Zsolt. 30.
Zsolt. 30.
Zsolt. 30,1
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
Zsolt. 30,2
Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
Zsolt. 30,3
URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Zsolt. 30,4
URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. [Zsolt 16,10; 116,3-7]
Zsolt. 30,5
Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
Zsolt. 30,6
Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. [Ézs 54,7]
Zsolt. 30,7
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
Zsolt. 30,8
URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.
Zsolt. 30,9
Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:
Zsolt. 30,10
Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? [Zsolt 6,6]
Zsolt. 30,11
Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!
Zsolt. 30,12
Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
Zsolt. 30,13
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!
