II.
II.
A főrendiház Deák-pártja tagjainak érzelmeit Haynald Lajos kalocsai érsek tolmácsolta. «Istentől, a minden jónak adományozójától, gazdag áldást kért Deák életére és közhasznu működésére, hogy kinek bölcsesége, mérséklete, hűsége, szeretete a nemzettel egy nagy hajótörés után ismét megtaláltatta azon alapokat, melyeken alkotmányos élete és fényesebb jövője szilárdan és biztosan fölépülhessen, az még számos évekre nyujtott életében legyen örvendező tanuja hona hatalmi megszilárdulásának, anyagi fölvirágzásának, szellemi emelkedésének, s mint a nemzet köztiszeletének tárgya testi és lelki épségben sokáig boldogul éljen.»
Deák Ferencz e beszédre így válaszolt:
Ha érdemeim volnának a haza iránt; ha többet tehettem volna, mint a mit a legszentebb kötelesség parancsol; ha e kötelességet is betölteni erőm, tehetségem lett volna: még akkor is fényes lett volna a jutalom, melyet e bizalom, szeretet és megtisztelés nekem nyujt. Érzem azt, hogy e kötelesség sulyos; érzem azt is, hogy koromnál, gyengélkedő állapotomnál fogva erőm hanyatlik; de azt hiszem másrészről, hogy kiki azon téren, melyen áll, ha tehet valami szolgálatot, azt tartozik megtenni. Engem egyedül az vigasztal, egyedül az nyujt nekem megnyugtatást, hogy még gyenge erőm, tehetségem iránt is annyi elnézéssel voltak honfitársaim, a mennyit nem érdemeltem. Ezt egyedül jó szivöknek tulajdonítom, s még inkább buzgó szeretetöknek a haza iránt, melynek ügyét oly melegen felkarolják, hogy mindenki iránt, ki érette tehetsége szerint buzgólkodik, fáradozik, oly elnézéssel, szeretettel és gyöngédséggel vannak, hogy e kötelesség teljesítése némileg könnyebbé válik.
348Én szivem mélyéből eredő köszönetet mondok kegyességökért, és óhajtom, hogy az Isten tartsa meg a főrendiház jelen levő és jelen nem levő tagjait egészségben és a haza iránt buzgó szeretetben, melyet anyiszor bebizonyítottak. Ajánlom magamat szives barátságukba. (Zajos éljenzés.)
