BRONTË, CHARLOTTE (1816–1855) angol írónő
BRONTË, CHARLOTTE (1816–1855) angol írónő
Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyat tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.
Jane Eyre, 6. f. – Európa, Bp., 1976. 54. Ruzitska Mária;
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
Uo. 57.;
Az embernek mozgalmasság kell. Ha nincs, teremt magának…
Ki tudja, hogy politikai forradalmakon kívül hány csendes forradalom terjed a föld népe között!
A nőket általában nyugodtnak, csendesnek tartják, pedig a nők éppen úgy szeretik képességüket, tehetségüket próbára tenni, mint fivéreik. Ők is éppen úgy szenvednek, ha túlságosan megkötik őket, ha tétlenségre vannak kárhoztatva, mint a férfiak, és kicsinyesség azt kívánni az asszonyoktól, hogy elégedjenek meg a főzéssel és harisnyakötéssel, a kalimpálással és a hímezgetéssel.
Meggondolatlanság elítélni vagy kinevetni az asszonyokat, ha többet akarnak tenni vagy tanulni, mint amennyit a szokás a női nemnek kiszabott.
I. m. 12. f. – Uo. 106.;
…az együttérzés, ha külső jele nincs is, azért nem kevésbé jóleső és megnyugtató.
I. m. 14. f. – Uo. 130.;
A rendkívüli törvénnyel könnyű visszaélni.
Uo. 132.;
Egyetlen nő sem lehet büszke rá, ha feljebbvalója udvarol neki, mert hiszen úgysem veszi feleségül.
Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti életét.
I. m. 16. f. – Uo. 153.;
Egy szóba sokszor több szívélyességet lehet beleszorítani, mint sokba.
I. m. 21. f. – Uo. 213.;
Fiatal hölgyek szavak nélkül is közölni tudják véleményüket egymással.
Uo. 216.;
Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont, érzelem nélkül, olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni.
Uo. 223.;
Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
I. m. 22. f. – 232.;
Alighogy az ember megszokott és megszeretett valahol, már sürgeti egy hang, hogy keljen fel, és menjen tovább.
I. m. 23. f. – Uo. 235.;
Azokban a könyvekben, amelyeket férfiak írtak, a férjek szerelme legföljebb egy fél esztendeig tart.
I. m. 24. f. – Uo. 245.;
Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.
I. m. 27. f. – 281.;
Nincs olyan bolondság, amelybe a társaságbeli ostoba vetélytársak, az újság ingere, az elvakult fiatalság bele ne hajszolna egy fiatalembert.
Uo. 288.;
Fizetett szeretőt tartani majdnem olyan aljasság, mint rabszolgát tartani.
Uo. 294.;
Törvények, elvek, parancsok nem a nyugodt, kísértésmentes időkre adattak, hanem … viharok idejére, amikor test és lélek egyaránt fellázad könyörtelen szigorúságuk ellen.
Uo. 299.;
Egy rongyos koldus is sokszor gyanús. Egy jól öltözött koldus: mindig.
I. m. 28. f. – Uo. 310.;
…a szelídség! Mennyivel nagyobb erő, mint a nyers erőszak!
I. m. 35. f. – Uo. 397.;
A lelkeknek … a találkozása sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne róla.
I. m. 37. f. – Uo. 425.;
A jókedv – úgy tűnik – épp annyira függ attól, hogy állanak a dolgok bennünk, mint attól, hogy állanak rajtunk kívül és körülöttünk.
Shirley, 3. f. – Európa, Bp., 1977. 33. Szepessy György;
Nem lehet mindig olyanra faragni az embert, hogy pontosan beleilleszkedjék a hivatásába.
Uo. 34.;
A nép türelme olyan, mint a teve, melynek hátára rárakták már a tehernek utolsó parányát is, amelyet még elbír.
I. m. 4. f. – 49;
A szerelem mindenre talál mentséget, csak az aljasságra nem.
I. m. 8. f. – 120.;
Az önző becsvágy … éppoly veszélyes, mint amilyen ostoba.
Uo. 123.;
Az ember mindig rájön, hogy sejtelme sincs egy csomó apróságról, amit mindenki tud.
I. m. 9. f. – 143.;
Ha egyénileg nézzük, minden ember többé-kevésbé önző; ha tömegben nézzük, százszorosan az.
I. m. 10. f. – 151.;
A leghosszabb élet is rövid.
Uo. 158.;
Egy kedves arc akkor a legkedvesebb, amikor a megindult szív részvevő gyengédsége árad el rajta.
Uo. 163.;
Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletre méltó.
Uo. 165.;
Férfi vagy nő sohasem küzd oly keményen, mint amikor egyedül küzd, tanúk, tanácsadók és bizalmasok nélkül, bátorítás, útmutatás és szánalom nélkül.
I. m. 11. f. – 168.;
…az éhező nép nem lehet elégedett, nyugodt nép… Nincs rendben a szénája ennek az országnak.
I. m. 18. f. – 287.;
Ha büszke akarsz lenni a lányodra … akkor szerezz neki érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot, amely majd fölébe emeli a kacérkodásnak, taktikázásnak, bajkeverő pletykázásnak.
A hideg emberek kővé dermesztik az élő testet.
I. m. 22. f. 344.
