VÉGH ANTAL (1933–, író)
VÉGH ANTAL (1933–, író)
Kard helyett az ekeszarvát …! Acsarkodások helyett műveket, mocskolódások helyett olvasmányt az emberek kezébe …! És soha, soha többé vakreményű próbálkozásokat. Még az oly nemes célok elérésére sem.
Van már rá néhány példa: nem biztos, hogy az jár jobban, aki csatát nyer! Mert aki a csatát elveszti, az még megnyerheti a békét.
Azt hittem, hogy lesz rendszerváltás, s végre nyugodtan írhatunk. Lett rendszerváltás, s nem írhatunk nyugodtan.
… úgy érzem magam … a földbirtoklással, mintha valaki lajosmizsei használatra kapott volna egy tengeralattjárót.
A bankárok a politikusok meghosszabbított piszkos körmei.
Ha én azt tartom egy politikusról, hogy tehetségtelen, azzal még nem sértem meg a becsületét. Legföljebb a hiúságát.
Nem mertem se jobboldali lenni, se baloldali, csak hányódok ma is mindenféle „végletek” közt, a közepit meg nem lelem.
Pártot még tud váltani az ember, de csapatot nem.
Attól félek, hogy legközelebb nem a felszabadult magyar polgárság választ, hanem a pénz.
Mindig az a tej a legdrágább, amelyik benne marad a tehénben.
Ha így folytatódik, menthetetlenül banánköztársasággá válunk. No de hát nekünk még banánunk sincs.
Bárcsak ott tartanánk már, hogy a hazát hazájának érezhetné minden „lakos”, szerte Közép-Európában, hogy ne tiltanának senkit a haza szeretetétől!
Nincs béke az almafák alatt. Kiskunlacháza, 1996.
