SCHLEGEL, KARL WILHELM FRIEDRICH (1772–1829) német író, nyelvész
SCHLEGEL, KARL WILHELM FRIEDRICH (1772–1829) német író, nyelvész
Annyi, de annyi a költészet, s mégis: mi sem ritkább, mint egy költemény!
Kritikai töredékek. 4. sz. – August Wilhelm Schegel és Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai írások. Gondolat, Bp., 1980. 213. Tandori Dezső;
Ott kell fúrni a deszkát, ahol a legvastagabb.
I. m. 10. sz. – Uo. 214.;
Abból, amit a művészet filozófiájának neveznek, rendszerint e kettő valamelyike hiányzik; vagy a filozófia, vagy a művészet.
I. m. 12. sz. – Uo.;
Zsenialitást kell követelnünk mindenkitől, anélkül azonban, hogy valóban elvárnánk.
I. m. 16. sz. Uo. 215.;
A regények szívesen végzik úgy, ahogy a Miatyánk kezdi: Isten országával itt a földön.
I. m. 18. sz. – Uo.;
Egy klasszikus írásműnek nem kell maradéktalanul megértettnek lennie. Hanem azoknak, akik műveltek, s akik magukat művelik, kell hogy mind többet akarjanak tanulni belőle.
I. m 20. sz. – Uo.;
A kritikus: rágódó-kérődző olvasó. Tehát nem szabadna, hogy csak egyetlen gyomra legyen.
I. m. 27. sz. – Uo. 216.;
Maximák, ideálok, imperatívuszok és posztulátumok: ma olykor az erkölcs aprópénzei.
I. m. 77. sz. – Uo. 226.;
Az igazi író vagy senkinek sem ír vagy mindenkinek ír. Aki azért ír, hogy ezek vagy azok olvassák, megérdemli, hogy ne olvassák.
I. m. 85. sz. – Uo. 227.;
A kritika célja, mondják, olvasók művelése! Holott aki művelt akar lenni, magának kell művelnie magát. Udvariatlan dolog ez; de már csak nem lehet változtatni rajta.
I. m. 86. sz. – Uo.;
Mi sem pikánsabb, mint ha egy zseniális embernek modorosságai vannak; már persze, ha ő rendelkezik velük, nem pedig azok vele; utóbbi szellemi elmeszesedéshez vezet.
I. m. 88. sz. – Uo. 228.;
Nem fölösleges-e egyetlen regénynél többet írni, hacsak a művész nem vált közben netán új emberré?
I. m. 89. sz. – Uo.;
Semmiféle tárgyról nem filozofálnak ritkábban, mint a filozófiáról.
Athenäum-töredékek 1. sz. – Uo. 261.;
Némely uralkodóról azt mondták: igen szeretetreméltó magánember lett volna, csak épp királynak nem volt megfelelő. Nem így vagyunk-e a Bibliával is? Nem egyszerűen afféle szeretni való magánkönyv ez, csak épp Bibliává nem kellene válnia?
I. m. 12. sz. – Uo. 262.;
Új, vagy nem új: ez az, amire egy adott műnél a legmagasabb rendű és a legalacsonyabb rendű álláspontról, vagyis a történelem és a kíváncsiság álláspontjáról rákérdezünk.
I. m. 45. sz. – Uo. 269.;
Filozófussá csak válni lehet, filozófusnak lenni nem. Mihelyt azt hisszük, hogy filozófusok vagyunk, megszűnünk filozófusnak lenni.
I. m. 54. sz. – Uo. 270.;
A kinyomtatás úgy viszonylik a gondolkodáshoz, ahogyan a gyermekágyas szoba az első csókhoz.
I. m. 62. sz. – Uo. 272.;
Minden műveletlen ember önmaga karikatúrája.
I. m. 63. sz. – Uo.;
A történész: visszafelé tekintő próféta.
I. m. 80. sz. – Uo. 274.;
…az érzékiség a rossz embereket kis időre megtévesztheti: elhiteti velük, hogy szeretni tudnak.
I. m. 87. sz. – Uo. 276.;
Szép az, ami egyszerre ingerlően vonzó és fenséges.
I. m. 108. sz. – Uo. 279.;
Eddig még mindenki megtalálta a régiekben, amire szüksége volt, vagy amit óhajtott; kiváltképpen önmagát.
I. m. 151. sz. – Uo. 289.;
Minél inkább lesz tudomány a költészet, annál inkább lesz művészet is egyben.
I. m. 265. sz. – Uo. 314.;
Némelyeknek az igazsághoz van zsenialitásuk; másoknak a tévedéshez van talentumuk. Ezt a talentumot ugyanolyan nagy szorgalom támogatja. Akár egy ínyencséghez, gyakran egyetlen tévedéshez is az emberi szellem minden égtájáról hordják össze fáradhatatlan művészettel az alkotóelemeket.
I. m. 265. sz. – 316.;
Minél többet tud valaki, annál több a tanulnivalója. A tudással egyenes arányban nő a nem tudás, vagy inkább: annak tudása, hogy mi mindent nem tudunk.
I. m. 267. sz. – Uo.;
Miért hiányzik mindig a morál minden lehetséges alapelvének divatos jegyzékeiből a nevetséges? Talán mert ez az elv a gyakorlatban általános érvényű?
I. m. 320. sz. – Uo. 326.;
Filozofálni annyi, mint közösen keresni a mindentudást.
I. m. 344. sz. – Uo. 330.;
Az emberi természet sajátsága, hogy túl kell emelkednie az emberi természeten.
Eszmék, 21. sz. – Uo. 493.;
A legfőbb jó és az egyedül hasznos a műveltség.
I. m. 37. sz. – Uo. 495.;
A vallás képviselőjeként fellépni: bűnösebb cselekedet ez, mintha vallást akarnánk alapítani.
I. m. 52. sz. – Uo. 498.;
A kereszténység tulajdonképpeni központi nézete: a bűn.
I. m. 63. sz. – Uo. 500.;
Gondolj valami végest – végtelenné művelve: embert gondolsz.
I. m. 98. sz. – Uo. 505.;
A tulajdonképpeni szeretet sosem tisztán jelentkezik, hanem sokféle köntösben és alakban: mint bizalom, mint alázat, mint áhítat, mint derű, mint hűség és mint szemérem, mint hála; a legtöbbször azonban mint vágyakozás és csendes mélabú.
I. m. 104. sz. – Uo.;
Ha nagy hatásra törekszel, gyújtsd lángra, műveld az ifjakat s a nőket. Itt leled meg leginkább a friss erőt s az egészséget, és ez volt mindig is a legfontosabb reformációk útja.
I. m. 115. sz. – Uo. 507.;
Család csak egy szerető asszony körül alakulhat.
I. m. 126. sz. – Uo. 509.;
Minden ember valamelyest nevetséges és groteszk, csupán mert ember; és a művészek bizony ebből a szempontból kétszeresen emberek.
I. m. 145. sz. – Uo. 512.
