Új csaták
Új csaták
Amint az ár összecsapott a görög birodalom utolsó szigete fölött, Mohammed Európa többi részei felé fordult világhódító kardjával.
Többé nem ravasz kötekedéssel keresett ürügyet a szomszéd tartományok meghódítására; egyenesen rájuk üzent, hogy vessék magukat hatalma alá, s fejedelmeik menjenek, amerre akarnak.
Az ingadozó szerb, bosnya és oláh hercegecskék most ijedtek még csak el pártfogójuk nyilatkozatától, s kit annyiszor el akartak veszíteni, mindnyájan Hunyadyhoz folyamodtak végveszélyükben segélyért.
„Amint egy Isten van az égben, úgy egy úrnak kell lenni a földön, s az én vagyok!”
E szavakat mondá Mohammed Konstantinápoly eleste után.
Európa hallá e szavakat, és megreszketett előttük.
Csak egy ember volt, ki tagadni merte azokat, s az – Hunyady volt.
A trónjáról elriasztott Brankovics, ki sorsát önmaga készíté és azt megérdemelte, most könyörögve futott az annyiszor elárult magyar kormányzóhoz.
S Hunyadyt nem kellett kétszer hívni ily harcra.
Éppen Erdélyben táborozott, midőn Mohammed Brankovics ellentmondására hadseregével Szerbiába ütött. Hunyady rögtön átkelt Nikápolynál Bulgáriába, az elöl-utol talált török hadakat elseperve maga előtt.
Mohammed e hírre seregének egy részét Hunyadyra küldé Bolgárországba, maga a főhaddal azalatt Szerbia erősségeit ostromoltatá.
A Bulgáriába küldött had már nem találta ott Hunyadyt, s midőn Mohammed Ostrovica elfoglalása után Szendrő falait löveté iszonyú mozsaraival, egyszerre véletlenül váratlanul ott teremnek Hunyady zászlóaljai.
Oly hatalma volt már ekkor e névnek, hogy a Sztambult elfoglaló hadsereg vad erőszakkal rohant a szultán táborára, midőn a túlparton meglátta Hunyady zászlóit lobogni, s kényszeríté a szultánt Sophiáig visszavonulni, egyedül Firuz béget hagyva ott 32 ezer emberrel, Hunyady mozdulataira vigyázni.
Firuz bég serege észrevevé azt, hogy a főtábor által mintegy áldozatul van otthagyva, minden katonai erélyét el látszott veszteni, úgyhogy Hunyady a török had szeme láttára kelt át a Dunán, anélkül, hogy valaki akadályozta volna benne.
Egy reggelen, amint a sűrű köd, mely a vidéket fedezé, felszakadt, az aggódó török had kétszáz lépésnyi távolban látta maga előtt csatarendbe állítva az egész magyar sereget.
Firuz bég minden vitézsége sem volt képes a török hadat a csatatéren megtartani; az első rohamnál szétbomlott az, s elhullt vagy elfogatott, foglyul esett maga Firuz bég is, s csak egy csapat menekült Sophiáig, tudatni Mohammeddel, hogy még van Európában egy nép, mely kérkedő mondatát meghazudtolja.
Pár nap múlva, nagyobb bizonyság okáért maga is ott állt Hunyady a szultán előtt.
Mohammed jónak látta a Haemus szorosai mögé vonulni vissza előtte, s előbb minden erejét összegyűjteni, azután szállani síkra a legfélelmesebb vetélytárs ellen.
Hunyady diadallal vonult vissza Nándorfehérvárra.
E diadal hősei közt volt tizennégy éves fia is, Mátyás, kit édesapja ugyanott a hírneves hős Laczkófi csatapallosával ütött lovaggá.
– Légy jobb apádnál! – szólt a hős fiához.
A körülállók fejüket csóválták. Az lehetetlen.
És a sors bebizonyítá, hogy lehetett.
