Zsolt. 2.
Zsolt. 2.
Zsolt. 2,1
Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? [ApCsel 4,25-26; Jel 19,19]
Zsolt. 2,2
Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:
Zsolt. 2,3
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
Zsolt. 2,4
A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. [Zsolt 59,9]
Zsolt. 2,5
Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
Zsolt. 2,6
Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
Zsolt. 2,7
Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! [ApCsel 13,33; Zsid 1,5; 5,5; Zsolt 89,28]
Zsolt. 2,8
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. [Dán 7,14 ]
Zsolt. 2,9
Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! [Jel 2,27; 12,5; 19,15]
Zsolt. 2,10
Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
Zsolt. 2,11
Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!
Zsolt. 2,12
Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
