MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847–1910) regényíró
MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847–1910) regényíró
Istenem, de nehéz okos embernek lenni!
A görögök és a szcithák – Békés István: Napjaink szállóigéi. I–II. Gondolat, Bp., 1977., 774.;
Egy bakter nem vigyázhat két falura.
A szolnoki vita – Uo. 775.;
Asszony és cserép hamar törik.
Galamb a kalitkában – Uo. 778.;
Pénzen vett szerelemnek ecet az alja.
Mikor a mécses már csak pislog – Uo.;
A tudatlanságnak csak egy takarója van: a nyelv; minek azt mozgatni?
A Noszty-fiú esete Tóth Marival – Uo. 779.;
Egy elképzelt jó tulajdonság többet ér néha, mint száz meglevő erény.
I. m. – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 138.;
Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.
A fekete város – Uo. 144.;
Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér mint a valóság. Sőt, talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik.
Uo. 167.;
Olvashatsz utána száz történelmet, Apaffy vagy Teleki Mihály mégis csak az marad, aminek Jókai állította be.
Jókai Mór élete és kora – Uo. 270.;
Úgy gruppírozza a semmittevést, hogy lázas tevékenységnek lássék.
Az István szoba – Uo.;
Az író olyan, mint a havasi kürt: csak messziről jó hallgatni.
A havasi kürt és az óra – Uo.
