XI. (Kiss Ernő elhívatik a hadseregtől. Royalista)
XI. (Kiss Ernő elhívatik a hadseregtől. Royalista)
Kiss Ernő megérkezett Debrecenbe.
Megjelenése nem csekély meglepetést okozott az itteni körökben. Miért kellett odahagynia az aldunai seregeket, melyek úgyis a felbomláshoz közel állanak? A többi vezérek a bánáti sereget önkényt odahagyták, miért hívatott el ez is?
Kineveztetett fő hadiparancsnoknak.*
Különös, nem érthető körülmény az: hogy a kormánytagok Kiss Ernőt fő hadiparancsnokká kineveztetése óta „excellenciás”-nak címezték még beszéd közben is. Jól jegyzé meg az ily cafrangokra egy magyar férfiú: hogy egy dinasztikus udvar minden balgaságait örökölték, anélkül: hogy erejével is bírnának.
Ez annyit tesz: hogy „promovirt und amovirt”.
Mert hogy mi akar egy fő hadiparancsnok lenni ott: hol hadügyminiszter és főhadvezér van? azt nehéz megérteni.
Üres cím talán?
De egy ember, ki legelső volt a magyarok ügyéhez állani: ki félmillió forintnyi jövedelmet adó birtokait áldozta fel a forradalomnak, – ki elleneitől tizenkét csatában száztíz ágyút foglalt el, ki mindig ott volt a csatában: hol legnagyobb volt a veszély, ki alól csak a tomaseváci ütközetben három lovat lőttek ki, ki a győzelmet legelőször ismertette meg a magyar fegyverekkel Perlász alatt, kinek midőn három hétig semmi muníciója nem volt: hogy az ellenség e helyzetében meg ne lepje, mindennap csatázott vele, kiről el van ismerve: hogy a legelső katonák egyike s a hadvezérek közt sem a legutolsó, – ne érdemelne egyebet üres tétlen címnél, midőn legnagyobb szükség van a tetterőre?
Néhány nap múlva mindenki megismerte a túl a rendén őszinte embert.
Decidált royalista volt és nem tudott hallgatni.
Ez volt minden baja.
Többé senki sem iparkodott keresni: hogy miért kapta a „pomovirt und amovirt”-ot.
*
Kiss Ernőről az a hit élt a katonák között: hogy a golyó nem árt neki. Tán úgy is volt. Október hatodikán háromszor lőtte ki rá fegyvereit a kiállított vadászosztály, s még a harmadik lövés sem bírta megölni.
