Hós. 11.
Hós. 11.
Hós. 11,1
Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat. [2Móz 4,22; 5Móz 7,8; Mt 2,15]
Hós. 11,2
Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. [2Krón 28,2-3; 33,3]
Hós. 11,3
Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat.
Hós. 11,4
Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik. [Ézs 45,4]
Hós. 11,5
Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.
Hós. 11,6
Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt.
Hós. 11,7
Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul.
Hós. 11,8
Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom. [5Móz 29,22; Jer 31,20]
Hós. 11,9
Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök. [4Móz 23,19; Ézs 55,8; JSir 3,31-33; Hós 14,5 ]
Hós. 11,10
Az URat fogják követni, mert oroszlánként ordít majd, és ha ordít, remegve jönnek fiai nyugat felől. [Ézs 5,29-30; 31,4; Jer 25,30]
Hós. 11,11
Remegve jönnek Egyiptomból, mint a madár, és az asszír földről, mint a galamb. Letelepítem majd őket házaikba - így szól az ÚR.
