GORKIJ, MAXIM (1868–1936, orosz író)
GORKIJ, MAXIM (1868–1936, orosz író)
… az olyan emberek, akik nem tudják, hogy mit akarnak, politikai és társadalmi tekintetben veszedelmesek.
… le kell győzni – a mi saját illúziónkat.
Éheztünk a szabadságra, s az anarchiára való hajlamunknál fogva nagyon könnyen megeshetik, hogy felfaljuk a szabadságot.
A szabadság nagy jótéteményét nem szabad a személyek elleni bűnökkel elhomályosítani, különben saját kezűleg fojtjuk meg a szabadságot.
… az orosz nép organikusan hajlandó az anarchiára, hogy passzív természetű, de kíméletlen, mihelyt a hatalmat a kezébe keríti, hogy híres lelki jósága nem egyéb, mint karamazovi szentimentálizmus, hogy ijesztően érzéketlen a humanizmus és kultúra iránt…
Megint kultúra? Igen, újra és újra kultúra! Én ezen kívül más eszközt, mely hazánkat a végső elpusztulástól megmentheti, nem tudok.
A szövevényes életet Lenin nem ismeri, nem ismeri a néptömegeket, mert nem élt a nép közt, de – könyvekből megtanulta azt, hogy mivel lehet a tömegeket felkavarni.
Értsék meg a Lenint követő öntudatosabb munkások, hogy az orosz dolgozó emberekkel olyan kegyetlen kísérletezést visznek véghez, mely elpusztítja a munkások legjobb erejét és hosszú időre meggátolj a az orosz forradalom normális fejlődését.
… sohasem hajtottam térdet-fejet a demokrácia előtt, s én azt sohasem tartottam olyan szentségnek, melyet megítélni, megbírálni nem szabad.
… bárki kezén legyen is a hatalom, én mindig emberi kötelességemnek fogom tartani, hogy azt megbírálhassam.
… a legnagyobb mértékben hasznos dolog, ha eszes és bátor ellenség áll velünk szemben, mert a derék ellenség mindig oktatja, meggondoltabbá és erősebbé teszi ellenfelét.
Nincs hatásosabb méreg, mint az emberek felett gyakorolt hatalom: ne feledjük ezt, nehogy megmérgezzen bennünket a hatalom, nehogy még gonoszabb emberevőkké tegyen bennünket, mint voltak azok, akik ellen egész életünkön át harcoltunk.
Forradalom és kultúra. Bp., 1920. Szabó Endre.
