PETER, LAURENCE J. (1919–, amerikai szociológus)
PETER, LAURENCE J. (1919–, amerikai szociológus)
A szervezetbe beléptetett egyén nem mindig képes megoldani a problémát, amelynek megoldása végett kinevezték. Ez nem is fontos. Az a fontos, hogy képes és hajlandó legyen a rendelkezésre bocsátott pénzt elfecsérelni.
„A motiválatlan patrónus – nem patrónus.” Aki feljebb akar emelkedni a hierarchiában, gondoskodjon arról, hogy a patrónus valamit nyerjen, ha segíti, vagy valamit veszítsen, ha nem nyúl a törekvő hóna alá.
A hierarchiák többségében voltaképp az a helyzet, hogy a legjobb vezetői képességű emberekből nem lehetnek vezetők.
Akik tudnak engedelmeskedni, nem lesznek jó vezetők. Az engedelmeskedő ürge sokszor előléphet ugyan, de ettől még nem lesz jó vezető.
… az, hogy valaki tízezer szavazó előtt széles taglejtésekkel harsog, szórakoztatja és lelkesíti a népet, még nem garancia rá, hogy értelmesen gondolkodik, megfontoltan száll vitába, és a nemzet érdekében bölcs módon voksol.
… minden poszt esetében van rá lehetőség, hogy olyan valaki töltse ki a karosszéket, aki feladatának ellátására teljességgel inkompetens.
Minden kormányzat recsegve-ropogva összeomlik, amikor hierarchiája eléri érettségének türhetetlenségi hányadosát, legyen az akár demokrácia, akár diktatúra.
… valaki lehet elég okos ahhoz, hogy alárendelt posztot töltsön be, de ostobaságát bizonyítja, ha előléptetik, amint a gyertya is képes megvilágítani egy étkezőasztalt, de menten kilobban a lángja, ha lámpaoszlop csúcsára téve egy utcasarkot akarnak vele megvilágítani.
… az ember lényegében hierarchikus természetű, és szüksége van bürokráciára.
Azt tapasztaltam, hogy a csúcskompetenseket általában nem elégíti ki kompetens pozíciójuk. Saját hierarchiájukban nem emelkedhetnek inkompetens pozícióig – hiszen már a csúcson vannak –, ezért erős bennük a késztetés, hogy átlépjenek egy másik hierarchiába –, mondjuk a hadseregből az iparba, a politikából az oktatásügybe, a színház- és filmszakmából a politikába stb. –, az új környezetben úgyis elérik majd azt az inkompetencia-szintet, amelyet a régiben nem tudtak elérni.
Egyesek, miután elérték végső pozíciójukat, hozzá nem értésüket azzal igyekeznek takargatni, hogy boldogtalan beosztottjaikat állandóan kritizálják.
Lefelé történő áthárításnál az elintézendő iratokat a beosztottnak ezzel az utasítással adják vissza: „Ne zavarjon ilyen csipp-csupp ügyekkel!” A beosztott ürgét ezáltal arra kényszerítik, hogy olyan kérdésekben döntsön, amelyekben tulajdonképpen nem illetékes.
A legutolsó pozíció elnyerésének biztos jele, ha valaki munka helyett állandóan vicceket mesél!
Többet ér egyetlen gyertyát gyújtanod, mint az Edison-társaságot szidalmaznod!
Az emberek többsége elvileg helyesli azt a mondást, hogy nem a ruha teszi az embert, gyakorlatilag viszont az alkalmazottakat külső megjelenésük szerint ítélik meg.
… az előmenetel elkerülésének szándékát gondosan titkolni kell!
Az oktatási munka mennyiségi növelésére irányuló erőfeszítések gyorsítják a minőségromlást.
Ha valaki nem tudja, hova akar eljutni, alighanem egészen máshová érkezik meg.
Párt-politikai tisztségekre inkompetens embereket kiválasztó hierarchikus szervezet.
… a hierarchiákban idővel minden posztot olyan alkalmazott tölt be, aki feladatának végrehajtása szempontjából inkompetens.
… a hierarchiákban dolgozó alkalmazottak valójában nem ítélik el munkatársaik inkompetenciáját.
… ha elég időt szánunk rá, hogy meggyőződjünk a szükséglet reális voltáról, a szükséglet magától megszűnik.
(Raymond Hull-lal): A Peter elv. Bp., 1989. Nagy Imre és Suhay-Havas Ervin.
