Intő prédikáció, melyet tartott Dugdelmár vajda az ő cigány fajrokonaihoz, akik Bécsbe mentek fel lopni, s rajtavesztettek (1862)
Intő prédikáció,
melyet tartott Dugdelmár vajda az ő cigány fajrokonaihoz, akik Bécsbe mentek fel lopni, s rajtavesztettek
(1862)
melyet tartott Dugdelmár vajda az ő cigány fajrokonaihoz, akik Bécsbe mentek fel lopni, s rajtavesztettek
(1862)
Hát te bibast csóré!
Hogy a sakállos istenyila ütögessen a sarkaitok mellé!
Hogy ahol meleget kerestek, ott mindig hideget találjatok!
Hát mit kerestetek ti Bécsbe?!
Nem hallottátok, hogy megmondta a tekintetes, nagyságos országgyülis, hogy Bécsbe nem megyünk?
Tik akartatok ezs ellen kontrabontot kezdenyi, he?
Hát tik voltatok azsok a hazsaárulók, akik a Lajtán túl mentetek lopnyi? Hát itthony már nincs mit keresnyi többé? Hát tik akartátok legelébb is bebizsonyítani azs egységes Austriát?
Azst gondoltátok ugye bibast, hogy majd ha egy kis hátrafelékanyarításon rajta kapnak a bécsi urak, ott is rátok vernek egy kis alkotmányos husonötöt, s azzsal dikhecs vásár! Ahun van, ni! Most látjátok már, hogy mi azs a Rajksrák? Azsok eltettek sípen télire nyárára két estendőre, purgyékat is elvették, beadták olyan házsba, ahun megtanulnak dolgozsnyi, nemzsetsígük fájdalmára.
Lármázshats már, ha egyser Bécsbe felmentél! Besílhets már! Nem látts te ott több malacspecsenyít a világon.
Hát azstán bibast, ha már rajta kaptak, ha már urak elejbe vittek, nem tudtad azst mondanyi, hogy te annak a nímetnek a zsebében csak egy kis nemzseti egyenjogúsítást kerestél; senki se merte volna többé azst mondanyi, hogy tolvaj vagy: nagy urakhozs vittek volna ebídre, vacsorára, tekintetes nagyságos újságíró uraságok két hétig írtak volna rúla, hogy silesen elterjedt csigánynemzset küldöttei megjelentek „ragaskodásukat” kézzsel foghatólag bebizsonyítani.
Vén dadé, minek fogs te a politikáhozs, ha nem irtes hozzsá? Nem olyan ősinte, tistességes embereknek való azs, mint mink.
Nagyobb dolog azs, vaklovat elcserélnyi a vásáron – több csigányság kell ahhoz, mint amennyi egy csigánytól kitelik.
Már most ülhetss!
Két estendeig spenótot meg zsemlyelevest ehetss, s ha attul megnem haltál: amikor vissakerüls azs ősi sátorok alá, valahány sánta lovat akars eladnyi, mindre azst mondják: „vidd el már Bécsbe!”
Már most kiabálj, nem bánom. Ha pedig hazsajöss, azst mondom: tartsd meg az intést: „becsüld meg magadat és lopj itthon.”
