A NEMZETISÉGI EGYENJOGUSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT TÁRGYÁBAN.
A NEMZETISÉGI EGYENJOGUSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT TÁRGYÁBAN.
A központi bizottság 1868. november 12-dikén a képviselőház elé terjesztette jelentését a nemzetiségi egyenjoguságról szóló törvényjavaslat tárgyában. A központi bizottság átalános tanácskozás alapjául elfogadta a nemzetiségi bizottságtól kidolgozott törvényjavaslatot, s csak az ebben kifejtett elvek határai közt tett rajta módosításokat.
A nemzetiségi bizottság törvényjavaslatában kimondotta az egyénre nézve a nyelv teljes egyenjogúságát. Ehhez képest: minden honpolgár szabadon használhatja anyanyelvét szemben az államkormánynyal, saját egyházi, iskolai és törvényhatóságával és a községekkel, s anyanyelvén nyer értesülést és elintézést annak közegeitől; a községek, egyletek, magánintézetek és egyházak szabadon választják jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvöket; a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve mellett más nyelveken is vitethetik jegyzőkönyveiket; anyanyelvén szólalhat föl mindenki a községi, törvényhatósági, egyházi és egyleti gyűléseken; biztosíttatik a teljes jogegyenlőség az egyesülés, a közoktatás s az egyházi kormányzat terén, hogy az ország nem magyar ajkú lakosai szabadon fejleszthessék nemzetiségöket minden irányban.
Ellenben óvakodott a bizottság minden olyan intézkedéstől, mely veszélyeztetné, vagy éppen lehetetlenné tenné az állam egységes kormányzatát, a czélnak megfelelő közigazgatást s a jó és gyors igazságszolgáltatást. E végből megóvta a lehetőségig az állam hivatalos nyelvének természetes jogait mindenütt, hol az egyes polgár nem mint olyan, hanem mint tisztviselő, hivatalnok, vagy közvetítő közeg foglal helyet az állam gépezetében.
A nemzetiségi bizottságnak román és szerb nemzetiségű három tagja, 97Mocsonyi Antal, Branovácsky István és Miletics Szvetozár a következő törvényjavaslatot terjesztették elő:
