A zsidókhoz írt levél
A zsidókhoz írt levél
Zsid. 1,1
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,
Zsid. 1,2
ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. [Zsolt 2,8; Jn 1,3; Kol 1,16]
Zsid. 1,3
Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. [Zsolt 110,1; 1Pt 3,22; Fil 2,9; Zsid 9,14. 26]
Zsid. 1,4
Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Zsid. 1,5
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!” majd: „Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.” [Zsolt 2,7; 2Sám 7,14]
Zsid. 1,6
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!” [Zsolt 97,7]
Zsid. 1,7
És az angyalokról ugyan ezt mondja: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”, [Zsolt 104,4]
Zsid. 1,8
de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. [Zsolt 45,6-8]
Zsid. 1,9
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Zsid. 1,10
„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. [Zsolt 102,26-28]
Zsid. 1,11
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,
Zsid. 1,12
és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.”
Zsid. 1,13
Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” [Zsolt 110,1; ApCsel 2,34]
Zsid. 1,14
Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?
Zsid. 2.
Zsid. 3.
Zsid. 4.
Zsid. 5.
Zsid. 6.
Zsid. 7.
Zsid. 8.
Zsid. 9.
Zsid. 10.
Zsid. 11.
Zsid. 12.
Zsid. 13.
