II.
II.
Többen megtámadták Kautz Gyulának a vita folyamában tett azon állítását, hogy «a tőkemegosztási elv ellenkezik magával a jelen nemzetközi pénz- és jogviszonyok állásánál fogva az egységes és oszthatatlan államhitel és államadósságok természetével».
Deák Ferencz: T. bizottság! A fönforgó kérdés igazán minden oldalról megvitattatott, és én ahhoz egy morzsát sem adok hozzá – ha tudnék is; csak egy félreértés elkerülése végett teszek megjegyzést, vagyis azt akarom kijelenteni, miként értettem én Kautz Gyula képviselőtársamnak azon, másképp valóban felötlő állítását, hogy az államadósság és az államhitel egységes és föloszthatatlan. Ő kérdésen kívül nem érthette azt – mert ha úgy értette volna, akkor nem volnék vele egy értelemben – hogy jogosan föl nem osztható: mert azt föl lehet osztani jogosan; hanem a szaktudomány szabályai szerint azon szempontból érthette ő azt, hogy az államadósságot az államhitel érdekében nem tanácsos fölosztani: mert a megszaggatott, fölosztott hitel erejében gyöngül. Ha már mi jogilag nem tartozunk az államadósságokban részt venni, hanem politikai okoknál fogva; ha a helyzet, a körülmények és a többi, a mit itt fejtegetni nem akarok, arra visznek bennünket, hogy részt akarunk bennök venni: érdekünkben 285van, hogy mind az ő, mind a mi hitelünk minél erősebb legyen; a két hitel egymást támogatván, inkább vezeti az országot oda, hogy adósságai terhét elbirja és utóbb fölvirágozásnak induljon. Ennélfogva azt, mit Kautz Gyula képviselőtársunk, a tudomány elveire hivatkozva, az államadósságok és hitel egységéről elmondott, nem értettem oly betű szerinti magyarázatban, mint ezt többen fölfogták; hanem ez egyenesen arra értelmezendő, hogy a magunk érdeke is kivánja, hogy az államadósság fölosztása által a hitelt ne gyöngítsük.
A bizottság Lónyay Menyhért indítványát elfogadta.
