Kun László
Kun László
Csatában és szerelemben, pohár, kard és hölgyek között egyaránt első volt a király. Fiatal, heves kun vére, melyet anyjától örökölt, új elevenebb színt adott az Árpád-törzs fejedelmi arcának.
Anyja is szép kun leány volt, s anyjának udvarában a kun fejedelmi delnők mind oly szépek, oly igézők és mind oly könnyelműek a szerelemben.
De a legszebb volt mindannyi közt Edua, a vezér leánya, s az ifjú bővérű király, bár szerette valamennyit, őt szerette valamennyi közt legjobban.
S a kun vitézek, kik szerte az ország téres pusztáin vad méneseiket legelteték, elgondolák: hogy ha már hölgyeik uralkodnak a magyaron, miért ne uralkodnának ők is?
Túl az Olt vizén lakott Oldamur, a kun nagy fejedelem, oda gyűltek csoportonként a hatalomvágyó kunok, ott határozták el, hogy Magyarországot kun országgá fogják keresztelni.
László király pohár között és hölgykarok ölelésében hallá meg a csatazajt, s neki kedves volt egyaránt kardcsörgés vagy asszonysóhaj; a csata készen találta.
Erdélyben a Hodos tónál találkozott a magyar és kun sereg.
Buzogány volt a magyar kedvenc harceszköze, nyíl a kuné.
És a csata hevében iszonyú felhőszakadás hullott alá a harcolókra, a kunok idegei megereszkedtek, s a magyar buzogány elől Tatárországig futott a kun, vagy megadta magát.
A kunokkal elfutott Oldamur nemsokára tatárokkal tért vissza.
A pusztító had egész Pestig jött, ellenállást nem találva, de visszafelé azután még gyorsabb lett futása, s tulajdon vérével festette az utat, melyen idáig jött. A mocsároknak szorítva, csapatonként veszett oda, a megmaradt sereget a torockói szoros völgyben s Tarkőhegynél közrefogták a székelyek és a király seregei, s az elfogott tatárokkal egész puszta vidékeket népesítének meg, miknek falvai máig is viselik a „tatár” nevet.
A következő években maga Telebug kán is elesett megvert seregei élén, Micbán fiai kardjától összevágva.
Ahány ellent legyőzött a király a csatában, annyi szívet hódíta meg szerelmében. Amily ellenállhatatlan volt kardja villanása, oly ellenállhatatlan volt szemei pillantása.
A neugár hölgyek szépsége semmiben sem maradt hátra a szép kun hölgyekétől, s a király nem akart népei közt különbséget tenni; azokat is fölkereste, s nemsokára a bájos Mandula s a szenvedélyes Kupcsek, mindkettő tatár leány, osztozának annyi közt felosztott szívében.
A kiirtott szerelem gyökeréből a bosszú tövise kél ki. A megvetett Edua egy éjjel az idegen kéjbe merült királyt sátorában testvérei, Árboc, Turtul és Kemenche által fölkeresteté, és az ifjú fejedelem orgyilkos tőre által halt meg.
Fátuma volt a kun nemzet.
Kun volt anyja, kunok voltak barátai, kunok voltak ellenségei is; kiket szeretett, kun hölgyek valának, s kun férfiak voltak gyilkosai.
Holta után Kun Lászlónak nevezték, s az elszegényedett magyar földműves „Kun László” szekerének nevezte kétkerekű targoncáját, melyet barom hiányában maga és gyermekei vontattak. (Kun Lászlóról drámát írt Dobsa Lajos.)
