MATISSE, HENRI (1869–1954, francia festő)
MATISSE, HENRI (1869–1954, francia festő)
Kétségtelen, hogy úgy kell festeni, ahogy énekel az ember, kényszeredettség nélkül. Az akrobata fesztelenül és látszólagos könnyedséggel végzi feladatát, de ne feledjük el, hogy milyen hosszú előkészítő munkájába került ez az eredmény. Ugyanígy van ez a festészetben. Tudatos munka által jutunk az eszközök birtokába és akkor érjük el a rögtönzöttség látszatát, amikor az öntudatlanná válik.
Érzésből dolgozom. A koncepció a fejemben van és azt akarom a valóságba átültetni. Ha akarom újból fogalmazhatom, de tudom, hogy hova akarok eljutni.
Mindenekelőtt meg kell szoknunk, hogy ne hazudjunk sem másnak, sem önmagunknak. Innen ered sok mai művész tragédiája. Azt mondják önmagukban: engedményeket teszek a közönségnek és ha majd elég pénzt kerestem, magamnak fogok dolgozni. Ettől fogva el vannak veszve.
Nem a képek mennyisége számít, hanem agyunk organizálása, a rend, amit a fejünkben teremtünk, elgondolásaink megvalósításának elérésére.
A stílus szükségképpen adódik a korból. Kétségtelen, hogy vannak stílus nélküli korok, de a mi korunknak megvan a maga stílusa, aminek pontos jelei lesznek.
A modern művészetjellegzetessége az, hogy részt vesz életünkben.
Egy festmény színeinek, mint egy szimfónia frázisainak, nincsen szükségük anekdotára ahhoz, hogy a néző, vagy hallgató kiérezze belőlük alkotójuk érzékenységét, vagy nagyságát.
Részletek Léon Degandnak adott nyilatkozatából. Les Lettres de France, 1945. okt. – Ld. Tér és forma, 1944-45. 11. W.K.
