KÖLCSEY FERENC (1790–1838) költő, politikus, kritikus
KÖLCSEY FERENC (1790–1838) költő, politikus, kritikus
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után…
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után…
Elfojtódás;
Romlasz magyar nép, romladozol hazám,
És lassan őrlő féreg emészt belől…
És lassan őrlő féreg emészt belől…
Rákos;
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Bordal;
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel…
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel…
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben…
Gyúlt harag kebledben…
Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Himnusz;
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon…
Érett ésszel, józanon…
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
…Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Vanitatum Vanitas;
Életünk rögös határain
Két Géniusz vezet,
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vigasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet.
Két Géniusz vezet,
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vigasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet.
Remény, Emlékezet;
Kis csolnak, ah, csak életünk,
A sors az óceán…
A sors az óceán…
Viasztalás;
Áldozatom két Istenség oltára felett áll:
Könny neked ó Szerelem, és neked, ó Haza, vér!
Könny neked ó Szerelem, és neked, ó Haza, vér!
Áldozat;
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort:
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Huszt;
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.
Emléklapra;
Szállj versenyre, magyar; s fog kelni körűled az élet.
Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derűl fény.
Küzdeni s győzni tanúlj. Kell küzdeni s győzni hazádért.
Versenyemlékek;
A könnyűség hamar szül gondatlanságot, a nagy erő durvaságot, a fenség dagályt.
Berzsenyi Dániel versei;
Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének.
…sohasem volt és sohasem leszen ember, ki szíve és lelke tisztaságát, üldözés és veszély közt is, ég áldásának nem tartotta, ki magát balsorsban is boldogabbnak nem hitte a szerencsében tündöklő gonosznál.
…ismerni a jót könnyebb, mint követni…
Nem szeretem az ábrándozót; de legjózanabb, legvilágosabb tekintet mellett is lehet felmelegedni…
…nem elég parányi tettekben gyakorolni a jót; az ember tökéletesűlhető teremtmény; s mint olyannak meg is kell magát bizonyítani.
Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat.
…tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja.
Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki…
…jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók.
A szerencse külső s belső adományit saját igyekezettel nemesíteni s amit szerencse önkényt nem adott, fáradatlan szorgalommal magunkévá tenni: oly szükség, mi alól nagyra és nemesre törekedő ember magát fel nem oldozhatja.
Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek.
Korunk sok ismeretet kíván, s ez jó oldalai közé tartozik; de sok ismeret után kapkodás könnyen oda viszen, hogy címmel és színnel elégedjünk meg; s e hibára hajlás a kor rossz oldalai közt talán legrosszabb.
Szó szavat húz maga után; élő tanácskozásban fejlik ki s tartatik fenn a szabadság szelleme; s jaj a nemzetnek, mely írott parancsokat némán olvas, s vakon engedelmeskedik!
…haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.
…idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelesség.
…a könyvek száma végetlen, a te éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet.
Könyvet írni: ez is egyike korunk betegségeinek.
Kit hajlandóság vonz írásra, jusson eszébe: miképpen hajlandóság és tehetség két különböző dolog; s ki a hajlandóságot tehetségnek veszi: az mindég csalatkozik. Több kívántatik az írótól, mint a beszélőtől.
Kinek a közönségesen, a mindennapin felülemelkedni erő nem jutott: az kitetsző helyre ne álljon.
Sok út visz magasra; s ez útak közt nem egy van, mely mindenkinek hatalmában áll. Ha bámulatos művet írni, fontos ütközetet nyerni, phidiási szobrot alkotni, országos alkotmányt alapítani stb. nem mindentől telik: de elveit s érzéseit minden megtisztíthatja, magát erény követésére minden szoktathatja, hasznos ismereteket minden gyűjthet, s napjait célirányos tettekben minden eltöltheti.
Minden ismeret kútfeje a tapasztalás.
Indulat és szenvedély által vezetett ember akarata is lehet erős, lehet rohanó hatalmú, de nem tiszta s nem szabad.
Az erény nyugalmával párosult akarat az, mely szelíd hatalommal munkálva állítja elő a jót, s hárítja el a gonoszat.
Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.
A nép, melynek tagjai saját házaikban elszigetelve csak önmagokról gondolkoznak, s parányi céljaikat csak egyenként űzik, még félig vadnép.
Elszórt magvakból apródonként csirázik és nő fel a kor, mely változásokat hoz magával.
Gondolni mindent lehet bátorságosan; gondolatot szóvá és tetté változtatni kétes következményű dolog. Mit és mikor, és miként kell szólani s tenni? ez a bölcsesség nagy titka, miről szabályokat adni nem lehet.
Régi a tanács; minden tudja azt, s kevés követi: eszed járjon előbb nyelvednél s tettednél.
Bátorság kell nem csak a pillanatnyi szükségben; hanem a szükség bármily hosszú tartósságában is: azért bátorság, türelem és állandóság nélkül kevés beccsel bír.
Állhatatosság és mély tekintet jelen és jövőre; makacsság és értelmetlenség: együtt járó dolgok.
Meggyőzött akadály mindég a tett becsét neveli…
A sokaságért híven munkálj, de ítéletével ne törődjél.
Az emberiség történetei, valamint az egész természet, szakadatlan láncon függenek egymásba; s bölcs az, ki a láncot ismerni és követni tanulta.
Mi lenne az emberiségből, ha csak az küzdene, ki a végrehajtás bizonyosságát előre láthatná?
Hálaért tenni jót uzsorástól is kitelik.
Gonosz emberek miatt szenvedsz? De miért kell néhány gonosz miatt az egésznek gyűlöltetnie?
Mennél fenyegetőbb állást vesz a rossz, annál szorosb kapcsolatba teszik a jók egymással magokat…
Hírt és dicsőséget vadászni hiúság. A való nagyságnak éppen úgy következése a dicsőség, mint jámbor életnek a becsület: kereset nélkül jön mindegyik.
Színlett nagyság mutogatója az oroszlánbőrbe öltözött szamárhoz hasonlít.
Nagyság és szerencse: két egészen különböző dolog, s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti.
Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.
Tenn erődre támaszkodjál; szerencsétől, ha mit nyújt, fogadd el, de ne várj semmit is.
Emberi tudomány legfőbb célja maga az ember.
Ismerd magadat, s magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány.
Az élet jól megfontolt, de biztos lépéseket kíván; a kétségeskedés határos a félénkséggel.
…ha biztosnak lenni jó: elbízottnak lenni még rosszabb, mint kéteskedőnek. Mert a biztosság okos vigyázattal jár; az elbízottság pedig oktalan vakmerőségre vetemedik; s magamagát buktatja meg.
Az ember külsője és belsője közt természetes viszony van; s ha valakiről ítélni akarsz: mindkettőre figyelmezned kell.
Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját céljait érje el. Ez gonosz, amaz együgyű…
Bízni az emberi erényben az erények legnemesebbje közé tartozik; de e bizodalmat leginkább az egészben helyeztesd; egyesekben számtalanszor fogsz megcsalatkozni.
Egyesekből áll az egész; s mégis azokból erre és viszont ezekből azokra az ítélet bizonytalan.
…a sokasággal legalább minden jelen pillanatban tudhatod: mint állasz? csak azt nem tudhatod: a jövő pillanatban mint fogsz állani?
Gyűlölj minden rosszat; de a rosszak orvoslásában különbséget tarts.
Erőszak ritkán orvosol, mert nem világosít fel…
Idő a nagy mester! Ez egy generációt természet rende szerént eltemet, s a következőben eléri célját.
Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti.
Erős rendület viszi véghez nem egyszer, mit hosszú idők békésen nem hajthattak végre.
Az emberiség sorsnak enged; de nem mint rabszolga.
Földből egyéb nem jöhet ki, mint amit a természet belé alkotott; de vizsgálat és munka a természeti anyagokból mennyi ezer meg ezer alakot állíthatnak elő, ilyképpen a természetben nem létezőket!
Szerencsétlen volna, ki foltokat látván a napban, annak fényességét nem ismerné meg.
…élted fő törvénye legyen: magányban tökéletesülni s a köztársaságban magányos készületedet szünetlen haszonra fordítni.
Ki gazdagságot igazságos úton gyűjt, az a közös hazának gyűjt kincset; jólbíró lakosokban áll az ország gazdagsága.
Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít.
Hízelkedni mindenütt alacsonyság.
Közdolgokban hallgatni, hol káros vélemény vagy tett nyilatkozik, hű polgárnak nem szabad…
Csak a gonoszt ne tűrd, egyébként az ellenkező véleményt, hol kell, ostromold, de azt, vagy érette birtokosát gyűlölnöd igazságtalanság.
Fogadd el a jót mástól, de vizsgálva; s ten meggyőződésedet könnyen ne változtasd. Változékonyság és fejeskedés egyformán nagy hibák.
Boldogság nem pillanatnyi gyönyör érzelme. Pillanatnyi gyönyört érezhet a hiában élő, a gonosz is; de a boldogságra önérzésből eredt léleknyugalom kívántatik…
Mondhatod-e, hogy ember általánosan boldog lehet? Embernek időről időre lehetnek örömei; de azok vagy hirtelen enyészve keservekkel váltatnak fel, vagy hosszasban maradva, unalomba mennek által.
Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi része az egésznek; s minden rész az egészért lévén alkotva: azért kell munkálnia is.
Parainesis Kölcsey Kálmánhoz;
Sujtásos nemzet vagyunk!
Tóth Béla: Szájrul szájra. A magyarság szálló igéi. Athenaeum, Bp., 1907. 211.
