A hét kenyér. A farizeusok jelt kívánnak. A farizeusoktól és Heródestől őrizkedni kell. Egy vak. Péter vallomása. Jézus első nyilatkozata saját szenvedéseiről.
Azokban a [Mát.15,32-39.] napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; [rész 6,34-44.]
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
És kijövének a [Máté 16,1-12.] farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.
Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem [Mát. 12,39. Luk. 11,29.] adatik jel ennek a nemzetségnek.
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
És ő inti vala őket, [Mát. 16,6. Luk. 12,1.] mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a [rész 3,6.] Heródes kovászától!
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? [rész 6,52.] Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.
Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse [rész 6,56.] azt.
Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén [rész 7,32. 33. Ján. 9,6.] és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek [rész 7,36.] el ne mondd a faluban.
És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi [Mát. 16,13-28. Luk. 9,18-27.] falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek [rész 6,15.] Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
És rájok parancsola, hogy [rész 9,9.] senkinek se szóljanak felőle.
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat [rész 9,31. 10,33. Mát. 16,21. 17,22. 20,18. Luk. 9,22. 17,25. 24,7.] kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar [Mát. 10,38. 16,24. Luk. 9,23. 14,27.] jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Mert valaki [Mát. 10,39. 16,25. Luk. 9,24. 17,33. Ján. 12,25.] meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
Mert mit használ [Mát. 16,26. Luk. 9,25.] az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
Mert valaki szégyel engem [Máté 10,33. Luk. 9,26. 12,9.] és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.