ORCZY BÉLA B. NAPLÓJÁBÓL.
ORCZY BÉLA B. NAPLÓJÁBÓL.
1866. augusztus 3. Andrássy Gyula visszajött Bécsből. Semmi kilátás miniszteriumra. Csak ha a háború folytatása vált volna szükségessé, s rászorultak volna Magyarország segítségére, akkor talán megadtak volna mindent. De: passato il pericolo, gabbato il santo.
Augusztus 12. Apponyi Györgygyel találkoztam. Ő mit sem tud arról, hogy mit fog a kormány most tenni. Félig gúnyosan, félig sértve mondotta, hogy oly állás, mint az övé, a legbizarrabbak közé tartozik, mert sem fölfelé, 9sem lefelé nem talált másra, mint ellenséges indulatra vagy gyanusításra; a képviselőház pártjai reactionáriusnak mondják, a kormány túlliberálisnak tartja. Andrássyról ezeket mondta: Nem tudom, mit akart Gyula, hogy a miniszterium megalakítását Ghyczy és Tisza részvételétől tette függővé. Hisz ezek rövid idő mulva mindent ellene fordítottak volna. Aztán ezek oly ellentétes politikát vallanak, hogy csak a suppositio is ki van zárva, hogy még ha többséggel birnának is az országgyűlésen, az ő pártjukból kellessen minisztereket elfogadni. S végre, mondá, ha a fejedelem ezen a módon megengedné, hogy mindazon elvek, a melyeket eddig mint el nem fogadhatókat tekintett, érvényre jussanak, ez azonos lenne a teljes abdicatióval. Az ő véleménye szerint Ausztria a német állásáról, ha csak a déli statusokkal is, nem mondhat le, mert egyedül ez tartóztathatja föl a szlavisatiót.
Augusztus 13. Délelőtt Andrássy Gyulánál voltam. Egy fejdaganatot vágat ki a füle mellől. Deák tudott Andrássy miniszteri jelöltségéről, de ez sem Ghyczyhez, sem Tiszához fölszólítást nem intézett, s csak supponálta, hogy a combinatióban részt veendenek. Gyula nagyon tart attól, hogy a császár még nem hajlandó az ország kivánalmainak teljesítésére. A bécsi kormány pedig maga magával sincs tisztában.
