Tizenkettedik fejezet (Mell naghion kis zaamu zawacbol fog aallani, hanem annaal svlosabbacbol.)
Tizenkettedik fejezet (Mell naghion kis zaamu zawacbol fog aallani, hanem annaal svlosabbacbol.)
Mikor ezen a reggelen a Babura Pirka feljött az asszonyához, nagy bámulatára teljesen felöltözve találta őt maga előtt. A szép granátszín selyemrokolya volt rajta.
Mikhál kikergette a gazdasszonyt a minden reggeli levessel.
– Hozz nekem sült húst és vörösbort! – parancsolá ehelyett.
Megjött hát már a szava is, meg az étvágya is.
(Ezt már bizonyosan a csizmájába dugott üröm és a békakorsócska okozá.)
Mikor aztán a Babura Pirka előjött a mindig kész hideg fokhagymás sülttel és a palack borral, Mikhál leült az asztalhoz, s elébb ivott, aztán evett – aztán megint ivott.
– Tölts még! – parancsolá a gazdasszonynak.
Mikor aztán jól evett és ivott, akkor odafordult a Babura Pirkához, és azt kérdé tőle:
– Mit csinál akkor egy asszony, hogyha nem szereti az urát?
– No, ahhoz én értek egy kicsit – felelt rá a Pirka.
Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál:
– Hát akkor mit csinál egy asszony, hogyha mást szeret?
– De már ahhoz meg nagyon értek!
– Hát akkor mit csinál egy asszony, ha nem hisz többé a mennyországban?
– No, ahhoz meg már tökéletesen értek.
