CAMOES, LUIS DE (1524–1580) portugál költő
a rettegés más szívben is gonoszt lát.
ha égi intést nem nyujt a Magasság.
felségre nézett eddig mint királyra,
csak olyannak hajlandó meghajolni,
ki különb, mint összes alattvalói.
a tigrisek, oroszlánok honába;
s meglátom, hogy mit itt nem lelt a szívem,
az irgalmat köztük tán megtalálja.
És állhatatos Szerencsét ki látott?
dicső, merész dolgokat a halandó;
csak, mely dacol halállal és veszéllyel,
az olyan élet híre maradandó,
mert ha nem hódol gyáva rémületnek,
minél kurtább, annál hosszabbra terjed.
amely a Hírnév hívsága felé tör…
Hány veszedelmet, halált, szörnyüséget,
kegyetlen kínt kell elszenvedni érted!
míg a boldogság érvénye mulandó.
szüli a becsvágy, mely mással vetekszik.
A nagyszerű dolgok véghezvivőjét
az idegen dicsőség ajzza főképp.
ne szűnjék hát fenntartani a lélek;
mert érdeme, ilyen vagy olyan úton,
lehetetlen, hogy érvényre ne jusson.