CIORAN, EMILE (1911–1995, román származású francia esszéíró)
CIORAN, EMILE (1911–1995, román származású francia esszéíró)
Románnak lenni – átok. Ezt, ma vállalom.
A francia nyelv eszményi eszköz a félreérthető érzelmek finom tolmácsolására.
Kényelmetlen, sőt, szinte lehetetlen költőnek lenni egy másik nyelvi közegben. A kívülről érkező a szó felszínén siklik, s nem képes tanult nyelvén megjeleníteni azt a lappangó, halálos gyötrelmet, amelyből a költészet ered.
Amikor egy civilizáció elveszti erejét … a legjobb, amit leáldozóban tehet, az, hogy alázatosan megadja magát.
A világ Isten tévedése …
Én mélységesen kétkedő vagyok. Nekem folyton kételyeim vannak. Azonban a hit mindig vonzott. Képtelen vagyok hinni, de nagyon érzékenyen érintenek azok a kérdések, amelyek a hittel kapcsolatban megfogalmazódnak. Aki sosem járt a hit útján, üres lény, szegény szellem …
A Faustban Mefisztó az Isten szolgája. Gyakran gondolkozom azon, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, vagyis az Isten szolgálja a Sátánt. Mert ha feltesszük, hogy a Démon, az Ördög kormányozza a világot, akkor minden érthető. Ám ha Isten uralkodik, akkor semmi sem áll össze.
… irtóztam minden magyartól, igazi magyar szenvedéllyel. Miután a körülmények megváltoztak, már nem volt többé okom arra, hogy nehezteljek rájuk.
A történelem – esztelen.
Van egy hipotézisem: az emberiség egyszer csak felfedezi az összes betegség elleni szérumot. Ez katasztrofális lesz. Hiszen egyszer mindenképpen meg kell halni.
A halál csak műfajváltás; az ember megújul.
Fejtő Ferenc: Borkóstoló, Bp., 1996.
