KAISERFELD AZ OSZTRÁK PÁRTVISZONYOKRÓL ÉS ANDRÁSSY GRÓFRÓL.
KAISERFELD AZ OSZTRÁK PÁRTVISZONYOKRÓL ÉS ANDRÁSSY GRÓFRÓL.
Falk Miksa e gyüjtemény szerkesztőjének rendelkezésére bocsátotta Kaiserfeldnek hozzá intézett és Grazban 1867. május 1-én kelt következő levelét:
«Lehetetlen reám nézve, hogy megfeleljek kivánságának és Bécsbe utazzam. Különben sem járna összejövetelem Eötvös báróval és Andrássy 81gróffal a jelenlegi perczben valami haszonnal, mert különváltan lévén a birodalmi tanács összes úgynevezett coriphäusaitól, a magam szakálára politikát nem csinálhatnék.
Wengraf közölte velem beszélgetését Andrássy gróffal, a mely szerint a grófnak, mindamellett hogy Bécsben időző képviselőkkel nehányszor beszélt, nincsenek támpontjai arra nézve, milyen lesz a birodalmi tanács magatartása a magyar kiegyezési programmal szemben. Ezt nagyon érthetőnek tartom. Igen sok a vezérünk, s ebben tetemesen különbözünk Magyarországtól, a hol a pártok főleg két egyéniség köré csoportosulnak. Vezéreink, s közéjük tartoznak mindenekelőtt a bécsiek, nem tudják tehát, kik állanak mögöttük, s ennélfogva nem hajlandók reá, hogy maguknak præjudicáljanak, legkevésbbé oly pillanatban, a mikor a birodalmi tanács, új választásokból kikerülve, igen sok egészen új embert számít tagjai közé.
Mielőtt tehát nem gyűl egybe a birodalmi tanács és tagjai közelebbről nem ismerkednek meg egymással, magatartásáról a magyar kiegyezési kérdéssel szemben még csak némi valószínűséggel sem szólhatni. Sok, a legtöbb Herbsttől* függ, a ki föltétlenül rendelkezik negyven cseh-németje fölött.
Unionista.
Az új házban lesznek centralisták is, de meglehetősen elszigetelten állnak majd, mert a másik túlzó elem, a melylyel egyetlenegy pontban, a magyar javaslatok elvetésében, egyesülhetnének, a fœderalisták csak tökéletlenül lesznek képviselve. Én magam nem tartozom a hatvanhetes munkálat bámulói közé, s főleg a jövendőre nézve, a melyre vezetni fog, aligha csalódom, midőn azt mondom: ezen kisérlet eredménye inkább lesz a teljes elszakadás, mint az összeolvadás. De belátom, hogy a Deák-pártnak nincs és aligha is lesz módjában, hogy többet nyujtson, s hiszem azt is, hogy ezen javaslatok visszautasítása a birodalmat és a németeket nagyobb veszélyekkel fenyegeti, mint ha azok alapján belebocsátkozunk a tárgyalásokba. Magamra maradok-e majd ezen nézetemmel, nem tudom, de nem hihetem, hogy a ház és főleg a németek annyira hijával legyenek a jelenlegi helyzet minden fölfogásának, s hogy különösen az utóbbiak annyira félreismernék saját érdeküket. Nagyon sok közöttünk az okos ember, de édes-kevés a politikus.
Kérem, hogy a miket irtam, a legszigorúbb titokkint őrizze meg; gondolataimat csupán a levelem elején említett két tisztelt úrral való megismertetésök czéljából közlöm Önnel.»
82Dr. Franz von Krones «Moritz von Kaiserfeld» czímű munkájának 271-dik lapján Kaiserfeldnek 1867 május 26-dikán nejéhez intézett leveléből a következőket idézi:
«Láttam Andrássy grófot, a ki reám nagyon kellemetes benyomást tett. Meleg és nemes érzésű férfiú. Vajha nekünk volnának ilyen embereink; de mi rosszul vagyunk. Ingerlékenység, értelmetlenség és mód nélküli hiúság, ez a nálunk levő jellemek lényege. Nagyon nyugtalankodom az Ausztria sorsára döntő kiegyezés kimenetele miatt, annál is inkább mert Beust tökéletes ignoráns a mi viszonyainkban, s ennélfogva többet fog rontani, mint használni.»
Junius 3-dikán Kaiserfeld ezeket irta nejének: «Sokat értekezem a magyar miniszterekkel, s szerencsét kivánnék magunknak hozzá, ha ilyen államférfiaink lennének.»
