JUHÁSZ GYULA (1883–1937) költő | Kristó Nagy István: Gondolattár

JUHÁSZ GYULA (1883–1937) költő

Holt álmaink szabad jövőben élnek!

Piros remény;

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt…

És minden dolgok mélyén béke él…

Béke;

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha?
Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár?

Magyar nyár 1918.;

Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló. szent összhangba hal.

Testamentum;

Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!

Május óda;

Szentség a munka és erő,
Ez a jövő nagy menedéke,
Embert egekbe emelő…

Csak az bitang és az hazátlan,
Ki here módra él magában!

…a munka ne legyen. robot csak,
De himnusza a dolgozóknak!

Dolgozni föl mind, lankadatlan,
Amíg az élet fénye ég!
Hirdessük: itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás!

A munkásotthon homlokára;

…Elhervadnak mind a rózsák
Őskertedben, Magyarország.

Dózsa feje;

…minden harcok minden elesőjét
Megbékülő szivemhez emelem,
A szenvedő mind egytestvér velem!

Az én magányom;

Lesznek új nép, új föld, új egek,
A jövőnek hadd énekelek.
A jövőnek, mely tatárt, magyart,
Népek nyáját egy akolba hajt.

Egy tatár költőnek;

…A munkát dalolom, ki a szabadság
Útjára visz gyász és romok felett…
Én őt dícsérem csak, az élet anyját,
Kinek nővére Szépség és Szabadság,
S kinek világa most hajnalodik.

A munka;

Mert jó az Ember, csak a sors gonosz,
Az bujtogat, sebez és ostoroz.

Ó, Ember!;

Ó fáraók, vigyázzatok, a szolga
Egy nap a gúlát a pokolba hordja,
S megérzi már, hogy ember maga is!

Az építők;

…Az élet gyász és nem mersz halni mégse!

Marcus Aurelius;

Öreg magyar, örök magyar, ki tudja,
Nem egy hazánk van-e: örök haza?

Ének Körösi Csomáról;

…míg a Jövő termése vérben ázik,
Még várni kell soká az aratásig!

Forradalmi naptár. Frimaire;

Tudjátok-e, hogy egy új állomás vár,
Hol mást nem látni, mint munkásokat?

A dolgozókhoz;

Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét,
És nem lehet henyélni bíborban és selyemben,
S a paloták alatt nem támolyog az éhség,
S ebek harmincadán nem tengődik a Szellem.

Emberi hitvallás;

A kis rongyosokban, a kis mezítlábasokban ott szunnyad elnyomva és várakozva a Megváltó és Szabadító.

Holmi – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 9.;

Az én imádságom: Lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem.

I. m. – Uo. 18.;

A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön.

I. m. – Uo. 95.;

A kegyelmes urak is lehetnek kegyetlenek.

Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem.

I. m. – Uo. 126.;

Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.

Az én szocializmusom nem egyenlőséget akar, hanem igazságot.

A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.

Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem.

Még mindig nagyon sokan vannak, akiknél az ember az úrnál kezdődik.

I. m. – I. m. 127.;

Légy szerény! – mondja a katángkóró az ibolyának.

I. m. – Uo. 147.;

Mikor a munka nem lesz robot, és a művészet nem lesz fényűzés, akkor jön el az ország, amelyről a legjobbak jövendöltek.

I. m. – Uo. 152.;

A vértanúk vetését a hűbérurak aratták.

I. m. – Uo. 159.;

Pilátus azért mossa a kezét, mert nem tiszta a lelkiismerete.

I. m. – Uo. 160.;

Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben.

I. m. – Uo. 213.;

A hülye azt mondja a lángésznek: bolond.

I. m. – Uo. 219.;

A szerzők darabokat írnak, a költők egészet.

A tudósok az egész középkoron át hiába keresték az örök élet titkát. A művészek már régen megtalálták.

Sokan azért szeretik és azért írják a fantasztikus regényeket, mivel nincsen fantáziájuk.

Néha azért tapsolnak egyik-másik színjátéknál, hogy egy kis cselekmény is legyen.

Nincs szomorúbb, mint egy rossz komikus.

Regényből is lehet színművet csinálni. Néha a kapanyél is elsül.

A színpadon gyakran a legszebb gondolat is elvész. Hiányzik az akusztikája a nézőtéren.

A színészek százszor inkább tudnak nagyurat játszani, mint költőt. Úgy látszik, a költő nagyobb úr, mint a nagyurak.

I. m. – Uo. 232.;

Szerző: ebben a szóban benne van az egész mai színdarabírás szelleme. Ők szereznek, a régiek költöttek.

A régi naivák a fiatal ártatlanságot ábrázolták, az új naivák a fiatal romlottságot.

Nincsenek többé tragikák, csak idősebb hisztérikák vannak.

A színészet izom- és idegmunka. Aki még a lelkét is beleadja, az már nem is színész. Az már művész, aki a mulandó órákat az örökkévalósághoz igazítja.

Nehéz szatírát nem írni. De szatírát írni még nehezebb.

Tehetségvédelmen sokan azt értik, hogy védekezni kell a tehetségek ellen.

A közönség nem olyan közönséges, mint egyik-másik színházi róka gondolja.

Az egész estét betöltő darabok sokszor űrt hagynak a lelkünkben.

A költő az, aki megállítja a mulandóság napját az égen.

I. m. – Uo. 233.;

Széchenyi csak a legnagyobb, Deák csak bölcs, de ő a mi édesapánk.

Ki volt Csokonai idejében a debreceni kollégium rektora? Nem tudom, de azt tudom, hogy kicsapta Csokonait.

I .m. – Uo. 279.

Noviny Arcanum

Zaujíma Vás, čo o tejto téme písali noviny za posledných 250 rokov?

Zobraziť