RADNÓTI MIKLÓS (1909–1944) költő
RADNÓTI MIKLÓS (1909–1944) költő
…a költő bokáig csúszós vérben áll már
s minden énekében utolsót énekel.
s minden énekében utolsót énekel.
Tegnap és ma;
Pipacspirossal zendüljön a világ!
Pipacs;
…higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.
meghalok, s úgyis minden töredék.
Hajnaltól éjfélig. Röviden;
Készülj. Egyedül, egyedül esel át
a halálon.
a halálon.
I. m. Nyolc óra;
…az uccán béke lengett s valami borzalom.
Béke, borzalom;
Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!
Őrizz és védj;
Vigyázz magadra …
hogy mindent megtorolj!
hogy mindent megtorolj!
Péntek;
Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég…
de tükrén mégis ott borzong az ég…
Ha rám figyelsz…
Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át…
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át…
…fegyver s szerszám a toll…
Mint észrevétlenül;
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát…
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát…
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem…
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem…
Nem tudhatom…;
Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.
Nem bírta hát…;
Ó, hadd leljem meg végre honnomat!
segíts, vigasztaló, pillangó gondolat!
segíts, vigasztaló, pillangó gondolat!
Előhang egy „monodrámához”;
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
Majális;
Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, – undorodom csak.
annyira, hogy már néha nem is fáj, – undorodom csak.
Első ecloga;
Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát ürít kacéran.
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát ürít kacéran.
Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn újra szállni vágyom,
nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.
nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.
Második ecloga;
…az égre írj, ha minden összetört!
Negyedik ecloga;
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Töredék;
…de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Erőltetett menet.
