandó megerősített birodalmi tanács intézményét. Elrendelte, hogy e testület álljon: rendes tagjain kívül élethossziglan kinevezettekből (főherczegek, néhány magasabb egyházi méltóság viselője, több oly férfiú, kik polgári és katonai szolgálatban vagy egyébkint magukat kitüntették) és az országos képviseletek által hat évre küldött tagokból, úgy hogy az országos képviseletek minden állásra három egyént jelölnek ki. Egyelőre és az országos képviseletek életbe léptetéseig a császár nevezi ki a 38 tagot. A megerősített birodalmi tanács tárgyalásai köréhez tartozzanak: 1. az állami költségvetés előirányzatának megállapítása, az állami zárszámadások megvizsgálása, az államadóssági bizottság előterjesztései; 2. az általános törvényhozásra vonatkozó minden fontosabb javaslat; 3. az országos képviseletek fölterjesztései. A megerősített birodalmi tanácsnak ne legyen kezdeményező joga törvények 244vagy rendeletete javaslatba hozatalára. A márczius 6-dikán megjelent hivatalos Wiener Zeitung a megerősített birodalmi tanácsot az igért reformok «koronájá»-nak jelentette ki.
Az 1860. május 31-dikén megnyilt megerősített birodalmi tanácsnak julius 19-dikén tartott ülésében kihirdettetett ő felsége legfelsőbb kézirata, melyben elrendelte, hogy jövőre új adók és pótlékok kivetése, továbbá a létező adók és pótlékok emelése az egyenes és fogyasztási adókra, valamint a jogügyleti illetékekre stb.-re vonatkozólag, végre új kölcsönök kötése csak a megerősített birodalmi tanács beleegyezésével történhetik.
A megerősített birodalmi tanácsnak Dessewffy Emil gr. nem akart tagja lenni, s azoknak is, a kik véleményét kérték, azt tanácsolta, hogy ne vegyenek benne részt. A siker iránt reményei csak akkor ébredeztek ismét és munkakedve ekkor támadt föl újra, midőn Szécsen Antal grófnak, – a ki a birodalmi tanácsba Andrássy György gróffal és Korizmics püspökkel akkor hivatott meg, midőn Eötvös József b., Somssich Pál és Vay Miklós b. kinevezésüket nem fogadták el – sikerült előbb egyes tanácskozmányokban, majd az úgynevezett 21-es választmányban, végre a plenumban többséget szerezni amaz indítványának, mely kiegyeztetését czélozta a történeti és közjogi szempontoknak a monarchia nemzetközi és nagyhatalmi állásának kellékeivel, a kivitel módját a korona kezdeményezésének tartván fenn. 1860. szeptember elején Dessewffy azt irta Apponyi György grófnak, hogy az engedményekben, miként meggyőződött, sokkal messzebb kell menni, mint eleinte gondolta. Szeptember közepe táján pedig a következő Függeléket készítette a Rechberg grófnak 1985. augusztus 15-dikén fölolvasott munkájához:

 

 

Noviny Arcanum
Noviny Arcanum

Zaujíma Vás, čo o tejto téme písali noviny za posledných 250 rokov?

Zobraziť

Arcanum logo

Arcanum Adatbázis Kiadó, popredný poskytovateľ obsahu v Maďarsku, začal svoju činnosť 1. januára 1989. Spoločnosť sa zaoberá hromadnou digitalizáciou kultúrneho obsahu, jeho triedením do databáz a publikovaním.

O nás Kontakt Tlačové správy

Databázy

Noviny Arcanum

Historické mapy

Hungaricana

Technológia

Digitalizácia

Historické mapy

Umelá inteligencia

Languages







Noviny Arcanum

Noviny Arcanum
Zaujíma Vás, čo o tejto téme písali noviny za posledných 250 rokov?

Zobraziť