Zsolt. 105.
Zsolt. 105.
A régi idők hálás emlegetése.
Zsolt. 105,1
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az [Zsolt. 47,2-4. 1 Krón. 16,8-10.] ő cselekedeteit!
Zsolt. 105,2
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Zsolt. 105,3
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, [Zsolt. 33,1. 2. 89,17.] a kik keresik az Urat.
Zsolt. 105,4
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az [Zsolt. 27,8. 9.] ő orczáját szüntelen.
Zsolt. 105,5
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket [Zsolt. 78,3-6. 13-27.] cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Zsolt. 105,6
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő [Malak. 1,2. 3.] választottának fiai!
Zsolt. 105,7
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Zsolt. 105,8
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Zsolt. 105,9
A melyet kötött [1 Móz. 17,2. 26,3.] Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Zsolt. 105,10
És odaállatta [1 Móz. 28,13-15.] azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
Zsolt. 105,11
Mondván: Néked adom Kanaán földét, [1 Móz. 13,15.] sors szerint való örökségetekül.
Zsolt. 105,12
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
Zsolt. 105,13
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik [1 Móz. 12,13. 20,26.] országból a másik néphez:
Zsolt. 105,14
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített [1 Móz. 20,3. 7. 1 Krón. 16,22.] miattok, mondván:
Zsolt. 105,15
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
Zsolt. 105,16
Mikor éhséget [1 Móz. 42,2.] idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
Zsolt. 105,17
Elküldött előttük [1 Móz. 27,28. 39,20. 45,7.] egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Zsolt. 105,18
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
Zsolt. 105,19
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Zsolt. 105,20
Elküldött a király [1 Móz. 41,14.] és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Zsolt. 105,21
Úrrá [1 Móz. 41,40.] tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Zsolt. 105,22
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
Zsolt. 105,23
És beméne Izráel [1 Móz. 46,6.] Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Zsolt. 105,24
És igen [2 Móz. 1,7-10.] megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Zsolt. 105,25
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és [2 Móz. 1,10. 16.] álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Zsolt. 105,26
Elküldte [2 Móz. 3,10.] Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Zsolt. 105,27
Elvégezék [2 Móz. 7,9.] azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
Zsolt. 105,28
Sötétséget bocsátott [2 Móz. 10,21-23.] és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Zsolt. 105,29
Vizeiket [2 Móz. 7,20.] vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Zsolt. 105,30
Földjük békáktól [2 Móz. 8,3. 6.] hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Zsolt. 105,31
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Zsolt. 105,32
Adott nékik eső [2 Móz. 9,23.] gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
Zsolt. 105,33
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Zsolt. 105,34
Szólt és támada [2 Móz. 10,13.] sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Zsolt. 105,35
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Zsolt. 105,36
És megöle minden [2 Móz. 12,29.] elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Zsolt. 105,37
És kihozá őket ezüsttel és [2 Móz. 12,35.] arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Zsolt. 105,38
Örült [2 Móz. 12,31-33.] Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Zsolt. 105,39
Felhőt [2 Móz. 13,21.] terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
Zsolt. 105,40
Könyörgött és [2 Móz. 16,13.] fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
Zsolt. 105,41
Megnyitotta a kősziklát és [Zsolt. 78,15.] víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Zsolt. 105,42
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn [1 Móz. 15,14-16.] Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Zsolt. 105,43
Kihozá azért az ő népét örömmel, és [2 Móz. 14,8.] az ő választottait vígassággal.
Zsolt. 105,44
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek [5 Móz. 6,10. 11.] fáradságos szerzeményét.
Zsolt. 105,45
Azért, hogy [5 Móz. 6,12. 18.] megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
