A hamis bíróról és özvegyasszonyról; a farizeusról és vámszedőről. Gyermekeké a mennyország. Mindent eladni, és szegényeknek adni. Következendő halálát megmondja Krisztus; és a vaknak szemevilágát megadja.
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy [Róm. 12,12. 1 Thess. 5,17.] mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők [Péld. 30,12. 13.] igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik [Mát. 23,5.] farizeus, és a másik [rész 5,30.] vámszedő.
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, [Mát. 23,12. 1 Pét. 5,5. rész 14,16.] megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; [Mát. 19,13-15. Márk 10,13.] mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, [Mát. 18,3. Márk 10,15.] semmiképen nem megy be abba.
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, [Mát. 19,16-20. Márk 10,17-31.] hogy az örökéletet elnyerhessem?
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
A parancsolatokat tudod: [2 Móz. 20,12-17.] Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy [Mát. 19,20-22.] fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek [Márk 10,23-26.] gazdagságuk van!
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, [Jer. 32,17.] lehetséges az Istennél.
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és [Mát. 19,27-29.] követtünk téged!
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, [Márk 10,29. 30.]
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a [rész 9,22. 22,54. 64. 23,33. 35. Dán. 9,26. Ésa. 53,2-12.] próféták megírtak.
Mert a pogányok [rész 23,1. 24,4-6.] kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak [Mát. 20,29-34. Márk 10,46-52.] ül vala az út mellett koldulván.
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
És Jézus monda néki: Láss, a [rész 7,50. 8,48. 17,19. Mát. 9,22. Márk 5,34. 10,52.] te hited téged megtartott.
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.