AZ ERDÉLYI TARTOMÁNYI GYŰLÉS.
244AZ ERDÉLYI TARTOMÁNYI GYŰLÉS.
A fejedelem 1863-ban két nyilt parancsot bocsátott ki Erdély számára, a melyek egyike az erdélyi tartományi gyűlést szervezte, másika ennek ügyrendjét állapította meg. A magyar és székely elem képviselői az ugyanazon év julius 16-dikán megnyilt tartományi gyűlés székhelyére, Nagy-Szebenbe, elmentek ugyan, de hivatalnoki állásban volt három királyi hivatalos kivételével a gyűlésekben nem jelentek meg, s elmaradásuk okait ő felségéhez intézett, 51 aláirással ellátott fölterjesztésben fejtették ki s erről irásbelileg a tartományi gyűlést is értesítették. Az ő felségéhez intézett fölterjesztésben ezeket nyilatkoztatták ki:
«Megfontolván, hogy a f. év és hó 1-jére Nagy-Szeben szab. kir. városába összehívott országgyűlés, a hibás alapszabályok és azoknak még hibásabb alkalmazása miatt, oly országgyűlést eredményezett, melyet semmi esetben sem lehetne a közvélemény önálló kifolyásának tekinteni; megfontolván, hogy ezen országgyűlés törvényeinkkel és különösen az 1848. I. és II. törv. czikkekkel a leghatározottabb ellentétben áll; hogy az érvényes törvényt megillető minden tulajdonokkal biró Magyarország és Erdély egyesülését elrendelő törvények szerint Erdélynek többé különvált országgyűlése nem lehet, mi már 1848-ban ünnepélyesen ki is lőn mondva Felségedet megelőző V. Ferdinánd akkori királyunk magas személye képviselője által, és meggyőződvén, hogy emez országgyűlés elismerésével önmagunk adnók alkotmányos életünkre az utolsó csapást; megfontolván továbbá, hogy reánk mint ezredéves örökség szállott az ősi alkotmány, melyet mint hitbizományt nem szabad elidegenítenünk és kötelesek vagyunk azt bárhonnan jövő támadások ellen oltalmazni és Felséged uralkodó háza, valamint hazánk számára egyaránt biztosítva hagyni hátra; s végre megfontolván, hogy ezen mostani országgyűlés jogérvényű törvényczikkeket Felséged legmagasabb színe elé terjeszteni nem illetékes, annyival is kevésbbé, mivel az ellen Erdély területe felénél jóval többet képező törvényhatóságok már előre mint törvénytelen ellen tiltakoztak: bátrak vagyunk tehát, Császári és Apostoli királyi Felség, a helyett, hogy azon székeket elfoglaljuk, melyek a mostani szebeni országgyűlés tanácstermében számunkra vannak fentartva, egyenesen Felséged legmagasabb és kegyesebb atyai színe elébe fiui tisztelettel és egyszersmind a férfias meggondolás nyugalmával fordulni, s a fentebbiekben már előadván azon nyomasztó helyzetet, melylyel küzdünk, a felforgatás veszélyeit, melyek egyfelől alkotmányos létünket, másfelől a legmagasabb dynastia érdekeit koczkáztatják, legalázatosabban esedezni, hogyan tekintse kegyelmesen Császári és Apostoli királyi Felséged ezen viszszavonulva maradásunkat egy oly országgyűléstől, melynek midőn ha 245megnyitó trónbeszédét megértjük, megerősödünk azon meggyőződésben, hogy annak tagjaivá nem lehetünk, mivel egy újabban adandó diplomát tévén kilátásba, egyoldalúlag érvényen kívül helyezi azon Lipóti kötlevelet, mely nemcsak alkotmányunkat, hanem Felséged uralkodó jogait is biztosító egyik legfontosabb államszerződésünk.
Az erdélyi tartományi gyűlés 1863. augusztus 21-dikén ő felségéhez intézett föliratában törvénytelennek és semmisnek nyilvánította a nagyfejedelemségnek Magyarországgal való unióját elrendelő 1848-diki törvényt; szeptember 30-dikán törvénybe igtatta az októberi diplomát és a februári patenst, s október 9-dikén követeket küldött a Reichsrathba, a kik október 20-dikán a birodalmi tanács képviselőházában Bécsben letették az esküt az alkotmányra.
