CARLYLE, THOMAS (1795–1881) skót származású angol író, történetfilozófus
CARLYLE, THOMAS (1795–1881) skót származású angol író, történetfilozófus
Egy jól megírt életrajz csaknem olyan ritka, mint egy jól eltöltött élet.
Critical and Miscellaneous Essays, I. köt. – The Oxford Dictionary of Quotations. Oxford University Press, Ely Houses London W. l., 1968. 125. 22. sz. Molnos Emília;
A modern civilizáció három fontos tényezője a könyvnyomtatás, a puskapor és a protestáns vallás.
State of German Literature – Uo. 24. sz.
Bizonyára jól mondják, hogy minden tárgyban kimeríthetetlen jelentés van; minden szem annyit lát benne, amennyi látóképessége van.
History of the French Revolution, I. r. l. k. 2. f. – Uo. 126. 13. sz.;
A beszéd emberi, a hallgatás isteni, de holt és kegyetlen is: meg kell tehát tanulnunk mindkettő művészetét.
Journal – Uo. 33. sz.;
A természet nem tűr hazugságot.
Latter-Day Pamphlets. 5. sz. – Uo. 38. sz.;
Az emberi társadalom fejlődése a munkabéreknek a munkához viszonyított egyre arányosabb elosztásában áll.
Past and Present, I. k. 3. f. – Uo. 44. sz.;
A készpénzfizetés nem az egyetlen kapcsolat ember és ember között.
I. m. III. k. 9. f. – Uo. 127. 1. sz.;
Az ember eszközhasználó állat… Eszköz nélkül semmi, eszközzel minden.
Sartor Resartus. I. k. 5. f. – Uo. 7. sz.;
Az ember célja a cselekvés, és nem a gondolat, bár az volna a nemesebb.
I. m. II. k. 6. f. – Uo. 12. sz.;
Az ember boldogtalansága, felfogásom szerint, nagyságából következik; boldogtalan, mert benne lakozik a végtelen, melyet minden igyekezete ellenére sem tud a véges alá rejteni.
I. m. 9. f. – Uo. 18. sz.;
Egy jó könyv egy emberi lélek legtisztább lényege.
Speech in support of the London Library, 1840. – Uo. 28. sz.;
Minden, amit e világon megvalósulva látunk, tulajdonképpen nem egyéb, mint külső eredménye, gyakorlati megvalósulása, megtestesülése azoknak a gondolatoknak, amelyek a világba küldött nagy emberekben éltek: az egész világtörténelem lelke, méltón mondhatjuk, az ő történetük.
Hősökről, I. felolvasás – Hősökről. Gyémánt-nyaklánc, MTA, Bp., 1900. I. Végh Arthur;
Saját kicsiny voltának szomorúbb bizonyítékát senki sem adhatja, mint ha nem hisz a nagy emberekben.
Uo. 17.;
Hibák? Azt mondhatnám, hogy a legnagyobb hiba: nem lenni a hibáknak a tudatában.
I. m. II. felolvasás – Uo. 59.;
Mindnyájan költők vagyunk, amikor egy költőt jól olvasunk.
I. m. III. felolvasás – Uo. 104.;
Korunk átka a szkeptikus műkedvelés…
Uo. 107.;
A kézműves, a kovács, acéljával, szerszámaival, fogásaival – mindabból amit alkot, minő kevés az, ami szorosan véve az ő munkája! Vele munkál minden elhalt alkotó ember – éppúgy, mint velünk, mindnyájunkkal, minden dologban.
Uo. 125.;
Hatás? Befolyás? Haszon? Végezze ki-ki munkáját; gyümölcse nem az ő gondja, hanem másé.
Uo. 128.;
De nem tud-e a Róka is valamit a természetről? Éppenséggel annyit, hogy hol tartózkodnak a ludak!
Uo. 137.;
A könyvekben van lerakva az egész múlt lelke: a múltnak tagolt, hallható szava, hangja, amikor teste, anyagi része már régen eltűnt, mint egy álom.
I. m. V. felolvasás – Uo. 204.
