I.
I.
A Pesti Napló 1867. január 8-dikán a lap élén a következő czikket tette közzé:
183«Naponkint érkeznek tudósítások az ország minden részéből, élénken festve azon átalános és megdöbbentő visszahatást, melyet az új hadkiegészítési császári parancs a társadalom minden osztályára tett.
E tudósítások magánügyi részleteit mellőzve, kitűnik azokból a remény, hogy miután az országgyűlés, s vele az egész ország az ő felségéhez terjesztett feliratok után egészen másnemű választ, t. i. alkotmányának teljes visszaállítását várta, együttülése alkalmát felhasználandja arra, hogy egy ily fontos, a családok érdeke és jólétére annyira beható törvény absolut útoni behozatala, s annak azonnali életbeléptetése ellen egész tisztelettel, de határozottan felszólaland.
Az így aggódók megnyugtatására mondhatjuk: hiteles tudomásunk van arról, miszerint a képviselőház, minden pártárnyalat hozzájárulásával, úgyszólva egyetemlegesen, egy, ő felségéhez újabban terjesztendő feliratot hozand már a legközelebbi gyűlések egyikén javaslatba, melyben a hadkiegészítési parancsnak, mint nem alkotmányos úton hozottnak, következőleg az ország jogi önérzetére nézve is sérelmesnek, életbeléptetését Magyarországra nézve felfüggesztetni kéri.
Különösen hangsúlyoztatni fog a többi között, hogy azon egyetlen érv, melylyel a császári parancs életbeléptetésének sürgős volta támogattatik, t. i. a külhatalmak készületei s a veszélyek, melyek a monarchiát fenyegethetik, csakis annak lehet egy újabb és hathatósabb indoka: hogy Magyarország alkotmánya mihamarébb teljesen helyreállíttassék.»
Ugyancsak január 8-dikán a Hon azt irta, hogy január 5-dikén Szentkirályi Mór megkérte Ghyczy Kálmánt, Nyáry Pált és Tisza Kálmánt, hogy barátságos eszmecsere végett menjenek el Deák Ferenczhez. Ez megtörtént, s a beszélgetésen rajtuk és Deákon kívül más nem volt jelen. A barátságos eszmecsere azon kölcsönös megállapodásra vezetett, hogy a hadkiegészítési patens kérdésében a képviselőháznak fölszólalni mulhatatlanul kötelessége, s hogy az e tárgyban követendő módszerekre nézve mindkét részről az illető pártértekezletek nézetei fognak irányadóul fölhivatni.
A Deák-kör január 10-dikén tartott ülésében Deák Ferencz fölolvasta a föliratot, a melyet a hadkiegészítési rendelet ellen a képviselőház elé szándékozott terjeszteni. A párt egyhangulag elfogadta a föliratot, s elhatározta, hogy azt a baloldali körrel közli, megbizván Deák Ferenczet, Szentkirályi Mórt és Csengery Antalt, hogy «a közös elfogadás fontossága tekintetéből, ha némely szavakon a baloldal változtatást tenni óhajt, úgy 184mindazonáltal, hogy a fölirat szelleme és okadatolása lényegileg megmaradjon, azokat a baloldallal egyetértve megtehessék».
A Hon január 12-dik számában ezeket irta:
A baloldali kör f. hó 11-dikén a délelőtti órákban tartott értekezletén, annak fontossága által vezéreltetve, hogy a védrendszer iránt legközelebb kiadott nyilt parancsra vonatkozólag az országgyűlés felszólalása lehető egyértelmüleg történjék meg, a Deák-kör részéről vele közlött felirati javaslatot, néhány észrevétel megtétele után, elfogadta, s tagjaiból küldöttséget nevezett ki, hogy ez észrevételeket a délután folytatólag tartandó értekezletig a Deák-körnek e czélra előre megbizott tagjaival közölje.
A délután folytatott értekezleten a küldöttség jelentette, hogy az észrevételeket közölte a Deák-kör megbizottjaival, s hogy ennek folytán a Deák-körnek ma estve tartott értekezlete az észrevételeket kivétel nélkül elfogadta.
Ghyczy Kálmán hátrahagyott följegyzéseiben e tárgyra vonatkozólag a következőket olvashatni:
Midőn 1866 végével az országgyűlés együttléte alatt ő felsége ujonczozási rendeletet adott ki, s ez 1867 január havában a képviselőházban szóba jött, Deák készített egy felirati javaslatot, s ezt közölte többünkkel, de ebben az a kérés, hogy a rendelet vétessék vissza, benne nem foglaltatott. Ez bennünket Tisza Kálmánnal igen aggasztott, s mivel nem remélhettük, hogy tőlünk Deák capacitatiót elfogadjon, nyomban elmentünk Csengery Antalhoz, kivel Deák leginkább szokott értekezni, sőt együtt dolgozni is. Neki előterjesztettük aggályunkat; ő hasonló véleményben lévén már azelőtt is, hamar capacitálódott, s a ház elé terjesztett felirati javaslatban a rendelet megszüntetését tárgyazó záradék meg is jelent. A felirat ő felségéhez felvitetett január végén; február közepe táján már a miniszterium kineveztetett; van-e e két esemény között összeköttetés, nem tudom, de lehetséges.
A képviselőház 1867. január 12-dikén tartott ülésében fölszólalt Deák Ferencz.
Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Legközelebb a védrendszer, s illetőleg a hadsereg kiegészítése iránt egy felsőbb rendelet adatott ki alkotmányunk alapos jogainak, alaptörvényeinknek sérelmével, és e rendelet, mint magából a texturából is látszik, Magyarországra is kiterjesztetni rendeltetett. Azt hiszem, ezt a ház szó nélkül nem hagyhatja, fölszólalnia kötelessége. (Átalános helyeslés.)
185Indítványozom, hogy e részben ő felségéhez fölirattal járuljunk, és ezen indítványt és egyszersmind a fölirati javaslatot is ezennel a ház asztalára leteszem, kérvén a t. házat, méltóztassék tárgyalására napot kitűzni. (Átalános élénk éljenzés. Deák Ferencz leteszi indítványát s fölirati javaslatát a ház asztalára.)
INDÍTVÁNY
a védrendszerre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most legközelebb kiadott felsőbb rendelet ellen ő felségéhez intézendő fölirat tárgyában.
a védrendszerre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most legközelebb kiadott felsőbb rendelet ellen ő felségéhez intézendő fölirat tárgyában.
A védrendszerre és illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most legközelebb egy felsőbb rendelet adatott ki s ennek kötelező ereje, alkotmányunk alaptörvényeinek sérelmével, Magyarországra is kiterjesztetett.
Ez ellen felszólalnunk véleményem szerint kötelességünk: minélfogva én egy e tárgyban ő felségéhez felterjesztendő fölirat javaslatot mutatok be, s kérem a t. házat, méltóztassék tárgyalására határnapot tűzni.
FÖLIRATI JAVASLAT
a védelemre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most közelebb kiadott alkotmányellenes felsőbb rendelet tárgyában.
a védelemre s illetőleg a hadsereg kiegészítésére nézve most közelebb kiadott alkotmányellenes felsőbb rendelet tárgyában.
Fölséges Császár és Király!
Midőn közelebb felterjesztett alázatos föliratunkban hódoló tisztelettel ujra és ismételve kértük Fölségedet, hogy azon ünnepélyes államszerződést, mely kölcsönös jogviszonyaink alapja, a megsértett pragmatica sanctiót, s az abban biztosított, de absolut hatalommal felfüggesztett alkotmányt teljes épségében tettleg ismét visszaállítani méltóztassék; midőn kifejtettük, hogy míg alkotmányon kívül állunk, jogosítva sem vagyunk az óhajtott kiegyenlítés eszközlésében bármi elhatározó lépést tenni: joggal várhattuk s bizton reménylettük, hogy alapos okainkat méltánylás, kérelmünket mielőbbi teljesítés követendi.
Reményeinket azonban aggodalom és kétkedés váltja fel, midőn látjuk, hogy legszentebb érdekeink felett, mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében, folyvást, és most újabban még a jövőre is kiható rendeletekkel absolut hatalom intézkedik.
186Magyarországnak azon kétségtelen joga, hogy védrendszerének megállapítása és bármely átalakítása csak az országgyűlés beleegyezésével jöhet létre, egyidős az ország alkotmányával; törvényeink, a királyi hitlevelek, a pragmatica sanctio s alkotmányos életünk folytonos gyakorlata egyaránt biztosították azt.
Midőn 1715-ben az állandó katonaság, mint a védrendszernek újabb és czélszerűbb módja behozatott: Magyarországra nézve az ország törvényhozása rendelte el azt. Minden, bármi csekély változtatás, mely a védrendszert illetőleg azóta nálunk közbejött, az országgyűlés által határoztatott el. E jog alkotmányunknak s átalában minden alkotmányosságnak életfeltétele, melyről az ország soha le nem mondhat.
Az ország ezen kétségtelen jogainak újabb, tettleges tagadása azon legfelsőbb rendelet, mely a védrendszert illetőleg közelebb kiadatott. S mi, kik legszentebb kötelességünknek tartottuk ismételve sürgetni, hogy mindenekelőtt a felfüggesztett alkotmány állíttassék teljesen vissza, vétkeznénk hazánk ellen, mely ránk bizta jogainak védelmét, s vétkeznénk a Fölséged iránti hódoló tisztelet ellen, mely nekünk őszinteséget parancsol, ha az absolut rendszernek ezen ujabb intézkedését hallgatással mellőznők.
Éppen akkor adatott ki az említett absolut rendelet, midőn alkotmányunk visszaállítását joggal kértük és méltán vártuk; éppen akkor adatott ki, midőn Fölséged legmagasabb ígérete folytán hittük, hogy alkotmányunk mielőbb valósággal visszaállíttatik, s az alkotmányosság Fölséged többi országaiban is tettleg életbe fog lépni. Nem úgy adatott az ki, mint felelős kormánynak oly javaslata, melynek kötelező ereje az illető országok törvényszerű elfogadásához van kötve, hanem úgy, mint azonnal végrehajtandó, minden részeiben kötelező s következményeiben jövőre is kiható törvény.
Tárgya e rendeletnek azon legnemesebb és legsúlyosabb adózás, melylyel a polgárok az államnak tartoznak: a honfiak vére és élete; szabályai mélyen behatnak a családi élet legszentebb viszonyaiba, s az ország legfontosabb szellemi és anyagi érdekeit érintik. Nemcsak azon első és legfőbb tekintet, melyet mellőzni joggal sohasem lehet: alkotmányunk alaptörvényeinek világos rendelete, hanem ezenfölül a méltányosság és czélszerűség is megkivánják, hogy ilynemű rendelkezések megállapításához az ország akarata is hozzájáruljon, s e nélkül és ennek törvényszerű nyilvánítása előtt azok tettleg végre ne hajtassanak.
187Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, a mi az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pedig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rendszer, mely mellett a honpolgárok az államot védeni kötelesek, a nemzet bizalmával találkozik; mit csak úgy érhetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer czélszerűségéről s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát, törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogadja azt.
De ha még akkor is, midőn az alkotmánynak egyrészről joggal követelt, másrészről ismételve igért tettleges életbeléptetésére méltán vélt már számolhatni a hon minden polgára; ha még a fejedelmi igéret teljesítésének küszöbén is, azon nagyfontosságú tárgyban, mely az alkotmányosságnak minden fogalma szerint a törvényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt absolut hatalommal adatnak ki legfelsőbb rendeletek, és e rendeletek, a nélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, czélszerűségét és horderejét előre megfontolhatta s alkotmányos úton azokra nézve akaratát kijelenthette volna, azonnal tettleg végrehajtatni is parancsoltatnak: lehetetlen, hogy az ébredni kezdett bizalom el ne enyészszék. Ily rendeletek mellett lelkesülés keletkezni soha sem fog, sőt még a nép megnyugvása sem remélhető. Mert az alkotmányellenes mód, melyen e rendelkezések tétettek, már magában is elegendő arra, hogy megnyugvás és lelkesülés helyett elkeseredést költsön. Ha a jelen helyzet sürgetőleg kiván oly intézkedéseket, melyek a védelmi rendszer lényeges átalakítását igénylik ez egy újabb fontos ok arra, hogy Fölséged fölfüggesztett alkotmányunkat azonnal helyreállítsa. A sürgető szükség közepett Magyarország, alkotmányon kívüli helyzetében, a trónnak gyönge támasza leend. Az országgyűlés csak az alkotmány alapján gyakorolhatja a nemzet törvényhozási jogát; alkotmányon kívül nincs arra jogosítva s nem vállalhat terheket az országra, melynek jogai fel vannak függesztve. Míg a pragmatica sanctiónak azon alapföltétele, mely hazánk önállását, jogait és alkotmányát biztosítja, tettleg hatályon kívül van, addig jogilag lehetetlen, hogy az országgyűlés ezen megcsonkított alapszerződés értelmében intézkedhessék, más alapra pedig nem léphet.
Tudjuk mi azt, hogy a hajdan fenállott védrendszer Európa minden népeinél időnkint lényeges átalakulásokon ment keresztül. 188Az országok politikai szervezetének időnkinti változásai, a hadtudomány fokonkinti fejlődése minden államot kényszerítettek, hogy védrendszerét az átalános helyzet igényei szerint módosítsa, különben saját biztosságát koczkáztatta volna. Magyarország sem maradt e részben soha sem hátra, s önként, szabad akaratából állapította meg mindenkor a kor igényeinek megfelelő változtatásokat; az ily változtatások azonban mindig országgyülésileg történtek. Kész leend az ország ezentúl is úgy alakítani védrendszerét, a mint a szükség, czélszerűség, az ország helyzete, alkotmányos állása, nemzetgazdasági és közjogi viszonyai megkivánják; de oly intézkedéseket, melyek e részben az országgyűlés egyenes és világos beleegyezése nélkül bármikor tétetnének, jogosaknak nem tekinthet.
Mély tisztelettel kérjük tehát Fölségedet, vegye kegyelmesen tekintetbe, hogy az ország jogait, melyeket a pragmatica sanctio is ünnepélyesen biztosított, sértetlenül megóvni kötelességünk, s e kötelességet elmulasztanunk nem szabad; ne engedje, hogy alkotmányunk alapelveinek ezen, s ehhez hasonló megtámadásai által lehetetlenné tétessék a kiegyenlítés műve; szüntesse meg ezen most kiadott rendeletet, szüntessen meg átalában minden egyéb oly intézkedést, mely, alkotmányunk mellőzésével, sőt egyenes sérelmével, az absolut hatalom által adatott ki; s tettleg és teljesen állítsa vissza minél előbb alkotmányunkat, hogy annak alapján képesek legyünk jogszerűleg határozni és intézkedni mindazok felett, a miket az ország biztossága, szellemi és anyagi érdekei sürgetőleg kivánnak. Meg vagyunk győződve, hogy a pragmatica sanctióban kitűzött czél csak úgy lesz elérhető, ha az alkotmányosság mind Magyarországon, mind Fölséged többi országaiban teljesen és tisztán, valósággal életbe lép.
Ez után fölolvastatott Madarász József indítványa, a melyben annak kimondását kivánta, hogy a hadkiegészítési patens Magyarországra és a hozzá kapcsolt részekre nézve törvényellenes, érvénytelen és nem foganatosítható; továbbá, hogy a képviselőház elvárja, hogy Magyarországnak egyetlen gyermeke sem fog a törvényellenes patens foganatosításához se közvetve, se közvetlenül járulni; a kik pedig ezt mégis tennék, egytől-egyig, elsőtől utolsóig, egyenkint és összesen az 1504: 1. és 1507: 8. t.-cz.-ben jelzett vétkeknek részeseivé válván, önmaguk teszik ki magukat a bűntény megtorlására az idézett törvényekben kiszabott büntetéseknek.
