SCHOPENHAUER, ARTHUR (1788– 1860) német filozófus
SCHOPENHAUER, ARTHUR (1788– 1860) német filozófus
Ha fájdalomtól ment állapotunkhoz még az unalomnak hiánya is hozzájárul, lényegében elértük a földi boldogságot.
Paraenezisek és maximák (Életbölcseleti oktatások), 1. f. – Lampel, Bp., é. n. 6. Szemlér Lőrinc;
…nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.
Az ostoba ember az élet élvezetei után futkos, és megcsalottnak látja magát; a bölcs kikerüli a bajokat.
Uo.;
…a boldogság és élvezet olyan, mint a délibáb, mely csak messziről látható, s mihelyt közeledünk feléje, eltűnik; míg a fájdalom és szenvedés reális, közvetlenül magamagát képviseli, és sem illúzióra, sem reménységre nem szorul.
…arra, hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, legbiztosabb szer, ha nem kívánja, hogy nagyon boldog legyen.
Uo. 9.;
…éveket töltünk el valami munkára való előkészülettel, mialatt annak kivitelére való erőinket észrevétlen rabolja el az idő.
Uo. 13.;
…a világon okulást igen, de boldogságot nem lehet találni.
Uo. 15.;
…vizsgáljuk meg este, mielőtt elaludnánk, mit tettünk aznap.
Uo. 23.;
Teljesen az, ami, csak addig lehet valaki, amíg egyedül van; aki tehát nem szereti a magányosságot, nem szereti a szabadságot sem: mert csak akkor szabad az ember, ha egyedül van.
Uo. 24.;
…a legtöbb társaság olyan, hogy aki azt a magányosságra elcseréli, jó vásárt csinált.
Uo. 26.;
…bármi szorosan kössön is össze embereket barátság, szerelem és házasság, egészen komolyan mégis csak magamagát és legföljebb még gyermekét fogja fel mindenki.
Uo. 27.;
…az elkülönülésre és egyedüllétre való hajlandóság az egyes emberben mindig az illető szellemi értékével arányban fejlődik.
Uo. 33.;
…ritka kivételek leszámításával a világon csak magány és aljasság között lehet választani.
Uo. 35.;
…az öregkornak nemnélkülisége bizonyos önmagával való megelégedettségnek veti meg alapját…
Uo. 37.;
…könyv és iskola mesterkélt, a természet rendjétől távol álló intézmény.
Uo. 38.;
…a társaságot is olyan tűzhöz hasonlíthatjuk, melynél az okos ember, kellő távolságban, melengeti magát, és nem markol bele, mint az ostoba.
Uo. 40.;
…tekintsünk többet azokra, akik rosszabbul állanak, mint mi, mint azokra, akikről úgy látszik, hogy jobban megyen dolguk.
…nincs az a gyűlölség, ami annyira engesztelhetetlen volna, mint az irígység…
Uo. 41.;
…fontos dolgukban, hacsak nincs rá szükség, semmit se mozgassunk meg.
Uo. 42.;
…nyilvánvalóan elkövetett hibáinkat ne iparkodjunk önmagunk előtt mentegetni, szépítgetni vagy kisebbíteni, ahogyan tenni szoktok, hanem ismerjük be őket, és állítsuk teljes nagyságukban világosan szemünk elé, hadd tehessük föl szilárdan magunkban, hogy jövőre elkerüljük.
Uo. 44.;
…iparkodjunk azt, ami birtokunkban van, néha olybá tekinteni, amilyennek látnók, ha már elvesztettük volna: mégpedig mindenünket, bármi legyen is … mert többnyire csak ha elvesztettünk valamit, tudjuk meg, mi volt az értéke.
Uo. 48.;
A fáradozás és az ellenállással való küzdés épp olyan szükséglete az embernek, mint a vakondnak, hogy földet túrjon. A nyugalmat, melyet valami maradandó élvezet okozta megelégedettség idézne elő, nem tudná elviselni. Akadályokkal megküzdeni: életének legnagyobb élvezete.
Uo. 53.;
…az alvás az egész emberre nézve az, ami az órának a fölhúzás.
Uo. 57.;
Meg kell szoknunk, hogy szellemi erőinket egészen fiziológiai funkciónak tekintsük, s aszerint kezeljük, kíméljük, erőltessük őket…
Uo. 58.;
…aki Pegazusát járomba fogja, és múzsáját ostorral hajtja, éppúgy meglakol érte, mint aki Venusnak kényszerűségből szolgált.
Uo. 59.;
…mindenki csak annyi lehet másnak, mint amennyi az őneki. A tulajdonképpeni nagy szellemek, miként a sasok, a magasban fészkelnek, egymagukban.
…rokon lelkek már távolról köszöntik egymást.
Uo. 61.;
Az emlékezet úgy működik, mint egy camera obscura gyűjtőlencséje: mindent összevon, és ezáltal sokkal szebb képet mutat, mint amilyen az eredetije.
Uo. 63.;
Másokkal való érintkezésünkben fölényre csak úgy teszünk szert, ha semmi tekintetben sem szorulunk másokra, és ezt éreztetjük is. Ezért tanácsos, ha mindenkivel, legyen az férfi vagy nő, időről időre éreztetjük, hogy igen könnyen nélkülözni tudnók: ez megerősíti a barátságot.
Uo. 68.;
Kutyák is alig bírják el a nagyon barátságos viselkedést, nemhogy emberek.
Uo. 69.;
…aki félelem nélkül szegi meg klubjának törvényeit, meg fogja szegni az államéit is, mihelyt veszedelem nélkül teheti.
Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.
Uo. 72.;
…gonoszság a világ lényege: a vad emberek fölfalják, a szelídek megcsalják egymást, és ezt nevezik a világ folyásának.
Nem rablóhadjárat-e alapjában véve majd minden háború?
Uo. 74.;
Az evangélium igen szépen leckéztet a szálkáról a más szemében és a gerendáról a magunkéban, de a szem természete magával hozza, hogy kifelé lát, és nem magamagát látja; ezért a magunk hibáinak fölismerésére igen alkalmas eszköz azoknak másokon való észrevevése és ócsárlása. Megjavulásunkhoz tükörre van szükségünk.
Uo. 78.;
…többet adok egy hű kutyának farkcsóválására, mint száz … barátságnyilvánításra és mímelésre.
Uo. 79.;
Kevés dolog van, ami olyan biztosan jókedvre derítené az embereket, mint az, ha egy nemrégiben minket ért nagy szerencsétlenséget mondunk el nekik, vagy ha valami személyes gyöngeségünket nyíltan föltárjuk előttük.
Uo. 80.;
…hiúságunknak kielégítése, mint naponta láthatjuk, olyan élvezet, melyet az emberek mindennél többre becsülnek, de ami mégis csak önmaguknak másokkal való összehasonlítása útján lehetséges. De semmiféle fölényérc sem büszke annyira az ember, mint a szellemire: hiszen csak ezen alapszik az állatok fölött való elsőbbsége.
Uo. 82.;
…mindennemű szellemi elsőbbség olyan tulajdonság, ami nagyon elszigetel: futnak tőle és gyűlölik, és ürügyül ehhez mindenféle hibát költenek tulajdonosa ellen. Épp így hat a nők között a szépség: igen szép leányok nem találnak barátnőket, sőt kísérőket sem.
Uo. 84.;
Aki azért jött a világra, hogy azt komolyan és a fontos dolgokban fölvilágosítsa, szerencséjének mondhatja, ha ép bőrrel menekül.
Aki azt akarja, hogy ítélete hitelre találjon, mondja ki azt hidegen és indulat nélkül.
Uo. 87.;
Ha azt gyanítjuk valakiről, hogy hazudik, tegyünk úgy, mintha elhinnők: akkor vérszemet kap, még nagyobbat hazudik, és leleplezi magát.
Általában tanácsosabb, ha avval mutatja ki eszét az ember, amit elhallgat, mint avval, amit elmond.
Uo. 88.;
…amennyire érzéketlenek és egykedvűek az emberek általános igazságok iránt, annyira sóvárognak egyéniek után.
Semmiféle pénzt sem használhatunk fel jobban, mint azt, amellyel megcsalattuk magunkat: mert közvetlen tapasztalást vásároltunk rajta.
„Sem szeretni, sem gyűlölni” magában foglalja a felét minden életbölcsességnek; „semmit sem mondani és semmit sem hinni el” a másik felét.
Uo. 90.;
Haragot vagy gyűlölséget … sohasem szabad másképp kimutatni, mint tettekben. Ezt az utóbbit annál tökéletesebben tudjuk megtenni, minél tökéletesebben elkerültük az előbbit. Csak a hidegvérű állatok mérgesek.
Uo. 91.;
…életünk folyása semmi esetre sem egyszerűen a magunk műve, hanem két tényezőnek, az események sorozatának és elhatározásaink sorozatának produktuma; amely kettő mindig átnyúlik egymásba, és kölcsönösen módosítja egymást.
Uo. 93.;
…áldozzál a gonosz démonoknak! Vagyis ne sajnáljunk bizonyos mennyiségű fáradtságot, időt, kényelmetlenséget, körülményességet, pénzt vagy nélkülözést, hogy valamely szerencsétlenség lehetősége előtt elzárhassuk a kaput; és minél nagyobb az áldozat, annál kisebb, távolabb levő, valószínűtlenebb lesz ez a lehetőség. Legvilágosabb példája ennek a szabálynak a biztosító díj. Ez nyilvános és mindenkitől bemutatott áldozat a gonosz démonok oltárán.
Uo. 98.;
Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent tartjuk birtokunkban és sohase többet. A különbség csak az, hogy az elején hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött.
I. m. 2. f. – Uo. 105.;
…gyermekéveink nem egyebek folytonos poézisnél.
Uo. 106.;
…már gyermekéveinkben kialakul világnézetünk szilárd alapja, s vele együtt annak sekély vagy mély részei is; később kiképződik és befejeződik, de lényegében meg nem változik.
Aki ostobának született, annak ostobán kell meghalnia.
Uo. 107.;
…gyermekkorunkban az élet olyannak mutatkozik, mint egy színházi díszlet messziről nézve; öregségünkben pedig mint ugyanez a lehető legközelebbről.
Mint ahogy tavasz kezdetén minden lombnak ugyanolyan színe és majdnem ugyanolyan formája van, úgy kora gyermekségünkben mi is mind hasonlóak vagyunk egymáshoz, tehát pompásan összehangzunk. De fölserdülésünkkel kezdetét veszi a szétágazás, mely mint a kör sugaraié, egyre nagyobb és nagyobb lesz.
Uo. 109.;
Sokat nyernénk vele, ha idején való fölvilágosítással ki tudnók irtani az ifjúságból azt a balhiedelmet, hogy a világban sokat lehet elérni.
…életünk első felét a boldogság után való kielégítetlen vágyódás jellemzi, második felét a boldogtalanságtól való aggódás.
Uo. 110.;
Elsősorban elfogulatlanság az, amit az érett férfi életének tapasztalata útján szerzett, és aminél fogva a világot más szemmel nézi, mint az ifjú és a gyermek.
Uo. 111.;
…az életet valami hímzett szövethez lehet hasonlítani, melyet mindenki élete első felében jobbik oldaláról, második felében visszájárul lát: az utóbbi nem olyan szép, de tanulságosabb, mert megismerhető rajta a fonalak összefüggése.
Uo. 112.;
Fiatal embernél értelembeli és erkölcsi tekintetben is rossz jel, ha az emberek tetteiben és üzelmeiben korán el tud igazodni, ha azonnal otthonos bennük, és mintha előkészítették volna, úgy lép közéjük: ez közönséges lélekre vall. Viszont ilyen értelemben a csodálkozó, meglepődött, ügyetlen és visszás magaviselet nemesebb fajtájú természetre mutat.
Uo. 113.;
…mért látja az ember öregkorában az életet, mely mögötte van, olyan rövidnek? Mert olyan rövidnek tartja, amilyen rövid az emléke. Ebből ugyanis minden jelentéktelen és kellemetlen dolog kiesett, tehát kevés maradt meg.
Uo. 114.;
…életünk első negyven esztendeje a szöveget adja, a többi harminc a hozzá való kommentárt, mely megtanít rá, hogy a szövegnek igazi értelmét és összefüggését tanulságával és minden finomságával együtt igazán megértsük.
Uo. 12.;
Az emberi élet tulajdonképpen sem hosszúnak, sem rövidnek nem mondható; mert alapjában véve ez az a mérték, mely után minden más időtartamot megbecsülünk.
Uo. 130.
