Zsolt. 11.
Zsolt. 11.
Zsolt. 11,1
A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!
Zsolt. 11,2
Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.
Zsolt. 11,3
Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?
Zsolt. 11,4
Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket. [Hab 2,20; Zsolt 33,13-15]
Zsolt. 11,5
Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.
Zsolt. 11,6
Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük! [Ez 38,22]
Zsolt. 11,7
Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát. [Mt 5,8]
